NAPLÓK: Frankó Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 15:04 Összes olvasás: 12560| 5. | [tulajdonos]: Ma | 2004-03-13 02:54 | | Most furcsamód jól érzem magam. Manapság ez ritka nálam. De nem baj. Ma találkoztam a zh-m előtt Azzal. Hát mit ne mondjak, jó lett a zh-m. Nem rá gondoltam végig. És miután megkaptam a magamét, úgy tett, mint ha mi se történt volna. És vissza adta a könyvem. Azt mondta rossz. Erlend Loe soha sem kaphatott ilyen rossz kritikát, ebben biztos vagyok. Szemben a Belga nevezetű együttessel. Más nem tudja így kikapcsolni az agyam. Azt, amiben nem vagyok biztos, hogy működik-e egyáltalán. Főleg a Ferrarivá átalakított Fourie-sorok után. A zh-n sajnos a szóviccre nem adnak plusz pontot. Pedig valószínűleg én kaptam volna. Ha mást nem, csak plusz pontot. De végül is ha nem adnak, az csak az én hibám. Barátom közölte is velem, hogy tényleg mindenért ÉN vagyok a hibás. Csirkeölős játék után ez lehet természetes reakció. Természetesen nem komolyan mondta, különben nem lenne a barátom. Már nem tudtam mit tenni, el kellett ismernem, hogy tényleg én vagyok a hibás, mármint a nőnek, az R-nek. Lehet csak azért, hogy láthassam, hogy beszélhessek vele. Azt egyszerűen nem vagyok hajlandó elismerni, hogy beleszerettem. Talán tényleg, de nem. Mélyek ezek a sebek, de nem is írnék róluk, ha nem lennének azok. Az idő segít. Talán. Most mindenesetre van más dolgom. El kell játszanom a boldog srácot a pesti-házi receptklubban vasárnap. Értük megéri. Értük az életem. Azt hiszem fontosak a barátok. Azt hiszem igazam van. | |
| 4. | [tulajdonos]: Bukta | 2004-03-10 12:44 | | Hát pont került a nőügyem végére. Megkaptam a magamét, hogy csak az én hibám, hogy csak én voltam hülye, és csak én akartam magamnak bemagyarázni, hogy több történt akkor. Lehet igaza van, és szar ember vagyok. Vagy csak naiv, vagy csak szemellenzős, aki nem akarja látni a világot maga körül, csak azt, amit ő akar. Nem tudom. Csalódtam. Csak azt nem tudom kiben. Az érzés itt motoszkál bennem, de nem mondja meg, hova rakjam. Csodásan érzem most magam. Nem tudom, kergessem-e tovább a vélt igazam, vagy egyszerűen csak törődjek bele a dolgokba, amik történtek, vagyishogy alázkodjak meg. Tökéletesen sikerült kétségbe esnem, tökéletesen sikerült elérnie azt, hogy az a maradék bizalmam magammal szemben köddé váljék, és itt álljak egyedül, meztelen, kitéve a világ összes viharának. Már kinyílt a szemem, nem engedhetem, hogy az én kicsi ösztöneim, érzéseim, hülyeségeim vezéreljenek. De nem akarok megtört, lehangolódott emberke lenni, pedig most nagyon úgy nézek ki. Egyszerűen eltűnt az út előlem, és nem tudom, merre tegyem a következő lépést. A realitásérzetem messze lemaradt mögöttem. Tanulnom kellene, de nem megy. Most legalább találtam egy kifogást, hogy összezúztak, csak ez szerintem nem kifogás ebben a helyzetben. Csak egy szar piti indok. Csak egy szar piti emberé. | |
| 3. | [tulajdonos]: Egy hét | 2004-03-06 18:16 | | Vége egy hétnek. Egy hétnek, a csalódás hetének. Már tudtam, hogy nem ismerem az embereket, de hogy ennyire nem, azt számításba sem vettem. A lány, akiben a legnagyobbat csalódtam, olyan dolgokat művelt, ami számomra, és barátaim számára is felfoghatatlan. Egyik legjobb barátom, látva mi történik köztem és a lány közt, eléggé megutálta a lányt, és sem ő, sem én nem értettük miért. Most kellett rájönnöm, hogy mennyire is számíthatok rá, mindent, amit tett, csak azért tette, mert nem tetszett neki, hogy az a csajszi játszik velem. Bevallom nagyot csalódtam barátomban. Pozitívan. És nagyot másban, negatívan. Az a sok dolog, ami történt, hogy egy teljes napot együtt töltöttünk, moziztunk, boroztunk, buliztunk, aludtunk. Igazából az utolsó volt az a pont, ahol elvesztettem magam. Egy éjszakát egy ágyban tölteni, átkarolva, összekulcsolt kezekkel, simogatva, a legvadabb álmaimban sem gondoltam, és barátaim sem gondolták, hogy ez a barátság része. Pedig ez a lány, pár hónapnyi ismertség után szemrebbenés nélkül közölte velem, hogy ez bizony csak az volt. Majdnem azt kellett mondjam, bocsánat, én kérek elnézést. Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy annyi jelből, amit én adtam, ne lehessen látni, mit is akartam. De ez még lehet, hogy az én hülyeségem, de az az este, az nem. Fájdalmas, nem hinném, hogy ennyire más értelmezése legyen két elmében a barátság szóban. Vagy persze a másik lehetőség, úgy próbált megszabadulni tőlem, hogy még esélyt sem adjon arra, hogy közölhessem vele, az a játék, amit játszott velem, mennyire aljas volt. Mert az volt. Nem hinném, hogy bárkinek is szabad egy ember érzéseivel játszania, pláne nem ennyire. És viseljem el az egészet úgy, hogy ő nem tehet semmiről. Minden felelősség a nyakamba hullott. Utána az estém hátralevő része megpecsételődött, és még volt szerelmem is ott volt, aki úgy érzem legjobb barátom lett, akinek hajnalban a vállán sírtam el, mekkora igazságtalanság történt velem. De nem mondok ítéletet senkiről inkább, nem nekem kell megmondanom, ki milyen legyen, magának kell rájönnie, mit is tett, mekkora badarságot, aljasságot. Mindenesetre ezzel a lánnyal nem szeretnék egy darabig összefutni, legalábbis addig nem, amíg rá nem jön, mit tett, hogy hazudott-e. | |
| 2. | [tulajdonos]: Csudarossz | 2004-02-29 16:58 | | Ez a mai nap nem túl jó, mondhatni... Meg vagyok zavarodva. Felhívott volt szerelmem. No persze nem ez az oka a zavarnak, egészen más, vele csak együtt tudok érezni, mivel ugyanabban a hajóban evezünk. Az ő életét egy srác, az enyém egy csajszi keseríti meg nem is akárhogyan. Túl sok jel mutat mindkettőnknél arra, hogy a másik össze akar jönni velünk. Például tegnap együtt voltam reggel negyed nyolcig ezzel a csajjal, utána együtt aludtunk, és semmi. A volt szerelmem szintén így csinálta tegnap, csak nem negyd nyolcig. És szintén semmi. Érdekes egy állatfaj az ember, bár mostansá kezdem azt gondolni, én vagyok az állat, nem a többiek. Csudarossz. Egyszerűen félelmetes, hogy mik történhetnek, nem? Gyanítom mi néztük el a táblát, amit ez a srác, és csaj mutatott nekünk. Mondjuk az egyik szemem mínusz négyésfeles, simán olvashattam azt, hogy "össze akarok jönni veledet" a "tök jó fej vagy, ennyi helyett". Sajnos még közelebb kell mennem, hogy lássam, de félek, ekkor meg túl közel megyek hozzá, és fellököm, csakhogy kiderítsem, mi is van azon a táblán. Félelmetes. Bár nem tudom, hogy az együttalvást hogy lehet félreolvasni, de volt már rá példa. Csak ne ő hívott volna engem, úgy egyszerűbben elfogadhatóvá válna, nem az van, amir gondolok. Persze lehet, hogy csak mint barátot hívott el. Ki tudja? Kérdezzem meg tőle? Nem-nem. Azzal nagyot kockáztatok, bár végül is nem mindegy, egy héttel előbb vagy később tudom meg, hogy "nem"? De az. És az "igen"-nel is ugyanez a helyzet. De mégsem ronthatok ajtóstul a házba. Arra azt mondják bunkóság. Szerintem is. Verset nem fogok írni neki. Nem tudok. Persze egy-két rímet össze tudok kovácsolni, de az messze van a verstől. Eléggé. Ilyen helyzetkben könnyebb lehetett egy Adynak, vagy Babitsnak. Persze csak a versírás szempontjából. Végül is azt sem tudom, hogy hogyan hat egy ilyen akármi egy női lélekre. Azt hiszem mindegyikre máshogy. Ez az a bakija a világnézetemnek. Kifelejtettem belőle egy apróságot, azt hogy az emberek nem egyformák. Pl. ezért lehet a kereszténység nevében zsidózni, ócsárolni másokat, stb. Pl. én ilyet nem csinálok. De! Más csinál ilyet. Ennyi. Világnézet romban. Szevasz. Megpróbálhatnám úgy átalakítani, hogy bizonyos alapelvekkel, doktrínákkal, beépített erkölcsökkel születünk, amitől emberek vagyunk. Egy ilyen közös van csak: amíg nem ébredünk öntudatra, az élni akarás. Ebben benne van minden, evés-ivás, stb. Csak ez édes kevés, hogy erre az egy humbugra építsek egy világot. Főként azért, mert az emberek általában öntudatra ébrednek, ha nem is tudatra. Gyanítom ilyen képletet, ami az embereket, az emberiséget leírja akármilyen módon is, nincs, vagy olyan bonyolult, hogy soha nem fogjuk tudni megoldani, vagy csak egyszerűen megérteni. És így éljek?! Persze, nincs gond, el kell fogadni, hogy mindenki olyan amilyen, ez van. Attól még lehet szép az élet. | |
| 1. | [tulajdonos]: Első nap | 2004-02-28 00:12 | Elhatároztam, hogy naplót írok. Miért? Szeretném ha többen tudnák, én hogy látom a világot. Mellesleg egyszerű műfaj. Egyszerűnek tűnik.
A dolgok másképpen mennek. Változnak, és alig akart feltűnni, hogy más a világ körülöttem. Ez a felnövés lehet a háttérben. Nem is olyan egyszerű ez a sok minden itt körülöttem. Az utópisztikus fantáziám az életről elkezdett összedőlni. Pedig azt hittem, ha kisebb hibákkal is, de jó. Hát nem. Csak a probléma van az emberekkel. De nélkülük meg nem lehet létezni. Olyan ez, mint az origami. Bonyolult. Persze nem mindenkivel van baj. Csak sokat kellett ezalatt a fél év alatt csalódnom. Pozitívan is, negatívan is. Van, akivel kellemes az időtöltés, van akivel nem. Nem nagy ördöngösség eldönteni, kivel melyik. Szóval nem csak nekem nyílt ki a szemem. Másnak is, csak máshogy. Hihetetlen mennyit tud változni egy ember. Főleg ha azt rossz irányba teszi. Van ami nagyon nem tetszik, főleg a váljunk felnőtté, legyünk komolyak című duma, amikor azt hiszik, hogy ehhez hozzátartozik a bús tekintet, meg a folytonos idegeskedés minden apróság miatt. És akkor a legrosszabb, ha ezt ki akarják terjeszteni az emberre. Rám. Nem ilyen vagyok, és nem is fogok ilyen lenni. Természetesen vannak dolgok, amire oda kell figyelni, pl. az egyetem, de hogy emiatt pokollá tegyem a saját életem, mert ezt látom máson, nem, soha. Nekem kell az, hogy ha beszélgetek valakivel, akkor tudjak vele beszélni jó kis pletykákról, vagy az élet értelméről. Ezt sem szeretem. Megpróbál mindenki valami frankót mondani rá. A frankó nálam: jól érezni magam. Ennyi. És mindenki erre hajt. Más más úton, de erre. Hihetetlen kurva jó.
És a szerelem, a másik kedvenc témám. Nagy spieler vagyok, annyi szent, bár ezt más nem így mondaná, inkább úgy: pancser. No sebaj. Szeretni akkor is jó, bár ez megint elcsépelten hangzik. Ez is egy frankó. Most pedig lehet megint beleestem a hibámba, hogy gyorsan tudok erősen érezni. És most tűnik eddig életemben először úgy, hogy ebből lehet valami. Én és barátom, az etil-alkohol ezt a megállapítást szűrtük le. Éppen ezért kissé nyugtalan vagyok, hülye egy haver, mindig felvidít, csak folyton hazudik. Megbízhatatlan. Sokkal jobb lenne, ha csak különleges alkalmakkal fogyasztanám. A csütörtök este nem számít annak. Fura ez az össznépi drog, akár be is tilthatnák, mint a marihuánát, szerintem van olyan veszélyes. Amolyan Vonneguttosan: teljesen ártalmatlan, kivéve használat esetén. Szóval ő az, aki szerelmi ügyekben mindig hülyeségeket mond. Hagyjuk is.
Ennyi a mai mondanivalóm. Így sokkal jobb. Elvégre nem hagyhatom, hogy akármi is csak úgy keresztülhúzza kicsiny életem értelmét, vagy célját, hogy jól érezzem magam. Másnak csak annyit mondhatok: be good.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
