Felvil.levelek (feladó:random): Mario Luzi, Fernando Pessoa

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 20 órája
Farkas György 20 órája
Cservinka Dávid 22 órája
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 8 órája
Minimal Planet 10 órája
Ötvös Németh Edit naplója 12 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 13 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 17 órája
Gyurcsi 17 órája
Jószándékú párbeszélgetés 19 órája
A vádlottak padján 20 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Felvil.levelek (feladó:random) bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 05:43 Összes olvasás: 24855

Korábbi hozzászólások:  
118. [tulajdonos]: Mario Luzi, Fernando Pessoa2018-02-25 17:40
FEKETE
(NERO)

De itt van már az éji óra, melyben
az űr mélyéből kihajol a felszín
zilált és hozzáférhetetlen arca,
s a mi teendőnk már, hogy bátorítsunk,
rosszkedvű virrasztásunkkal s a bágyadt
mécsvilágokkal városi egünkön.

A fekete, lila űrök szelétől
megbolydulnak a szikkadt konyhakertek,
utcákon hallik a macskák nyögése,
csapódik a lengő zsalu, s ha kívül
körülnéz, akinek van mersze, rálel
a szélre, a lámpásra, részegekre.

Kérded, mit hozott nékem ez a nappal?,
vagy semmit, vagy csak alig többet annál,
mi szorító, nyomott napokban,
az eső meg-megnyíló függönyén át
kibukkan s tovatűnik:
fák, teherkocsik, várostöredékek,
emberek, esőben esővíz, pára.

ÉS A FARKAS
(E IL LUPO)

Mikor recseg a jég, és
riadt állatok bámulják a sarki táblán
a széthullt tengereket, a jéghegyek futását,

és szigony döfte cápák verdeső tusái
tombolnak-csillapulnak, és a nemzés
mohó vágyával pusztulásba tartó
lazac fölúszik a sziklás folyókon,

és a farkas,
élte minden kínját cipelve,
s anyáiét, kölykeiét is,
e nagy kavargással szivében

nekiindul a hegynek, s újra érzi,
hogy öreg lába fürge, és az ősi
szelek vándorutat, zsákmányt, szerelmet
zengő hívószava készen találja,

te, nem-sajátom élet,
éjből és káoszból öröklött
fájdalom,
egyszer csak magadra eszmélsz a mélyben,
s szorítva vívsz-vergődsz a súly alatt.


MÉHEK
(API)

A tiszta téli
nappal rázós szekérutat hagy,
feni a kődarabok élét,
a pár szál zöld hajtást kiszívja
a csupasz dombtetőkön.
Ki rőzsét gyűjt, vagy szárítókötélre
ruhát terít, siet; szöges bakancsban
vagy fapapucsban morzsolja a földet,
a kunyhó ajtaját reteszre zárja.
Nyersek a zsinatolások ilyenkor,
reszelősek a szavak és a búcsúk.

Űzötten, mint nélkülözők, szegények,
s éppúgy, mint az, ki gyöngeségből
vagy áradó szívvel a többiekhez
szalad, mert nem tud meglenni enélkül,
vagy mint ki nem leli nyugalmát,
bátorságot merítek, és a fagyban
végigjárom a dombot és a lejtőt,
mely csurgók és erek rácsáig ér le.

A falu változatlan,
de most, a hosszúra nyúló, kitisztult
órákban napvilágra tárja kérgét,
töviseit. A szorgos háziasszony
nekifeszülve lépked itt is, ott is,
míg kapujához ér; az őrizetlen,
vagy házalni, kérni küldött fiúcska
jár-kel, s az úton egy-egy bőrdarabkát,
vagy néhány cseppnyi vért hagy.

Ebben a mindenütt-kéreg magányban,
ebben a télben csak e nyughatatlan
lelkek, a méhek röpködnek-keringenek,
elevenítik meg a zöldet; egy-két
hátramaradt hírnök talán, vagy őrszem,
ágrólszakadtak örökkön bolyongó,
tékozlók fogyhatatlan vásznu népe.

S ez addig tart, míg a fák, a bokrok
szárai, bordái meg-megkaparják
az alkonyi szeleket, és tovább is.

TOCCATA

Ím április, a porvíz
égbolt egyhangúsága,
az ablakon a gyékény,
a nád nem-moccanása,
könnyű szélrezzenés, seb,
idegen jelei a létezésnek,
a kapumélyeinkben,
halvány hamufolyókban,
boltívek alatt kongó lépteidben.



A PILLANTÁSOM PONTOS, MINT EGY NAPRAFORGÓ.
O meu olhar é nítido como um girassol.

A pillantásom pontos, mint egy napraforgó.
Szokásom csatangolni járt s járatlan utakon
Nézegetek jobbra, balra
És néha koronként hátrafelé…
S amit látok minden pillanatban
S az is, amit azelõtt sose láttam,
Lenyûgözi lényem,
Mert képes vagyok még az eredendõ ámulatra,
Amely csak egy gyereket tölthetne el, ha születése percében
Tudatosulna benne, hogy valóban a világra jött…
Úgy érzem, minden pillanatom születés,
Rácsodálkozás a Világ örök megújhodására…

Hiszek a világban, mint egy százszorszépben,
Mert látom. de nem töprenkedem rajta,
Mivel gondolkodni annyi, mint félreérteni…

A világ nem azért van, hogy okoskodásaink tárgya legyen
(Aki fúrton fúrt spekulál, olyan mintha a szemével volna baj),
Hanem azért, hogy szemléljük, és eggyé váljunk vele…
Nekem nincsen filozófiám: érzékeim vannak…
És nem azért beszélek a Természetrõl, mert tudom, miféle,
Hanem mert szeretem,
S aki szeret soha nem tudja, kit, mit,
Miért szeret s azt sem, szeretni mit jelent…

Szeretni: örök ártatlanság,
És az egyetlen ártatlanság, ha nem gondolkozol…

ESTEFELÉ KIKÖNYÖKLÖK AZ ABLAKOMBA,
Ao entardecer, debruçado pela janela,

Estefelé kikönyöklök az ablakomba,
Tudván, hogy rézsút átellenben már ott vannak a mezők,
És amíg nem kezd égni a szemem
Cesário Verde verseit olvasom.

Mennyire sajnálom őt!
A vidéki embert,
Aki szabad rabként járkált a városban.
De ahogyan a házakra nézett,
Vagy az utcákat bámulta,
Ahogyan a dolgokat fogadta,
Az a fákat néző ember viselkedése volt,
Aki szemével végigjárja lefelé az utat, melyet koptatni szokott,
És elgyönyörködik a mezők virágaiban…

Ezért ülte meg az a nagy bánat a lelkét,
Bár erről igazán sose beszélt,
De úgy bolyongott a városban, mint aki réteken barangol,
Szomorúsága, mint a könyvlapok közt préselt növényeké,
S a vázába tett, vágott virágoké…

NÉHA, TELJES ÉS TÖKÉLETES FÉNYÛ NAPOKON,
Às vezes, em dias de luz perfeita e exacta,

Néha, teljes és tökéletes fényû napokon,
Amikor szinte tapintható a dolgok tényszerû valódisága,
Eljutok odáig, hogy megkérdem magamtól,
Vajon miért tulajdonítok
Szépséget a dolgoknak.

Egy virág talán szép?
Egy gyümölcs talán szép?
Nem, színe van és formája
És létezése csupán.
A szépség, a nem létező dolgok neve,
Amelyet cserébe én adok nekik a kellemes érzésért, melyet látásuk okoz.
Nem jelent semmit.

Akkor hát miért mondom a dolgokról, hogy szépek?

Igen, még bennem is, aki csak élek, mert élek,
Fellelhetõk a meghamisító spekulációk,
Amelyekkel az emberek viseltetnek a dolgok mibenléte iránt,
A dolgok iránt, amelyek egyszerűen csak vannak.

Milyen nehéz megõrizni önmagunkat, és nem látni mást, csak a láthatót!

CSAK A TERMÉSZET ISTENI, ÉS NEM ISTENI MÉGSEM…
Só a Natureza é divina, e ela não é divina…

Csak a Természet isteni, és nem isteni mégsem…
Csak azért beszélek róla úgy, mint egy lényrõl,
Mert ahhoz, hogy szólhassak róla, az emberi nyelvre szorulok,
Amely személyiséget ad a dolgoknak
És névvel ruházza fel őket.

Ám a dolgoknak nincs se nevük, se személyiségük:
Léteznek, és az ég nagy, a föld széles
És a szívünk csak akkora, mint egy bezárt ököl…

Áldott legyek mindazért, amit megismertem.
Élvezek mindent, mint aki tudja, van nap az égen.






Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés