Felvil.levelek (feladó:random): ...

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38731 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Tóth János Janus: Hervadó kokárda
Tóth János Janus: Nyárvég
Tóth Gabriella: Puff neki
Tóth Gabriella: Ritka fillér
Tóth Gabriella: vacak
Tóth Gabriella: közöny
Filip Tamás: Leltárhiány
Filip Tamás: Pálma
Filip Tamás: Állásinterjú
Filip Tamás: Világra jönni
FRISS FÓRUMOK

Szakállas Zsolt 1 órája
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Busznyák Imre 6 órája
Bátai Tibor 8 órája
Tóth János Janus 9 órája
Farkas György 9 órája
P. Ábri Judit 10 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Egry Artúr 5 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Vezsenyi Ildikó 7 napja
Pálóczi Antal 8 napja
Filip Tamás 8 napja
DOKK_FAQ 10 napja
Mórotz Krisztina 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 órája
Hetedíziglen 1 órája
A vádlottak padján 11 órája
az univerzum szélén 1 napja
Janus naplója 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
Minimal Planet 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
mix 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 6 napja
négysorosok 7 napja
Zúzmara 7 napja
Bara 8 napja
nélküled 8 napja
Gyurcsi 8 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Felvil.levelek (feladó:random) bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 17:10 Összes olvasás: 24976

Korábbi hozzászólások:  
111. [tulajdonos]: ...2018-01-11 17:10
ebben az időben együtt létezhettünk csak és
ekként összebilincselten egymás taszításában háttal a másiknak
fölfénylő homlokunkat a tátongó űrnek szegve
feszültünk átellenest közös tengelyünk körül körbeforogva
s így pörgettek bennünket az unottan a rajcsúrozó csillagok
hogy málló képzetünk aranyporként szállott szertre kusza vásznaikra

még szerencse hogy mit se tudott rólunk az Isten
s jómagam is csak nagyokat hallgatok itt hosszú esős
jellemzően szuicid napokon melyek úgy tűnik már sohasem akarnak
véget érni mert lomha alvadt éjszakákba torkollanak rendszerint
s én jól tudom ilyenkor ha te nem lennél ellenem
a semmibe zuhannék egyszersmind

***********************************************************************************

hétköznapi tudatállapotunk visszaállításához szerek kellettek volna de nem ilyenek
vak nyúlványainkkal céltalan böködtük a vibráló képernyőket álmatlan ténferegtünk itt
egy örök őszben egymásnak döccenve olykor meg-megállva béna kifordított esernyőkkel
egy végtelen esős november délelőtt suhanó fények rikkanó-bájoló szlogenek sodrotta
képzeteink között rianva kerestük álmaink kényszereink szennyesében kotorva remegőn
nyeltük a sötétet éhes kezekkel babrálva kerestük szagos páránk de már nem maradt semmi
semmi meleg és ismerős nehéz fagyott gőz csipkézett hidegen és feketéllőn textilben
ölben tányérban sovány farkasainkat savanyú köddel etettükés kövéreket fintorogtunk
megvonyítatlan holdjainkra horgas monitoraink közvetítették a másmit és másholt
élőben előzetesen és ismételten is s mi ringón hortyogtunk ezen eldőlve aztán hanyatt s
tátott szánkra kövér macskánk
fullasztva települt

*****************************************************************************************

láttam a léggömböket a telefirkált szavakkal kirajzolódni a halmok alól s pukkanni tompán
felverve a port egy könyvtárszobában ahol már nem virraszt senki és ahol a megkövült faggyű
foltok felett szorongva gubbasztó szerzeteseket utoljára síró bohócok vígasztalták ablakok
árnyékánál fénylő cukorfüzéreket morzsolgatva összedőlt kártyahalmokon kucorodva ámulva és
rebbenőn várták feljőni a holdat, hiába persze (a földet akkoriban kékszemű szerecsenmakik tartották - fejjel lefelé) semmi sem történik meg igaziból jól tudom nekem hiáha is
sziszeg az anyag s tekereg itt a beton

*****************************************************************************

van az úgy hogy lelkünk kiürítetlen csikkeseit felborítják a macskák akik
rosszaló nyavajgással arrébb-állnak majd egymásnak ugranak dühöngőn és őrülten
hogy azután hirtelen hátat fordítsanak egymásnak egyfajta méltóságteljes undorral
arrébb-állnak csupán és ahogy innen nézem valóban igazuk is van hiszen miért nem
ürítjük a csikkeseket vagy miért tartunk akkor macskát odabenn


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-04-18 08:29 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-04-24 18:40   Napló: Bátai Tibor
2024-04-24 18:07   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2024-04-24 18:07   Napló: Hetedíziglen
2024-04-24 15:28   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2024-04-24 14:19   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-04-24 14:18   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-04-24 14:18   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-04-24 14:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2024-04-24 13:19   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2024-04-24 10:55   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor