NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 13:11 Összes olvasás: 31253| 273. | [tulajdonos]: ... | 2021-01-15 19:55 | 2021. január 15.
Másodjára találkoztam ma Bével, Zsével, Kával. Maszkban, kellő távolságot tartva. A három órás beszélgetésben mindenki megkapta a maga külön idejét, amit úgy használt ki, ahogyan képes volt rá. A szemek beszélgetése az ilyen maszkos terefere és olyan hangoké, amelyekhez nem társul szájmozgás. Az ember maga kényszerül, akarva akaratlanul az arcok látható egyharmadát egy képzeletbeli kétharmaddal kiegészíteni. Egy idő után mintha ott sem lenne az a maszk, látni kezdtem az egészet. Akkor fogtam gyanút, amikor Kát a szeme, a hangja és a testalkata alapján Sirdna kínai szakos műfordító harmad-unokatestvérével, Zékával kezdtem azonosítani. A találkozó végén mindenkit megkértem, hogy egy pillanatra libbentsék fel a maszkjukat a kedvemért. A különbség a képzelt és a valódi arc között megdöbbentő volt. Mindenkinek lágyabb, kedvesebb volt a szájvonala, mint amilyennek gondoltam. Itthon el akartam mesélni az élményeimet. Az egyik mondatba épp, hogy belekezdtem, Sirdna nem várva meg, amíg végigmondom, befejezte helyettem. Totál másként. Tk. az ellenkezőjét jelentette a mondat annak, amit amit én mondani készültem. Erről beszél a Gestalt-pszichológia. Ez folyik mindenütt. Fél, egyharmad, egy ezrelék információ alapján „varázsolunk" a részlekből egészet. A média, a társas buborékok erre az amúgy természetes észlelési folyamatra erősítenek rá. Nem jó irányban.
Kosztolányinak minden köhintése azonnal megjelenhetett, József Attilának hónapokat kellett várnia, mire foglalkoztak vele, volt ideje megrágni minden sort, mesélte valaki (íróember). Nem tudom, így volt-e valóban, a két életművön mindenesetre látszik a különbség.
2021. január 14.
Hatalmas, fázós test az erdő. Artériáiban és vénáiban, ha leesik a hó, vér helyett tej csorog. Kékre fagyott lábujjai az ablakomban. Csak a szívét nem lelem sehol. Honnan, hova fut az a sok tej?
„A Mindenségből hiányzik egy csillag,/ – a Mindenségből hiányzik valami.” Hajlok rá, hogy egyetértsek Váci Mihállyal, nem a kedvenc költőm, de a Valami hiányzik-hoz gyakran visszatérek. Amikor egy verset megzenésítenek, a legtöbbször nem úgy szól, ahogyan bennem hangzik (bennem is mindig egy kicsit másként, attól függően, milyen élethelyzetben vagyok, a többször megnézett filmekben sem mindig ugyanazok a kedvenc részeim, a Shakespeare-drámákból an 16-17 évesen teljesen más mazsoláztam ki, mint újabban). Általában csalódom. NNÁ Bodzavirág-jának zenés változatot ellenben telitalálatnak érzem. Tökéletesnek. Nem hiányzik belőle semmi. Még Tóth Gabitól is elfogadom, hogy nekiugrott. Csak azt sajnálom mindig, hogy végetér. Írhatna belőle valaki egy komplett zeneművet. A Faun labrintusa-ának Oscar-díjas zenéjét egy altató dallamából kiindulva komponálta Javier Navarrete. Így is lehet a részből egészet varázsolni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
