NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 13:35 Összes olvasás: 43085| 16. | [tulajdonos]: Trixy | 2020-01-18 22:03 |
POM-
Csütörtökön találkoztam egy ügyvédnővel, aki egy fiatalember kirendelt ügyvédje. A fiatalember azt szerette volna, ha a hölgy megbizatik a segedelemre. Legyen hát, nézzük meg. Meghívom teázni. Én banchat rendelek, ő valami ocsmány gyümölcsteát. A hölgy egyfolytában bogarássza szőke haját. Ordenáré összegeket említ, még sztárügyvédektől is elfogathatatlan és tisztességtelen ajánlatokat tesz. Aztán kijelenti, hogy megkedvelt és öt hosszú órán keresztül nem szabadulok tőle. A beszélgetés lezárására irányuló összes verbális és testi jelzésemet hatályon kívül helyezi, és javarészt a szerelmi életével traktál. Mérhetetlen és megvalósíthatatlan vágyat érzek arra, hogy leköpjem. Nem világos, hogy miért. Öt óra elteltével kivergődünk az éjszakába. Neki az Oktogon irányába, nekem a Széll Kálmán tér irányába tart a villamos. Elvileg. Elkísér a megállóba. Megvárja a villamost. Már vagy egy órája egyetlen mondatára sem reagálok. Magányosabb ez mint az utolsó ember lesz. Gondolom én. felszáll velem a villamosra. Kibámulok az ablakon. És ekkor észreveszem. Az az áll. Az a boszorkány állkapocs! Igen, a száj. A szem. Egyedül a hajszín változott. Hiszen mi már találkoztunk egy pótmagánvádas, csináljuk ki a pasit buliban. Nemde? És a név is stimmel. Na meg a tekintet. És ott állt ez a kreatura a pótmagánvádló mellett, aljas ostobaságokat fecsegett és tisztességtelen ajánlatokat tett a bírónak. Vajon tudja, hogy tudom? És még a Széll Kálmánon is csacsog meg picsog. Nincs abszurdabb az életnél. Természetesen mást bíztam meg.
-PÁS |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
