NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random) Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 16:37 Összes olvasás: 24990| 136. | [tulajdonos]: ... | 2018-10-27 22:51 | Viszik elegen, lélekszakadva a világot előre -
valakinek le kellene inkább fékezni. Jaj a cselekvésbe szomorodottaknak;
csikorgó kapuk nyílnak és szendergő parazsak
izzák talpuk nyomát; jaj de hiába itt már minden okoskodás, nincs kinek mesélni,
alusztok ti mindnyájan és odaát, hová gyakorta kísérteni járok, szerencsétlen bohócnak néznek
a halottak, bármit is tartanak rólam, holdfény-pletyka, bolyongó imák visszhangja súgja, nem sírok tehát,
beomló kápolnák és borostyánlevelek zörrenése, egy lépés jobb láb, egy lépés bal, jobb láb, honvágy, olcsó honvágy kísért
és hogy még a szerelem, méghogy a szerelem....a beteljesülés, minden beteljesülés
gyalázat. Jártam a kórházat. Az éjjelre, mikor visszavittelek, elfogyott a Hold. Már nem fájt, amikor
ledugták a csövet, mondtad, beletörődtél akkorra, én ezt láttam, meg pártucat életet,
öntudatlan krízisben, kritikus öntudatlanságban, nem is tudom, alig voltak ott
igazi, átmosó könnyek, szorongás, puszta, fojtó szorongás, és
az a sok fájdalomcsillapító, ami mind elhúzza a tisztulást, istenem, tudom hogy mind
egyre bolondabbnak néznek, de én
szeretem ha fáj
szeretem ha esik
amikor megindul végre
éjszakánként ha kísértek
a temető felé
a halottak egészen megszoktak már
jelenlétem
akár a borostyánlevelek zörgése
(bizony kevés megnyugtatóbb dolog létezik annál)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
