NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 18:43 Összes olvasás: 31384| 277. | [tulajdonos]: cześć | 2021-01-17 16:14 |
Könyvtárban jártam álmomban, patinás hangulatú, tágas helyiségben -- a tágasságot inkább függőlegesen, mint horizontálisan értve. Egy hosszú bőrasztalnál ültem, egyedül, félhomályban. Mindennek, még a levegőnek is olyan hangulata volt, mintha egy másik világba csöppentem volna, egy korábbiba vagy későbbibe. Párhuzamosba? Mindenesetre nem tűnt mostaninak, vagy legalábbis nem mindennapinak. Mint amikor egy film készítésekor aranybarnás szűrőt használnak, hogy a hétköznapitól elemeljék a látványt. Egy könyvet forgattam. Óvatosan. Áhítattal. Ez az érzés a valóságban is mindig elfog, amikor először veszek kezembe egy olvasmányt. Veretes, ódon külseje volt, mégis ropogósan frissnek találtam a lapjait, szinte éreztem az érintetlensége illatát, mintha nem csak én, de más sem nyúlt volna még soha hozzá. Érzéki pillanat volt. Aztán az egyik oldalon, valahol a könyv egyharmadánál egy cetlire bukkantam. Apró árcédula volt, először azt hittem, bolti csekk, a könyv vásárlásakor kerülhetett a lapok közé, gondoltam, aztán észrevettem, hogy kölcsönzőcédula, és egy név van rajta: az enyém. Nahát. Csodálkoztam, de főleg ijedt voltam. Annyira, hogy becsuktam a könyvet, és visszatettem az asztalra.
„A többieknek csinálom, neked nem kell” – ezzel a mondattal ébresztett ma a Hang.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
