NAPLÓK: Elhatárolódás "medence" ügyben Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 17:46 Összes olvasás: 22704Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6. | Szokolay Zoltán: Bíró Zoltán | 2008-03-30 18:20 | | Valamit elfelejtettem: gyanítom, nem mindenki azonosította be, hogy a cikk szerzője az a Bíró Zoltán, aki az MDF alapítója és első elnöke volt. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5. | Szokolay Zoltán: re: magasabb erkölcs | 2008-03-30 18:15 | | Azt írod, kedves Pálóczi A., hogy Titeket itt a dokkon magasabb erkölcsi szempontok vezetnek. Örülnék, ha így lenne. --- Mivel azonban volt szerencsétlenségem elszenvedni ugyancsak itt, a dokkon, a rasszizmust, a kirekesztést, a diszkriminációt, a megbélyegzést, és többször, többekkel kapcsolatban is tapasztalni a bármiféle csököttség miatti gúnyt (holott veleszületett ábrázatáról, bőre színéről, testi állapotáról, betegségéről az ember - már ha más emberek, még ha szerkik is, embernek tekintik egyáltalán - nem tehet, s emiatt nevetségessé tenni nem kisebb bűn, mint Hitleré vagy Sztáliné), kénytelen vagyok megkérdezni: ki az a Ti, akiket magasabb erkölcsi szempontok vezetnek? Ki tartozik bele? A szerkik és Te? --- Beletartozik-e például az a szerki is, aki 2007.10.20-án 14.38-kor 89.*.138.* IP-címről velem szemben alkalmazta azt a módszert, amelyet az én értékrendem - meglehet, ellentétben a Tiéddel - soha nem nevezne "magasabb erkölcsi szempontok" által vezéreltnek, sokkal inkább fasisztának. Egy vers megítélésének mi köze van ahhoz, hogy a szerzője szép vagy csúnya arcú, s hogy mekkora a pénisze? Avagy ezek a Ti magasabb erkölcsi szempontjaitok? Nem csodálkoznék, hiszen itt, a dokkon egyébként is túlteng a trágárság (már-már erény, ha egy-egy versben különféle testnedvek kilövellése, klozetban úszó szar, de minimum padlóraköpés szerepel), s ez a stílus némiképp emlékeztet a keretlegények vagy az ávósok modorára. --- Nézd, kedves Pálóczi Antal, én kora kamasz koromtól egész életemben kínlódtam azzal az érzéssel, hogy iszonyodnak tőlem az emberek, most ez még tetéződik egy daganattal és más testi-lelki nyavalyákkal, hát ne csodálkozz, hogy ELÉG volt! Hogy egyszer a sarokba szorítva is megpróbálok visszaharapni, mert nincs már vesztenivalóm. Mit veszítenék? Az életemet? Az már úgysem tart sokáig. Ez a 89.*.138.*., ha szemernyi becsület lenne benne, kiállna és vállalná 5 hónap után is, a keretlegény-stílusát és gesztusát (Nem az fáj, hogy a versem nem tetszett neki, bánja a csuda, sok szép vers van a múlandokkban, örülnék, ha odakerülnének a véletlenül - még Halmai Róbert által - maradandokkosított költeményeim is). Viszont ezt az alattomosságot - belerúgok valakibe, aztán lapítok a névtelenségben - gyűlölöm. Jobb korokban ez párbajra volt ok. Dobnám is a kesztyűm, de kinek? Vállalnék az illetővel egy amerikai párbajt. Amelyikünk veszít, az ölje meg magát. (Remélem, nem Te voltál, kár lenne érted!) --- --- Ami meg Bayer Zsolt cikkét illeti, csak ma olvastam, és hebrencs, fölösleges írásnak tartom. Az alapproblémáról, mely igen mélyen gyökerezik, persze beszélni kellene, sőt, a sérelmeket is ki kellene beszélni, de nem ott és nem úgy, ahogyan ő teszi. A különféle elhatárolódgatások, aláírásgyűjtések sem hasznosak. Azt pedig nem fogadom el, hogy a dokk nem áll egyik oldalon sem. A dokk masszívan ott áll az egyik oldalon, csak időnként kacsintva maga elé húzza a semlegesség, politikamentesség álarcát. Erről bővebben máskor, másutt. --- Békesség! --- Ritkán járok erre, jobbára csak a hétvégén, elnézést, ha késedelmesen reagálok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | FűM: re: | [tulajdonos]: Bíró Zoltán írása a MH-ban | 2008-03-30 16:04 | | Pálóczi kollégával egyetértve nekem is az a véleményem, hogy tévedés itt ez a naplóbejegyzés. Ez nem az ÉS, amely felvállaltan irodalmi ÉS politikai hetilap, hanem a dokk, amely a főszerkesztője által többször is kinyilvánítottan kizárólag irodalmi fórum. A politikát természetesen nem lehet az itt megjelenő versekből, naplós írásokból sem kizárni, mert nem egy steril világban élünk - érzelmeink, indulataink vannak a politikai történésekkel kapcsolatban is, és ezek kikívánkoznak belőlünk, de ennek ezen a fórumon - irodalmi kereteken belül kellene maradnia. Ez a naplóbejegyzés viszont politikai, nem szépirodalmi írás. De ha már itt van, reagáni kell rá. Nemcsak személyeknek, népeknek is vannak jellemvonásaik - kellemesek és kellemetlenek egyaránt - de nem mindegy, hogy ezeket ki, hol és mikor teszi szóvá. Most követeljük, hogy a németeket üsse meg a guta, mert Petőfi azt írta, hogy Mit nem beszél az a német/ az istennyila ütné meg? Egy neves pszichológusnő arról beszélt egyszer, hogy nem viselkedhet pontosan ugyanúgy az a szülő, aki örökbefogadott gyereket nevel, mint aki a saját gyerekét neveli, mert köztük ott az örökbefogadás ténye. Ugyanígy más a zsidósággal kapcsolatos szavak súlya most, mint száz évvel ezelőtt, mert a a holocaust után vagyunk. A magyarságunkat is sokféleképpen lehet őrizni. Lehet vádaskodva, és lehet úgy, ahogy a dokkon is teszik a határainkon túl élők, hogy magyar értékeket hoznak létre - szépeket és igazakat írnak nekünk. Nehéz persze olyan országban kialakítani a különböző származású, vallású emberek békés egymás mellett élését, ahol az erre hivatott egyházak sincsenek a helyzet magaslatán. A baráti körömben van egy katolikus/zsidó fiatal pár, akik ökumenikus esküvőt szerettek volna, de kérésüket az illetékes egyházi személyek mindkét vallás részéről elutasították. végül egy evangélikus lelkész adta össze őket. A politikai vitába itt most nem mennék bele. Lehet, hogy kissé eklektikus voltam, de ennyire volt időm és energiám. Üdvözlettel FűM (Kezdőbetűim alapján beazonosítható vagyok.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3. | Pálóczi A: szellem | 2008-03-30 12:33 | | Tévedés volt ide feltenni ezt a cikket. Az illető nem tudja hol van. Petőfi azt is mondta a budai németeknek: Hogy merik nálunk is úgy gyűlölni a zsidókat, mint Némethonban. És mégsem szerepelt ebben az írásdban ez a jellemző mondat. Ez azt jelzi, hogy téveés volt ide feltenni ezt a cikket. Minket itt magasabb erkölcsi szempontok vezetnek. Nem a csököttség bárminő tudata (csököttség, csonkoltság, mergalázottság, meghurcoltság stb.) Mi itt kiteljesedni óhajtunk a csököttség bárminő tudatával szemben. Nem nyesett "franciakert" vagyunk tehát hanem szabadon tenyésző "angolpark" szeretnénk lenni. (Félre innen kicsinyes kerítéseitekkel, el- meg el-nem-határolódásaitokkal Nem Szerzők! Akik még arra is képesek vagytok, hogy klasszikus szerzők más korszakban más történelmi helyzetben kifejtett nézeteit eredeti szövegkörnyezetből kiragadva, eltorzítva citáljátok, a csököttség igazolására.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | Béres Gé.: félmondat | 2008-03-30 11:36 | | Lehetne vitatni Bíró Zoltán írását, de itt a Dokkon méltatlan lenne azokkal a célokkal, igényekkel, lehetőségekkel szemben, amely,-valljuk meg mindenféle Bayer cikknél magasztosabb,-s a figyelmet a sok fiatal, tehetséges pályakezdő költőre, és műveire hívatott fordítani. | |
| 1. | [tulajdonos]: Bíró Zoltán írása a MH-ban | 2008-03-30 01:37 | Végre én is elhatárolódhatok valakitől. A Széles Gábor laptulajdonosnak írt levelet ugyan nem írtam alá, igaz, erre – jó érzékkel – nem is kért senki, de Bayer Zsolt egy-két mondatától elhatárolom magam. Pontosabban fogalmazva: egy-két olyan mondatától, amit nem írt le, bár leírhatta volna joggal és okkal, és akkor nekem most nem volna mitől elhatárolódnom.
Nevezetesen a hiánytól magától.
Finoman utalt rá, de nem írta le például azt a mondatot, hogy Tomi Lapid volt izraeli miniszterelnök-helyettes magyarországi látogatása alkalmából tett nyilatkozata nemcsak arra világít rá, hogy bizonyos izraeli vezető körökben sohasem álltak sorba ott, ahol az igazságérzetet osztogatták. Azt sem írta le, hogy ez a bizonyos nyilatkozat önleleplező arcátlanság, ami egyébként felettébb káros és megalázó a tisztességes és elemi igazságérzettel rendelkező zsidó emberekre nézve is. Azt sem szőtte bele cikkébe, hogy mit nyilatkozott a közelmúltban Izrael mai államfője, Simon Peresz, a többi között Magyarország felvásárlásáról, új típusú gyarmatosításáról – imigyen: "a kormányoknak van költségvetésük, nekünk pedig van pénzünk". Mármint Izraelnek és a világ zsidóságának. Mintha lenne itt valami nagy-nagy összhang és számunkra valami nagy-nagy tanulság!
Sorolhatnám tovább, amit még bele lehetett volna írni ebbe a cikkbe, ami hiányérzetet kelt bennem, s ezért elhatárolom magam a hiánytól, annak ellenére, hogy már magától az elhatárolódás szótól is megundorodtam az idők során, hiszen az SZDSZ és körei minduntalan elhatárolódást követeltek mindenkitől, ha úgy érezték, hogy a gazdaságban, politikában, médiában való agresszív nyomulásukat és gátlástalan érdekérvényesítési törekvéseiket korlátozhatja. Nekem már – követelésükre – el kellett volna határolódnom többek között Püski Sándortól, Csoóri Sándortól, Csurka Istvántól. Az lenne az igazi, ha az ember elhatárolódna önmagától és minden magyar a maga magyarságától. Ez lenne a paradicsomi állapot neoliberális körökben! És persze az, ha mindenki félne tőlük és együgyűen felnézne rájuk. Ha sem magyar, sem zsidó ember, sem magyar zsidó nem leplezné le őket időről időre, bár az MSZP–SZDSZ-kormány óta már a leleplezés se számít, hiszen úgyis eladják és megveszik és kifosztják az országot, az egész szerencsétlen magyar népet. Ám nagymértékű intelligenciahiányra vall ezeknek a köröknek a részéről, ha azt hiszik, hogy a mindennapos magyargyalázás, a félelemkeltés és maga a félelem – ha a nagy többségre is kiterjed – egyszer csak nem fordul önmaga ellentétébe, és ha nem érik fel ésszel, hogy akkor aztán lesz ok a félelemre itt is, ott is, mindenütt.
Ha azt hiszik, hogy büntetlenül lehet tönkretenni minisztereik révén a magyar iskolákat, az egészségügyet, ha büntetlenül lehet a gyermekek rovására bosszút állni súlyos népszavazási vereségükért, büntetlenül bosszút állni egy egész népen. Vagy – mint a kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampányukban – egy egész nemzeten, az egész magyarságon. Ha hiszik, hogy a medencébe rondítani, megalázni és megundorítani másokat olyan dicsőség, melynek révén zsebre lehet vágni a világot, akkor tévednek. Jó volna még időben észhez térni, mindnyájunk megnyugvására.
Ami pedig a "medencét" illeti és a Bayer Zsolt által kapcsolt irodalmi-történeti utalásokat, hadd jegyezzem meg, hogy a szerző e cikkében igazán szerényen szemelgetett az amúgy rendelkezésünkre álló anyagból. Mert ugye – elvileg – el kéne határolódnunk szinte az egész magyar történelemtől és irodalomtól, korántsem csak azoktól a tényektől és személyektől, amelyeket és akiket a szerző felidézett. Mondjuk az Aranybulla úgynevezett záradékától, Széchenyi és Kossuth némely mondataitól, attól a Kölcsey Ferenctől, aki tárgyilagosan elemezve a "szatmári adózó nép állapotát", arra a következtetésre jutott, hogy a szatmári nép nyomorúságának oka részint a vármegye, részint a privilegizált megyei zsidóság, a pálinkafőzéssel és az uzsorával. Vagy attól a Petőfi Sándortól, aki a Kazinczy egykori házába költözött, kissé talán rendetlen és koszos zsidó család láttán, versében így kiált fel: "Ki innen!" Ők mindannyian antiszemitának minősülnének ma, függetlenül igazságuktól vagy jogos felháborodásuktól. De utaljunk még csak Ady Endrére, aki igazán szolidáris volt a megalázott, szegény zsidósággal, ám nem azzal a részével, amelynek a magyarokkal szemben "grádics adatott" és nem a "pénzes, szent harács-zsidóság"-gal! Ők mind és még többen a legnagyobb magyarok közül – mind antiszemiták lettek volna? Adyra ezt eddig nemigen merték rákenni, de Illyésre, Németh Lászlóra, Veres Péterre, Kodolányi Jánosra, Szabó Lőrincre, Sinka Istvánra már igen.
Ránk pedig, most már népestül, nemzetestül – a legteljesebb gátlástalansággal. Holott csak arról volt szó, hogy legjobbjaink védték a gyengébbeket, a kiszolgáltatottak jogát, de utálták a nyegleséget, az uzsorát, a harácsot, az erőszakos önérvényesítést – abban a hazában, amely számukra nem gúnnyal, hanem mély meggyőződéssel szent volt. És figyelmeztették azokat, akik beleköptek abba a kútba, amelyből mások még inni akartak, vagy belerondítottak a medencébe, akár Lukácsnak hívták azt, akár Kárpát-medencének vagy csonka Magyarországnak. Ebben az ügyben mindegy volt, hogy éppen Habsburgokról volt szó vagy más hatalmakról, elvetemedett magyari urakról vagy zsidókról.
Ezt a fonalat sajnos mi, méltatlan utódok sem vághatjuk el, mert nemcsak Ady zsidó Margitája akar élni, hanem mi is, tegnapi és mai magyarok.
Ennyit egyelőre az elhatárolódásról és Bayer Zsolt írásának igazságáról. Cikkét pedig az vitassa, akinek érvei is vannak, nemcsak bélyegzői!
Bíró Zoltán
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
