NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:59 Összes olvasás: 24958| 101. | [tulajdonos]: elkülönült naivitás | 2017-11-25 15:43 |
legvégül
azzá lesz minden
amivé feltünik
a birkák elbégik tán magukat
de mi emlékezünk csiklandón és fájón
a legvaskosabb bársony-függönyök is
elfoszlanak vagy leszakadnak
a legtöbb szerep kísértően unalmas
elkopik ahogy visszajár
akként beköpik előbb-utóbb a legyek is
az asztalon feledett húst
s fiaik
szertehordják a földeken
elszalasztott, bevégezetlen alkalmaink maradékát
illanó teremtményeinkből pedig
fagyott grimaszban mered ránk ami összeállt
zavarok gyötörnek
morajló magunktól
nem nyughatunk
és iszunk akkor
reszkető marokra fogva múlhatatlan kelyheinket és
iszunk hát
mígnem elernyednek képzeteink tónusai
és iszunk tovább
isszuk dohos hordóink poshadt borát
cakkos jártunkat elfújja tán a sivatag homokja
s teli égitestek ereszkednek vakítón
elnyúgvó sziluettünk mögé
mert elfekszünk egykor szikkadt pusztáink ölén
s erjedt vérünk nyájas jóanyánk elfúló
cserepes ajkaira csorog
ez a mi örök őszben keringő sistergő imánk
ez a párás kocsmaablakokon átszűrődő
keserűvíg akcentus- nyers és büszke
részeg és igaz, számításoktól mentes
akarat, elveszve kanyargó, keskeny utcák
folytó akkusztikájába, zenélő füvek és
pajkos szilvafák tánca köré
s kuncog a krajcár
és csak fogy a bor,
és csak fogy a vér.
-------------------------------
sírokon vigyázó gerberák szárai
rothadnak eképp kifelé táruló kővázák
belső falához dőlve merev nyakkal
egy örök szögben
mint szeretni feledettek
mint nem-szeretve lenni feledettek
kozmoszba firkált írásjelek
biggyesztve magunk
egyhangúan tárogatjuk
szívünk nyikorgó-nehéz
rozsdás vaskapuit -
Ahh! dölyfös emlékezés !
Síromra hozandsz-e majdan virágot,
ha dicsedre minden pillanatról lefordulok éppnyit
s hervadásom negatívjaira rajzolsz-e nekem
kontrasztban fürdő cifra-magyar díszeket? |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
