Felvil.levelek (feladó:random): Alan W Watts

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 3 órája
Farkas György 4 órája
Cservinka Dávid 6 órája
Filip Tamás 15 órája
Tóth János Janus 16 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 46 perce
Gyurcsi 52 perce
Jószándékú párbeszélgetés 3 órája
A vádlottak padján 3 órája
A fény nem publikus 4 órája
Hetedíziglen 16 órája
az univerzum szélén 16 órája
Bátai Tibor 19 órája
négysorosok 23 órája
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Felvil.levelek (feladó:random) bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 13:47 Összes olvasás: 24848

Korábbi hozzászólások:  
114. [tulajdonos]: Alan W Watts2018-01-28 14:25
"Egy ősi tantrikus írás szavai jutnak eszembe: „Ahogy a hullámok hozzá tartoznak a vízhez,
és a lángok a tűzhöz, úgy hullámzik velünk is az örök mérték.” A gesztus gesztusa,
a hullám hulláma – a levelet befogadja a százlábú, a füvet a tehén, a tejet a kisbaba,
a testet a féreg, a földet a virág, a magot a madár, a végtelen energiát
az agy szivárványszín, visszhangzó labirintusa. Ennek a vég nélküli, ujjongó,
kozmikus táncnak a része az az alapvető fájdalom, amit az átváltozás velejárója:
megrágott idegvégződések, a mező füvében rejtőző kígyó elektromos csípése,
a lustán köröző héja, ahogy hirtelen lecsap, a rönkhordásban kifáradt izmok fájdalma,
az álmatlan éjszakák, ahogy gondolataink szüntelenül a civilizációnkban a túléléshez
szükséges nyilvántartások és könyvelések körül keringnek.
Milyen különös, mégis természetes látni, hogy a fájdalom nem probléma. Mert
a fájdalom problémája abból fakad, hogy az öntudat rövidre zárja az agyat
és megtölti folyosóit reszketeg visszhangokkal – az undortól való undorodással,
a félelemtől való félelemmel, az alázat előtti alázkodással, a bűntudat miatti
bűntudattal – úgy csavarva a gondolatot, hogy örökké vibráló csapdába ejtse magát.
Szokásos tudatállapotában úgy él az ember, mintha egy nagyon érzékeny visszhang-kamrában
próbálna beszélni; csak úgy juthat előbbre, ha makacsul figyelmen kívül hagyja
saját szavainak végtelen, badar visszhangját. Mert az agyban az érzékek, gondolatok és
érzések mindenfajta visszhangjai és tükörképei trécselgetnek az emlékezet alagútjain.
Az a baj, hogy összetévesztjük ezt az információtárat annak intelligens leírásával,
amit éppen csinálunk, így azt hisszük, az intelligencia az az alapanyag, amin valójában
dolgozik. Mint a túl sok italtól, az öntudattól is kettőt látunk önmagunkból, és azt
gondoljuk, valóban két énünk van – szellemi és anyagi, irányító és irányított, gondolkodó
és spontán. Így szenvedés helyett szenvedünk a szenvedéstől, és szenvedünk a
szenvedéstől való szenvedéstől.
Ahogy azt mindig is tudtuk, a világosság az én feladásával jön el. Ám ez azt jelenti,
hogy feladjuk azt a hitet, hogy ezek a visszhangok és tükörképek jelentik az énünket.
Különben egy tükörteremben állunk, tétova, határozatlan mozdulatokkal táncolva, mert
hagyjuk, hogy a képek vezessenek minket. Körben járunk, mert az után megyünk, amit már
csináltunk. Elvesztettük kapcsolatot eredeti identitásunkkal, amely nem képek rendszere,
hanem a nagyszerű, önmagától mozgó gesztus, a pillanaté, melyre még nem emlékezünk.
A képesség, hogy emlékezünk az időre, azt az illúziót kelti, hogy a múltból következik
a jelen, a tegnap hozta mozgásba a mát. A múltból élünk, a visszhangok vezetnek, valójában
nem is vagyunk igazán itt, és mindig lekéssük a lakomát. Hát nem végtelenül egyértelmű,
hogy a múlt úgy követi a jelent, mint sodorvonal a hajót, és ha élők lehetünk egyáltalán
valahol, akkor az itt és most van?"


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján
2024-03-28 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit nevető maszkok síró álarcok
2024-03-28 10:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 09:58   Napló: A fény nem publikus