NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 14:21 Összes olvasás: 31271| 208. | [tulajdonos]: ... | 2020-12-01 11:23 | „Emberi hangot akar hallani – teljesen emberi hangot, olyat, mint az övé.” (Margaret Atwood: Guvat és Gazella)
Bizony, mindennek ára van. A földrajz tanárnő (Citrom) óráin a gimiben Füst Milán Szexuál-lélektani elmélkedései-t olvastam a pad alatt. Visszatérő rémálmom, hogy Citrom kihív felelni, és számomra ismeretlen geográfiai pontokat kell bejelölnöm a vaktérképen. Mutassam meg, hol vannak a Kártyavári-szigetek, hová esik a Világ köldöke, a Halál segglyuka, Isten bögyörője, ahogyan Ajam szokta nevezni a nehezen megközelíthető helyeket (nem így szokta nevezni, a bé-betűs szó helyett ef-betűset használ). Hát, még ennyit sem tudok? Citrom savanyúsárga arca paprikavörösbe vált. Macondót tudnám, Tanár nő. Xanadut is. (Rácpácegresről nem is beszélve.)
Mihálydiban jártam álmomban. (Tényleg hazamentem! Ennyire nem mindegy, mit mondogat magának az ember -- aki már nem menstruál, de nem ezért nem nő(tt még fel) -- magának elalvás előtt.) A Vasút utcán vánszorogtam előre a sínek felé. Az utca másik oldalán, az egyik ház udvarán egy kopasz, kecskeszakállas férfi valamit faragott. Éjszaka volt, de nappali megvilágításban láttam az arcát. Meg a kezét, főleg azt, ahogyan dolgozott. Felkapta a fejét, amikor elhaladtam előtte; azt hittem, azért, mert észrevett, de úgy nézett rajtam keresztül, mintha az üres semmibe bámulna. Nem látott, mert számára nem léteztem. De akkor honnan érezte mégis, hogy ott vagyok. Talán a kutyák ugattak meg, de azt meg én nem hallottam. Közben a Vasút utca végére értem, a sínekhez, ahová sokszor visszatérek álmomban. Meg kell várnom, amíg a vonat áthalad, gondoltam, de aztán eszembe jutott, hogy hiába várok, nem járhat ott semmi, senki, mert kijárási tilalom van. Akkor már sötét, koromsötét éjszaka volt. A vasúti átjáró környéke, a fák, a házak, a villanyoszlopok alig látható fényes vonalakkal sejlettek elő a feketeségből, mint egy linóleummetszeten. Annyira látszott, hogy ez nem a valóság! Csak én akartam annak hinni.
Nem lenne semmi baj ezzel a világgal, magyaráztam magamnak ébredés után, ha nem kérészéletre rendezkedtünk volna be. „Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod.” Ezt állítólag Mahatma Gandhi mondta, nem tudom, nem áll hatalmamban ellenőrizni. A „carpe diem” kategóriába sorolva idézik egy internetes oldalon. Mintha a „ma hat, ma kell idézni”-vezérelv alapján került volna oda. Nekem tegnap késő éjszaka jelent meg, mint egy írás a falon. Lehet, hogy Gandhi mondta, lehet, hogy csak Robin Williams a Holt költők társaságá-ban, vagy más. Egy biztos: ha Gandhi (vagy Robin Williams vagy akárki más) ma élne, és látná, mi folyik a világban, biztosan másként fogalmazna. „Nem ez az utolsó napod, öreg. Nincs akkora szerencséd. Élj úgy, mintha tudnád, hogy kurva hosszú életed lesz a Földön. Ne kérészkedj!” Attól tartok, a világot ez sem változtatná meg. Ugyanannyi baj lenne vele, mint most. Idáig jutottam. El kellett kezdenem a napot.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
