NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 19:11 Összes olvasás: 30986131. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-22 12:34 | 2020. október 22.
Az általános iskolás énektanárnőm töltötte be a kántor szerepét a temetésen. Képesítés nélküli, kezdő tanár volt, a szolfézst mégis ismerte valahonnan, a kezével mutogatta a hangjegyeket. Hatodikosok voltunk, amikor hozzánk került, nem lehetett idősebb, mint amennyi most a középső fiam, aki idén lett húsz éves. Sokan buktak le hozzánk az előző évfolyamból arra az évre, hét-nyolc nagyra nőtt fiú, nem mind cigány (Szinyas is köztük volt pl., akinek az anyukája engem nézett ki a fia leendő feleségének, itt az én kis menyem, mondogatta, ha meglátott), de nagyobb részt mégis „romák” voltak (mi sosem mondtuk így), akiknek a kisujjában és a torkában volt a zene. A Szadi becenevű, fekete göndör hajú srácnak különösen jó hangja volt; emlékszem, amikor egyszer télen a meleg kályha mellett ácsorogva Piramis-számokat énekelt. Nem akartam, de alaposan belezúgtam aznap. Áldatlan állapot volt, hónapokig tartott; ha felelni szólítottak, égett a hátam, mert rajta éreztem a tekintetét, ha az utcán megláttam, remegett a térdem; egyszer majdnem felborultam emiatt a biciklivel, a tej egy része, amit egy alumínium köcsögben szállítottam haza a bicikli kormányán, az aszfaltra ömlött. Ő gúnyosan felnevetett. Utáltam. Nem őt, csak hogy miatta -- a létezése miatt -- ki vagyok szolgáltatva egy rajtam kívül álló erőnek.) Az énektanárnő félénk, városi virágszál volt. Szétcincálták. Egyszer sírva ment ki az osztályból. Most is ugyanolyan szelídnek látszott, mint annak idején. Az eltelt negyven egynehány év alig hagyott nyomot rajta, hacsak nem az történt, hogy az emlékeim hozzá öregedtek. A tisztelendő atya, aki apámat is temette, a szertartás kellős-közepén -- amikor az egykori tanárnőm egy pillanatra elbizonytalanodott -- csúnyán ráförmedt: maga jön! A görög-katolikus litánia párbeszédes énekekből áll, hosszú, felelgetős könyörgésekből, imákból ; az üdvtörténetet is így mesélik el, énekelve, refréneket ismételgetve, legyen szó esküvőről, keresztelőről, temetésről vagy csak egy sima miséről. A Miatyánk-ra először csodálkoztam rá igazán, sosem hallottam még ennyire kívülről magamat éneklés közben: az Atyához intézett pozitív kérések végig fent szólnak, a végére ereszkedik le a dallam, amikor a kísértések kerülnek szóba. A „szabadíts meg a gonosztól” már egészen lent szól, a „pincében” (hogy mást ne mondjak), többszörös hajlítással: „gono-o-o-osztól”, csak hogy világos legyen, milyen alantas cifraságokba lehet keveredni, ha az ember az ördöggel cimborál.
Ojcze nasz, któryś jest w niebie: święć się imię Twoje, przyjdź Królestwo Twoje, bądź wola Twoja jako w niebie, tak i na ziemi. Chleba naszego powszedniego daj nam dzisiaj. I odpuść nam nasze winy, jako i my odpuszczamy naszym winowajcom. I nie wódź nas na pokuszenie, ale nas zbaw ode złego.
Amen. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|