NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 02:35 Összes olvasás: 24978| 149. | [tulajdonos]: ....... | 2019-03-24 21:33 |
Tán bolond vagy te valóban, ki végleg elhagyta csörgőit, s most meztelen, üvöltő csendben monologizál - egymagában
Egy elszigetelődött, kóválygó szellem.
Leveleidre nem érkezik válasz, hívásaidra csak kényszeredett reakciók. Időnként az a pár vígasztaló közhely,
hogy szép vagy és fiatal. Mulandóságod visszhangjai.
Falakon átszűrődő gyereksírás. Madarak csicsergése. Téged ríkatnak. Elkopó jövőd. Tanulhatnékod. Az órák
megvadult ketyegése. Dörömbölő tavasz. Elhajtott szerelmek. Árnyad a köveken. Daruk árnyéka rajtad. Dolgok, melyekhez nem érhetsz,
mert nem nőttél fel. Ha rájuk nézel, belemerevedik a nyakad.
Mit is tehetnél. Apád lánya vagy, senkinek se kellő, rossz ómen, te,
árulás gyümölcse, kárhozott, ki belédharap. Fénylesz, akár a szurok.
Valakinek a hátramaradt része.
Jajdulás. Légy önmagad.
A kongó falak téged visszhangzanak.
Legyen. Csak had legyek végre szabad.
Had szeressem a varjakat. A kövek hidegét.
A nyarak fojtását.
Elengedtem az összes tavaszt. Ma húsz fok van
holnap már újra fagy.
Zavarom megszokott. Zavarom-
nem létezik.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
