NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 16:01 Összes olvasás: 43089| 61. | [tulajdonos]: sötét korunkban NAP | 2020-07-19 12:00 | FÉ-
"A nyelv lényegénél fogva dialógus, s minden más beszédforma csökkenti a hatékonyságát. (...)
Azt mesélik - a történet hitelessége persze bizonytalan -, hogy amikor Victor Hugo fél évszázados pályáját ünnepelték, az Élysée-palotában rendezett nagy estélyen minden nemzet követe megjelent, hogy köszöntse a nagy költőt. Hugo a nagy fogadóteremben állt, szoborszerű, méltóságteljes pózban, a könyökét a kandalló peremén nyugtatta. Sorra elhaladtak a különböző országok képviselői az ünneplő közönség előtt, és köszöntötték a francia váteszt. Egy ajtónálló érces hangon jelentette be őket:
"Monsieur le Représantant de l'Angleterre!", mire Victor Hugo drámai trémolóval s égre emelt szemmel ezt felelte: "L'Angleterre! Ah, Shakespeare!" Az ajtónálló folytatta: "Monsieur le Représentant de l'Espagne!" Mire Victor Hugo: "L'Espagne! Ah, Cervantes!" Az ajtónálló: "Monsieur le Représentant de l'Allemagne!" Victor Hugo: "L'Allemagne! Ah, Goethe!"
Ekkor azonban egy apró termetű, tömzsi, bicegő emberkére került a sor. Felharsant az ajtónálló hangja: "Monsieur le Représentant de la Mésopotamie!"
Victor Hugo - mindeddig rezzenéstelenül, magabiztosan állt ott - erre láthatóan elbizonytalanodott. A szeme egy türelmetlen pillantással jókora kört írt le, mintha az egész világegyetemet fürkészve keresne valamit. Ám hamar jelét adta, hogy meglelte, amit keresett, és ismét ura lett a helyzetnek. S a korábbihoz hasonló patetikus hangon és semmivel sem kisebb meggyőződéssel így felelt a gömböc követnek: "La Mésopotamie! Ah, l'Humanité!"
Mindezt azért mondtam el, hogy kijelentsem - de nem olyan méltóságteljesen, mint Victor Hugo -, hogy én sosem szólítottam meg Mezopotámiát sem írásban, sem szóban, amint az emberiséghez sem fordultam még soha. Az emberiség megszólításának a szokását, ami a demagógiának a legmagasabb, tehát legmegvetendőbb formája, 1750 táján néhány kisiklott értelmiségi honosította meg, akik nem voltak tisztában saját korlátaikkal, s minthogy hivatásuknál fogva a szó, a logosz emberei voltak, azt mindennemű tisztelet és óvatosság nélkül használták, mert nem látták, hogy a szó rendkívül kényes bánásmódot igénylő szentség."
José Ortega y Gasset
"A társadalmi berendezkedésnek mindössze két elkülöníthető formája van: a személyes kormányzás és a személytelen kormányzás. Ha anarchista barátaim elvetik a szabályok uralmát, valódi uralkodót kapnak helyette. Ha jobban kedveljük a tapintatosabb és rugalmasabb személyes kormányzást, akkor royalisták, avagy királypártiak vagyunk. Ha a személytelen kormányzást kedveljük jobban -annak dogmáival és definícióival együtt- akkor pedig republikánusok vagyunk, avagy köztársaságpártiak. Ámde ha olyan liberálisan gondolkodunk, hogy a királyokat és a krédókat egyaránt elutasítjuk, akkor egyszerűen hülyék vagyunk ..."
"Az egyetemes, mégis személyes magántulajdon, a szabad, mégis állandó család, a demokratikus, mégis otthonos otthon, az egy ember - egy ház ideája azok az eszmények, amelyek mindig is megmaradnak az emberiség igazi vágyképének, iránytűjének. A világ elfogadhat valami hivatalosabbat, valami kevésbé emberit vagy bensőségeset. De akkor a világ olyanná válik, mint egy meghasadt szívű asszony, aki belemegy egy sivár házasságba, mert az igazi boldogságot már nem találhatja meg. A szocializmus lehet a világ megszabadítója, de a vágyálma nem."
"Abból, hogy minden ember kétlábú, még nem következik, hogy ötven ember kiad egy százlábút."
"Ha bármelyik erkölcsi közhely valóra válna, még aznap megrengetné a világot."
G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal?
-NY | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
