NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 07:08 Összes olvasás: 24948| 142. | [tulajdonos]: hát ígyen | 2018-12-26 22:22 |
valami szépet és feleslegeset
volna jó írni úgy hiszem
azzal tisztességgel visszavághatnék magamnak
gondolataim kezeletlen kuszaságáért,
valamiféle jellemző , tetszetős de még átláthatóan bonyolult
nyelvi-gondolati mintázat mögé bújtatni
néhány jelentős semmiséget, nos
igen, az már egy részleges megváltás
volna
és szavaim
kifogástalanul meredtek
akár a Szaturnusz gyűrűi - ám
tintám már elfolyó és fegyelmezetlen
de ismerem azért jól
ki bensőnkben bohóckodik - nem dőlök be
a csalóka megvalósulásnak
meleg éjsetétbebugyoláltan
emlékezem
de elmormogott imáim legalább
plasztikmentesek
szikkadtra szürcsölt boroskupaként kong bennem
ez az idei karácsony
bár
lapulhat köztes csendjeimben
rejtezhet valami magasztos mégiscsak
az eltiprott gyertyabelek közönybe mártott haláltusájában
(igaz is, a gyertyák
a modern, füstmentes, faggyútlan gyertyák
ezek szárazon égnek, szagtalanok és könnytelenek)
különben tudtad te jól
hogy túlmerészkedsz csakhogy
az éhen maradt vágyak zabolátlanul
behajtottak veled a ködbe
hogy levegőt végy, mélyet, belőlem
de virágot fakasztó rejtelmeim
nem inhalálhatók
cafrangokat szórok
gyöngyeim mélyen
letéphetetlen bőröm alatt
szorongva lapulnak
és hártyátlan fénylek e sötétben
magamnak, ha elmégy te gyáva
mert oly elvetemült vagy
hogy vakká kell lenned
reszketeg, nyakig nettbe öltözött
jóllakatott vakká
és mert fagyok jönnek csikorgó csengettyűket lóbálván
hogy körülhordják nyáluk a világ
ízetlen vackain
mert fagyok jönnek fátyolos fagyok és a jég
az jó nekem, igen, hogy gondolnék
csak a jégre,
az olyan hűvösen egyszerű, amilyen én
próbálok maradni azzal szemben ami általad
elsöprő uralmat gyakorol felettem
csünghetek szorítón - csak magamnak
máshoz az a tompa kondulás
olykor ha fűzött
függelék maradtam
elfeledett nyelveken íródott lexikonokban
száraz és homokos partokra indulok mégis
hol a nap uralma csak és semmi más
szavaimból gömbölyű-fényes világok peregnek ott szét
és a madarakkal
akik holtan is megtartják egyensúlyukat
némán fogadjuk el egymás természetét
mögöttünk
hullámok nélküli hullámzás
monoton zúgó partok hirdetik
az állandóság közeledtét
csillámló, kanócos
kerek űrök koccannak emitt,
hallgasd
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
