NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 04:23 Összes olvasás: 31300| 194. | [tulajdonos]: javított | 2020-11-25 14:21 | 2020. november 24.
Itt csak kettesével lehet átjutni, magyarázta unott hangon a túravezető, mint egy robot, és egy sziklaátjáróra mutatott, ami olyan keskeny volt, hogy nem hogy kettesével nem, de egyesével, sőt, még félbevágva sem lehetett rajta átférni. Kirándultunk álmomban, valami városban bolyongtunk a ref.gyülekezettel. A férjem is ott volt, hol velem, hol másokkal, az utóbbi esetben én mindig egyedül maradtam. Különféle programpontok voltak. Az egyikben egy üvegajtón keresztül lehetett nézni, ahogyan egy idős férfi és egy fiatal nő csinál „valamit” meztelenül egy félig megemelt fémlapon, nem láttam, hogy mit, csak sejtettem, és nem értettem, mit keresünk ott. A fiatal nő ekkor, mint egy cirkuszi mutatványos a porondon, körbejárt, és felajánlotta, hogy be lehet szállni. A férjem szemében érdeklődés csillant, előkeresett egy jegyet, és rámutatott: ez az extraprogram csak neki szól, én erre nem vagyok befizetve. Nem baj, mondtam megkönnyebbülve, nekem úgyis dolgoznom kell. A következő jelenetben (amit korábbinak éltem meg, mintha az álomrendező legyártott volna nekem egy előtörténetet) egy utcasarkon álltunk, egy földalatti templom bejárata előtt, amiről leletett tudni, hogy nem látogatható, csak bennfentesek számára. Ki volt világítva (a föld alól szűrődtek ki a fények), és egy ismeretlen rend habitusába öltözött férfi éppen akkor zárta a templom ajtaját, amikor mi odaértünk. Meg lehetne kérni, hogy tegyen velünk kivételt, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy pont itt van, gondoltam, és odakiáltottam a férjemnek, aki egy kicsit távolabb másokkal beszélgetett, hogy szóljon az érdekünkben, mutassa fel a hivatali belépőjét. Úgy nézett rám, mintha a bűnök bűnét akarnám elkövetni. Akkor már Emzsé is ott volt, a gyülekezet presbiternője, ő is szemrehányóan rázta a fejét, és hosszasan magyarázta, hogy a cselekedet, amire a férjemet rá akarom venni nem méltó hozzánk. Le voltam forrázva. A következő programpontra, a sziklaátjáróhoz, már egyedül érkeztem, dacosan és leverten. Akkor hangzott el túravezető mondata, hogy csak kettesével juthatunk át.
((Ha kellően idomíthatatlan lennék, mint a még-vadak! Makacsul ácsorognék palánk, karika, tűzfal előtt. Kötélen, rúdon nem egyensúlyoznék, csak zuhannék a mélybe, tönkretéve minden előadást. De szép lenne! De szép lennék! De a sanda gyanú, hogy csak kelléknek kellek egy ócska cirkuszba -- tűzfalnak, palánknak, kötélnek, rúdnak, fából vaskarikának --, fegyelmezetté tesz. A kellékek nem lázadnak, nem elégedetlenkednek, mint bizonyos verselemek, amelyeket nem lehet sorokba tördelni. Kezére játszanak az
idomárnak, lábára az egyensúlyt keresőnek.))
átjáró: przejście
idomár: giętarka
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
