NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 19:12 Összes olvasás: 30987348. | [tulajdonos]: uszy-osła | 2021-02-24 11:37 |
"Bartók utca! Ez igen!", mondta elismerően a zenerajongó Csé, amikor először nálunk járt, mintha az én érdemem lett volna, hogy egy Bartók Béláról elnevezett utcában cseperedtem fel. Pedig nem az én érdemem volt, ahogyan az sem, hogy az elmúlt 30 évemet a Jókai utcában éltem le.
„Az irodalomtörténész szerint Jókai nőpárti volt, maradjon kötelező olvasmány”, olvasom az Indexen. Ez a cím továbbra is mellékvágányon tarja a kötelező olvasmány-témát. Annyi mindenért érdemes/nem érdemes elolvasni Az aranyember-t. Hogy jutottunk odáig, hogy kizárólag a nőellenesség versus nőpártiság szempontjából értékeljük?
Egy oktatóvideóban Midász király legendájához hasonlítják Az aranyember-t. Midász azt kapja ajándékba Dionüsszosztól cserébe azért, hogy kimentette a parasztok karmai közül a kertjében részegen bóklászó öreg nevelőjét, hogy amihez hozzáér, arannyá változik. Midász belecsömörlik a gazdagságba, és Pán istennek szenteli hátralévő életét. Csak előbb még szamárfülei nőnek, de ez mellékszál. Vagy nem?
Amúgy nem Az aranyember a kedvenc Jókai-regényem. Nem is értettem, miért ez volt a kötelező olvasmány tőle. Gyanítom, hogy a szocialista eszméknek ez felelt meg leginkább (akárcsak A kőszívű ember fiai, csak ott a forradalmi eszmék mellé beállás tette vonzóvá a könyvet a kánon-meghatározók számára). A pénz nem boldogít, a gazdag emberek korruptak, a boldogság és a béke a szegény, nincstelen Noémi oldalán terem. Más regényekben nem ilyen digitálisan egyértelmű, hogy a gazdagok élete posvány.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!