NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 02:43 Összes olvasás: 2498094. | [tulajdonos]: útfélen sodrott költemény | 2017-11-08 16:14 |
mész a városban és cipeled ezt a bűzt mintha már a tied lenne persze a husok émejítő szaga a kanyarulatok medrében azt is elnyomja az a kacsa jut eszedbe ahogy tömték de ezek nem rángnak csak nyelnek
te magad már egy másfajta balek vagy noha szintén hiszed önnön képzeted gyakorta serénykedsz akárha volna célod - egyebed - rohanó lábaid szerte kereszteket rónak e végtelen betonparkett-keringő szertefont szellemképletébe
hátad az üldözöttek címere szerelmed illanó de árnyékod az a megtorpanó galoppozó indián mindíg veled lesz - ezt hajtogatod magadnak és tartod az ősidőktől burjánzó koreográfiát lenyeled magad aztán rá- gyújtasz és eszmélsz megint hogy bármit akármit szívhatnál
rádborulhat a valóság is az a határtalan csírátlan semmi - visszhangjával a zsebedben ha kolomp szól eredj most Parsifal ne félj agyad megvéd tudatodtól kényében a hasztalanság ily örök és mozzanatlan aligha volt
biggyeszd hát magad |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!