NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random) Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 16:34 Összes olvasás: 24953| 99. | [tulajdonos]: Radnóti | 2017-11-20 21:31 | [Jóllakott ablakokon...]
Jóllakott ablakokon koppannak szemeink és ingyen
nézzük a holdat, de kegyelmes kenyerünk felével
mégis, úri halakat hizlalunk a parkok alatt;
barátom mérnök s nemrég vassisakkal szaladt a bomló
mezőkön, hol tompán fröccsent a föld kaszák istenes füttye
helyett és előtt ólom bújt ott szíve alá;
sokszor esik szó köztünk ösmerős emberekről, együtt
élünk Párisban itt és homlokunkról füstöl a honvágy,
törkölyös borokat szeretnénk szopni pohos, otthoni
üvegekből;
ő még nem felejtette el az anyja nevét, én már néha igen,
kicsit öregszünk és elnehezednek a hajnalaink
hétfőktől, szombatokig;
tudjuk, hogy a gazdagok szíve szőrös és mi harcosok va-
gyunk prolik seregében
és a társadalmi rend pipacsos tábláit takarjuk el a naptól;
este, elalvás előtt modern házakat építünk alattunk
elhullott régi asszonyok csontjaiból s mint díszített
köpés vágódik szerte fogunk közül a káromlás, kövéren;
s vasárnapok dudája mellett társaink olcsó szeretőit dícsér-
jük szemmel, szegénynegyedek árnya alatt.
páris1931aug25
"És szólt és beszélt vala
Káin Ábellel":
(G.D-nek, bátyámnak)
Ábel, testvérem, tegnap fölkeltett az ősi bűn,
megöltem hófehér álmaidat és hajszoltam magam
kárhozottan a hiábavalóság éjjeli útján, fagyott
szomorú fáknak glédája között a reggel elébe.
Napszagú földjeim párázva sírtak utánam,
kiűzött testem lihegő éji sebekkel világította
arcomra a megbánás piros rózsáit és koldulón
hívtalak átokbontó, nagy találkozásra.
Te szent voltál és a fölajánlás áhítata lengett,
amikor megszülettél; az én régi napomon terhesen
zengett az ég, gyilkos nehezen szakadtam le
mint első levél az átkotnyögő keserű fáról.
És lettem Káin, domború mellemen kelt fel a nap
és térdeim fáradtsága hozta az alkonyt amikor
öltem s amikor szórtad utánam kergetőszavú
fájdalmaid és elémdöntötted éji futásom őreit
a fagyott, szomorú fákat.
Megbotoltam, fölhasadt a húsom a gáton és
elestem s újra futottam feketén, bibliáson:
Káin vagyok és tegnap fölkeltett az ősi bűn,
Káin vagyok és te vagy az Ábel!
1928okt26
Sok autó jár itt
(Húgomnak)
Testvérem, látod mennyi a koldus és
nyomorult és mennyi az úri rongyszedő,
csak mi vagyunk ketten; zártkezű koldusok
és néma nyomorultak.
Testvérem, add ide a kezed, sok autó
jár itt és sok úriember és vigyázni kell;
sötét kapualjak elölelnek, ha eleresztlek.
Testvérem, látod ketten vagyunk: egy apa
álma és két anya kínja sikoltoz bennünk.
Két szép ölelésnek emlékeképpen, látod,
ittmaradtunk, két nagy álomemlék és álmaink
a reggelbe csúsznak, nappali tarlón álmodunk
és karonfogjuk egymást ha járunk.
1928okt12 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
