Ahogy némely kedélyes tanító megjegyzi, a Dharma gyakorló és a Dráma gyakorló merőben más. Akik drámázni óhajtanak hagyják a francba a dharmát és élvezzék tovább a szenvedés és a közben időlegesen felbukkanó röpke örömök táncát. (Persze számos nyugati filozófus, pszichológus művész stb. is mélyen vallja, hogy a mélységes egzisztenciális vagy ontológiai unalom ami kérlelhetetlenül áthat mindent, nos, az minden szenvedések legmélyebbike, amitől sem szerelem, sem Isten, sem tudás, sem szórakozás, sem nagyszabású történet nem menthet meg senkit. Maximum le lehet hazudni.)
Amúgy, a nó -színház kifejezetten buddhista szemléletű. Buddhista szemlélettel szerintem számtalan filmet lehetne készíteni vagy a buddhista attitűd bemutatása is lehetséges. A buddhista tematika sokkal nehezebb, hiszen az pont a hisztériás drámázással való szakítást és a józanság megtalálását jelenti.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.