NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 10:13 Összes olvasás: 31400| 205. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-29 19:47 | 2020. november 29.
Két éves volt Ulab, amikor egy hónapra tanulmányi ösztöndíjjal Lisszabonba utaztam. Nem volt rossz dolga, két hétig a húgom vigyázott rá a barátjával, a másik két hetet a Balatonon töltötte. Akkor még élt a dédnagyapja, az enciklopédikus tudású református, aki nem csak lelkész volt, de szenvedélyes kertész is volt. Fiatal korában vitorlás versenyeket nyert Eretnek nevű hajójával. A dédnagymamája is élt, a kiváló humorérzékű, egészséges lelkületű asszony. Vigyáztak rá, gondoskodtak róla. Mégis, amikor a repülőtéren meglátott Ulab, úgy tett, mintha nem léteznék. Sosem felejtem el, ahogyan ott állt, körülötte a rengeteg beton. Sovány kisfiú volt, vékony szálú, világosszőke haja, ami gimnazista korára fekete bozonttá sűrűsödött, még törékenyebbnek mutatta. A húgommal, annak barátjával és az apjával állt csak szóba első nap, velem nem. Nem erőltettem. Egy 10-15 centiméter átmérőjű nautilus-házat hoztam neki ajándékba, amit egy souvenirboltban vettem az utolsó lisszaboni napomon, aránytalanul drágán, elverve az összes maradék pénzemet. Azt hazudtam neki, hogy ha füléhez teszi, hallani fogja az Atlanti-óceán hangját, amit én élőben hallottam a Roca-fokon állva. A Róka-fokon: így ejtettem, magyaros hangsúllyal, hogy otthonosabban hangozzék számára a hely, ahol jártam, de aztán hozzátettem, hogy a roca jelentése magyarul szikla. A csigapolipház azóta is megvan. Ulab legutóbb, amikor még nem vezették be az on-line oktatást az ELTÉ-n, bevitte az egyik órájára a Fibonacci-sorozat szemléltetőeszközeként. Az aránytalanul drágán vásárolt szuvenírrel illusztrálta az arányosságot.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
