NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 14:30 Összes olvasás: 31011192. | [tulajdonos]: hitélet | 2020-11-24 17:52 | Az elköteleződés nem mindig tudatos és nem mindig sikerül. Nem is törekedhet rá mindenben az ember. Ha nincs elég tudása, tapasztalata, jobb, ha vár. De az biztos, hogy ha kialakul, hol vagyok otthon, kevésbé kell megijednem mások másfajta elköteleződéseitől. Nem kell attól félnem, hogy a másik mindenáron meg akar téríteni. Elhiszem, hogy rám bízza, mit kezdek azzal, amit ő tud. (Ez nem zárja ki, hogy léteznek erőszakos térítők, tudom.) Van egy zsidó ismerősöm, a középső fiam egyik barátjának édesanyja . Felnőtt korában kezdte érdekelni a hitélet, jelentkezett egy közösségbe, ahol Tórát olvasnak, kóser recepteket osztanak meg stb. Valamiért ezekről a dolgokról nem mert (vagy nem akart) beszélni, amíg én el nem mondtam neki, hogy rendszeresen templomba járunk, és tagjai vagyunk a helyi református gyülekezetnek. Talán még azt is említettem, hogy konfirmálni fogok, ha már úgy alakult, hogy az életem hosszabbik felét a férjem irántii elköteleződésből a református egyház kebelén töltöm. (A zsigereim egy részében talán még görög-katolikus vagyok, a tudatos énemmel már itt vagyok jelen. Erre akartam „pecsétet” tenni. Olyan ez, mint gyűrűt húzni. Sokan gondolják úgy, hogy az együttéléshez nincs szükség esküvőre. Eskü-vőre! Egy karika mit változtat? Hát, én mondom: sokat.) Az ismerősünk azóta rendszeresen elmeséli, mit él át a saját közösségében. Van, hogy elhív egy-egy rendezvényükre. Legutóbb két hete Perczel István előadására (Hitvita két zsidó, egy keresztény, egy muzulmán és egy hindu között a 17. századi Dél-Indiában). Vissza kellett utasítanom, mert „házas” hétvégénk volt a gyülekezettel Monoszlón. Sajnáltam, hogy kimaradtam az élményből (nagy volt a csáberő, a köztes terek iránti vonzódásom miatt!), de döntenem kellett, és már el voltam köteleződve, a saját közösségem rendezvény iránt.
A politikában azért nem tudok elköteleződni, mert a jelenlegi kínálat egyik oldalával sem tudok azonosolni. Tudásom sincs hozzá elegendő. Érzéseim, érzületeim vannak. És van az, amit a sajtó kínál. Elhihetnék valamit belőle, de ebből a szempontból a hitetlen gyaurok táborát szaporítom. Úgy is tekintenek rám néhányan, mint istentagadóra. De szerencsére megtéríteni nem akarnak. Már lemondtak rólam (legalábbis azt remélem.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|