NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 10:26 Összes olvasás: 31401| 309. | [tulajdonos]: eureka! | [tulajdonos]: Zbrodnia-i-kara | 2021-02-03 15:00 | "Gazfickók!" Ez volt Tibori eposzi kellékként ismétlődő jelzője az osztályra, ha az osztály egy része duruzsolni kezdett, amit a lankadó figyelem jeleként értékelt, ezért a jelzőt szinte kivétel nélkül mindig az követte, hogy felállította az egész osztályt három-négy-öt percre (attól függően, meddig tartott a kínos helyzet miatti kuncogás), és úgy tartotta az órát. Az első ilyen alkalmak megdöbbentőek voltak, aztán lázadoztunk, "mekkora egy szadista már, a kis Hitler", aztán már vártuk, mikor állít fel bennünket újra. Felpezsdültünk tőle. Amit ilyenkor mondott, sokkal jobban megjegyeztük.
Órák óta ülök. Tibori, segíts! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 308. | extitxu: elfojtás | 2021-02-03 14:18 | | Ja: három napja az Eltűnt idő nyomában-t olvasom elalvás előtt. Nem merek hangosan nyögdécselni a gyönyörűségtől, nehogy felébresszem korán kelő, munkába járó hitestársamat. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 307. | extitxu: javítások | [tulajdonos]: Zbrodnia-i-kara | 2021-02-03 14:06 | 1. Rilke Archaikus Apolló-torzója, József Attila Mamája, Örkény Ballada a költészet hatalmáról-ja a mai napig VISSZAREPÍT az iskolapadba.
2. „Máig esz a sárga irigység.” Ez nem igaz. Nem irigység van bennem, hanem valami bepótolhatatlanság-érzés. Valami örökre elveszett.
| |
| 306. | [tulajdonos]: Zbrodnia-i-kara | 2021-02-03 13:47 | „Látom, még ugyanaz a fodrásza”, jegyezte meg K. Attila, az egyik volt gimnazista osztálytársam, amikor a közös csoportunkba feltettem a YouTube-videót, amelyen Varga Pali a romantikáról tart székfoglaló előadást. A videón nem látszik, hogy a tanár úr több mint két méter magas. Amikor bennünket tanított nem csak magas, de végletesen sovány is volt. Ha az égimeszelő szót meglátom, mindig ő jut eszembe. Mi voltunk az első osztálya, meg egy másik osztály, a Kósáéké. Tibori, a töri tanár is nagy hatással volt az osztályra, de érte nem rajongott úgy mindenki, mint Varga Paliért, főleg a fiúk nem, akiknek Tibori rendszeresen beszólt valamit; volt egy állandó jelzője, hihetetlen, hogy elfelejtettem, pedig milliószor hallottuk tőle, úgy használta, mint egy eposzi kelléket olyan helyzetekre, amelyekben fennállt a veszély, hogy az osztály (vagy egy része, leginkább a hímneműek díszes társasága) elkanászodik. Nem kanászodott volna el (eposzi kellékek nélkül sem), Tiborinak elég volt az osztályba belépnie, hogy csend legyen; ha valaki aznap elfelejtett köpenyt hozni, Tibori órájára kerített egyet a föld alól is (egy másik osztályból, akiknek mondjuk a jóságos, de tanítani nem tudó Klári néni, Gulyás Pál költő felesége tartott kémia órát – nem rajta múlott, hogy R. Jutka, aki hármasra állt kémiából, mindenki legnagyobb ámulatára vegyész karriert futott be; a PhD-sei mind rajonganak érte, mert remekül tanít. Mi Varga Paliért rajongtunk kivétel nélkül, egy lélekként. Soha senkivel nem személyeskedett, felette állt annak, hogy bárkit nevelési célzatból kipécézzen magának. Minden tekintetben kiemelkedett az emberi átlagból. Tibori termetre az ellenkező végletet képviselte, az összes fiúnál alacsonyabb volt, talán a gyenge testű, vérszegény Sereskénél volt csak magasabb, aki nem élte túl a katonaságot; máig nem tisztázott körülmények között egyszer csak meghalt, ő volt az osztály első halottja. Tibori sem él már, a teológiai tudományok díszdoktoraként távozott az élők sorából. Varga Pali még él és virul. Ő az irodalomtudományok doktora lett, és a Kossuth Egyetemen tanít. A Mark my Professor-oldalon, ahol a diákok nem szokták kímélni a tanáraikat, minden kategóriában négy pont felett értékelik, felkészültség kerek ötös, azt láthatólag senki sem vonja kétségbe. (Követelmények teljesíthetősége: 4.28, Tárgy hasznossága: 4.57, Segítőkészség: 4.14, Felkészültség: 5.00, Előadásmód: 4.85., Szexi: nincs pont). Szexiség tekintetében számunkra is értékelhetetlen volt Varga Pali alakja; zsírtól csöpögő szasszonfrizurája, pattanásos bőre, elképesztő soványsága nemi értelemben nem dobogtatta meg kamasz szívünket, mármint a lányokét. De az órái! A mai napig emlékszem minden irodalmi alkotásra, amit vele együtt vettünk nagyító alá. Nemcsak a tudatom emlékszik, a sejtjeim is. Rilke Archaikus Apolló-torzója, József Attila Mamája, Örkény Ballada a költészet hatalmáról-ja a mai napig visszaküld az iskolapadba. A Harry Potter-ben a Mágikus Közlekedésügyi Főosztály a hoppanálást teszthez és jogosítvány megszerzéséhez köti. Nekem van ilyen jogosítványom. Varga Palitól szereztem. Soha nem fogom neki megbocsátani, hogy egy év után, amikor egy gyesen lévő „irodalomtanárnő” (nem emlékszem a nevére, nem is akarok), visszajött az iskolába, ő – Varga Pali -- Kósáék osztályát választotta: nem őket adta le, hanem minket, egy olyan antipedagógusnak, aki harmadiktól kezdve érettségi tételeket dolgoztatott ki velünk, ki, mikor, hol született, mikor halt meg, hol lakott a szerelme, mikor jelent meg a fő műve stb. Varga Palit még elhívtuk az évvégi osztálykirándulásunkra; a gyenge kezű Klári néni mellett, aki az osztályfőnőkünk volt, elkelt a segítsége, főleg nekünk: hajnalba nyúlóan gyilkosozott velünk az egyik faházban, nem sápítozott, mint T. Zsuzsi anyukája, aki szintén velünk volt, hogy mit művelünk éjszaka. Szegény Zsuzsi, a legjobb bulikból maradt ki, mondhatni: a lényegből. Varga Pali vállalta velünk a kirándulást, mintegy vígaszul, amiért cserbenhagyott bennünket, és ezzel nyújtott némi kárpótlást, de amit tett, megbocsáthatatlan volt. Kollektív traumaként éltük meg a távozását. Én annyira megbántódtam, hogy amikor fakultációra kellett jelentkezni, eszembe sem jutott, hogy visszatérjek hozzá, az irodalomhoz. Akkor még nekem Varga Pali és az irodalom egy és ugyanaz a dolog volt. Matekra és törire jelentkeztem. Az irodalomfaktosok egy évig Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésé-t olvasták és elemezték, amíg én halmazelméletet, kombinatórikát és valószínűségszámítást tanultam, vagy Hammurabi törvényeivel foglalkoztam. Máig esz a sárga irigység. A laptopom alatt egy bőrkötéses könyv (Достоевский Федор Михайлович: Преступление и наказание) gerince aranybetűkkel hiteget, hogy nincs semmi veszve, minden pótolható. Valahogyan. De Varga Pali megbocsáthatatlan bűnéért én bűnhődöm évtizedek óta.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 304. | [tulajdonos]: odejść | 2021-02-02 12:55 | | „Erre királyi szavamat adom" – ezt a mondatot írtam le fordítás közben, mire cunamiként zúdult rám egy emléközön a múltból: a körösújfalui óvoda udvara, a hosszú hajú, karcsú óvónéni, akire úgy tekintettem, mint a szépség és a jóság istennőjére, és aki életem egyik legnagyobb csalódását okozta nekem, amikor nyáron a Körös partján nem ismert meg, pedig azt hittem, ő is úgy emlékszik rám, ahogyan én őrá. Annyi felfoghatatlan bántalom ért abban az óvodában, neki köszönhetem, hogy nem rendült meg a világba vetett hitem. Unyának hosszú hetekre valami dolga akadhatott (megszületett a testvérem?), hirtelen kerültem vissza Mamához, aminek biztosan örültem, de napközben neki is dolgoznia kellett. Beadott a helyi óvodába, egy összeszokott csoportba. Idegen voltam ott, nem tartoztam közéjük. Úgy is bántak velem, mint egy betolakodóval. Rúgtak, csíptek, Karinthy vak csibéje voltam. Rendszeresen reggeli nélkül maradtam, mert elszedték a kiflimet, volt, hogy a kakaómat is megitták. Nem volt arcuk, vagy, ha volt elfelejtettem, úgy emlékszem rájuk, mint egy tömegre, pedig egyszerre egy vagy két gyereknél több nem vehette el a kiflimet, a többiek csak asszisztáltak, talán még kuncogtak is. Vagy féltek, de a másik oldalon. Az az óvónéni (fiatal kezdő lehetett) az ellenpontot képviselte. Olyan volt a közelében lenni, mint egy szigeten, ami körül nyugodtan csapkodhatnak a hullámok, én biztonságban vagyok. Elhittem, hogy fontos vagyok neki. Hogy kitüntetett figyelemmel szeret. Mamával is mindig olyan hosszasan beszélgetett, simogatta közben a fejemet. Ó, az a kéz! Finom volt, vékony, nem olyan kérges, mint Unyáé és Mamáé. Aztán hazakerültem, pár hónapig tartott csak az óvodai kiruccanásom, de az óvónénit nem felejtettem. Amikor a folyó parton, ahová a falu fiatal felnőttei tömegesen jártak le akkoriban fürdeni, megláttam (még azon a nyáron), azonnal oda szaladtam hozzá, de a rám törő örömtől csak ácsorogtam, nem tudtam, mit mondjak neki. Vártam, hogy majd ő megszólít: nahát, te is itt vagy? De nem szólított meg. Láttam a szemén, hogy nem tudja, ki vagyok. Eloldalogtam. A mai napig bennem van ez az eloldalgás dolgok, emberek, királyok mellől, akik nem ismernek rám. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 302. | [tulajdonos]: wodociąg | 2021-02-01 11:15 | Hihetetlen, hogy lelassul a könyv vége felé az idő. Az utolsó húsz oldal, mint amikor a Balatont átúsztam, először, másodszor, harmadszor: az utolsó kétszáz méter sehogyan sem akart véget érni. Minden pillanatban azzal biztattam magam, hogy mindjárt vége, de a vég sehogyan sem akart bekövetkezni. Mintha minden méter, minden centi, minden milliméter a tízszeresére nyúlt volna, és a partot valaki mindig egy kicsit arrébb húzta volna. Aztán egyszer csak kint voltam a vízből. Fél liter forró szőlőcukros tea, fornetti, Megúsztam-póló, amit később a fiaim hordtak. Mindegyiknek szereztem egyet. Jé, te átúsztad a Balatont? Nem én, az anyám. A tavaly nyári átúszásról regisztrációs hiba miatt lemaradtam. (Én bénáztam el.) A nagyfiam, aki a negyedik átúszásra rábeszélt, végül egyedül vágott neki az 5200 méteres távnak, ami valójában 5500 méter. A 0-jelzésű bójáig vezető 300 métert hiába teszi meg az ember az iszapban (olyan érzés, mintha egy tehéncsorda tagja lennél, éppen hajtanak a vásárra a folyón át) hivatalosan nem számít bele a teljesítménybe. Találkozásokkal fogom jutalmazni magam. Emberhanggal. Olyan emberekével, akiknek lehet úgy inni a szavát, mint a szőlőcukros forró teát. Dsida Fázol-ja vajon miért éppen most kerül elém. Csak nem megúsztam valamit sokadjára is, de jól átfagytam közben? Újraolvasni egy már lefordított könyvet a hibákra vadászva, olyan mintha az 5200 (5500) méteres balatoni távot még aznap újra meg kellene tenned vízisível, ami egyébként jó szórakozás lehet, de neked éppen vízundorod van.
„A Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Levelező Szolgálata anonim levelezőket keres és toboroz, olyan elítéltekkel, akiknek semmilyen kapcsolata nincs a külvilággal. Levelezés menete: a levelezésre váró elítélt címét a Mécses Szeretetszolgálattól kell kérni, jeligét adnak, és mi kezdjük a levelezést, küldjük a Mécses Szeretetszolgálat címére, utána ezen a jeligén folyik a levelezés. A Mécses továbbítja a levelet az elítéltnek is és a választ nekünk is.” Elképzelem, hogy jelentkezem. Írok a nekem ítélt elítéltnek, nem felelőtlen, csevegő hangon, hanem bölcsen, tisztelettel, mértéktartóan, a beleérző képességemre hagyatkozva, mélységes türelemmel, ahogyan az útmutatóban ajánlják; hetente, havonta vagy negyedévente, a ritmust én határozhatom meg -- mekkora felelősség: nem egy szonett ritmusképletéről van szó! Elképzelem, hogy válaszol, hetente, havonta vagy negyedévente, az én általam meghatározott ritmus szerint, mintha az én kezembe lenne az irányítás. Vajon mikor jönne rá a levelezőtársam, mennyi idő elteltével, ha egyáltalán rájönne, hogy én is fogoly vagyok. Egy nagyobb, tágasabb, rafináltabb börtön foglya.
| |
| 301. | [tulajdonos]: czerwona/bladoskóry | 2021-01-31 11:59 | „Amire leginkább kíváncsi vagyok, milyen céllal írsz verseket (amatőr, hobbi, profi), s hogy hány éves vagy.” (Jónás Tamás, Kipofozó)
Egy jelző védelmében. 56 éves vagyok. Nő. Feleség. Anya. Vidéken nőttem fel. Erdő mellett lakom egy hegyoldalban; ha kinézek az ablakon, átlátok a túloldalon barnálló hegyekre, és folyton az az érzésem, hogy nekem oda át kell mennem; onnan meg biztosan erre az oldalra vágynék… Ez, és még rengeteg minden más, meghatározza a szókészletemet, a stílusomat, a témáimat és azt, hogy hogyan személyesítem meg a körülöttem lévő világot, a tájat, az évszakokat, az égitesteket. A szöveg „kora” is számít. Ha a témám egy kellemes gyerekkori nyári élmény, nagy valószínűséggel aranybarna filteren keresztül fogok rá visszaemlékezni. Témától és napszaktól függően túl is exponálhatom a képet, vagy bealkonyíthatom puha, langyos ecsetvonásokkal. Ha a balatoni nyarakra gondolok, a kék árnyalatai jönnek elő a permetkéktől az akvaramarinon és a türkizen át a horizontkékig. A szöveg hanglejtése is számít: ereszkedő vagy emelkedő. Ha ereszkedő, mert pl. a múlt egy traumatikus elemét akarom (akarnám) benne feldolgozni, keményebb képekre van szükség. „A fatökű tél lábszáron hugyozta a tavaszt”, vagy „A vemhes nyár túlhordta az őszt.” Ilyenekre. De egy olyan versből, ami a gyerekkori indiánosdit idézi meg, számomra nem lóg ki a „rézbőrű” szó, akkor sem, ha a jelzőt áttolással a „nyár” kapja meg. És akkor sem, ha én most nem a nyárra vagyok ráhangolódva. Ma az erdőben felfedeztem egy kanyargós ösvényt, amin még soha nem jártam; holnaptól kezdve annyiszor teszem meg rajta oda és vissza az utat, amíg szembe nem jön velem a darázsderekú, sápadtbőrű tavasz. (Ilyenkor tél vége felé közeledvén kicsit D-vitaminhiányos lehet, úgy képzelem, hacsak nem szoláriumozta agyon magát.)
A fiúk (az 59 és a 16 éves) a Jumanji első részét nézik. Egy pillanatra nézek bele. (Január 31-ei határidővel vállaltam a könyvet.) Jellemzően az óriáspókos jelenetbe csöppenek bele, mintha a sors (értsd: arachnofóbiám is úgy akarná), hogy ne csábuljak el, de egy-két percig még maradok. „Apádnak van egy fejszéje a sufniban”, szól Robin Williams (többszörösen díjazott főszereplő). Egy oroszlánszőrös kisfiú rohan ki a házból, szalad át dzsungellé változott kerten egy örökkévalóságnak tűnő ideig. A sufni ajtaján vastag lánc és lakat. Az oroszlánfiú az ajtó mellett talál egy fejszét, azzal kezdi el leverni a lakatot. Sehogyan sem sikerül neki. Az idő telik…
A Fordítói félrelépések című sorozatból:
Mozgékony: „Alix hiánya fekete űrként tántorgott bennem.”
Örök: „Egy szerzetes soha nem vetkőzheti le a habitusát. Viseli, míg él.”
Magvetendő: „Tehát a gyereket nem vetette el, csak a pénzt vette el?”
Élet/halál: „Haláli jó ez az életlen kép.”
Ételmetlen: „Az ételtársa milyen életeket kedvel?”
Pici hópata: Az integrált pszichopatát a Glosbe integrált pszicho-lábnak fordítja.
| |
| 300. | [tulajdonos]: czego-chce-deszcz | 2021-01-30 18:06 | Napok óta a „Mit akar az eső nékem elmondani, mit akarhat” kezdetű jiddish dal jár a fejemben. Nem jutott eszembe a többi része, csak ez az első sor, ezért előkerestem. Úgy emlékeztem, Kányádi írta. De ő „csak” fordította. Sok affektálós, ritmikailag félreértelmezett (a tartalomhoz képest, túl pattogó ritmusú) változat van fenn a neten (Zorán&Bíró Eszter), Falusi Mariann meg úgy énekli, mintha Jó ebédhez szól a nóta című műsorban akarna fellépni vele. Csak Gryllusék éneklik szerintem -- a szöveget is figyelembe vevő-- kellő alázattal.
A kiméra szó általam soha nem hallott jelentésével találkoztam ma. A transzplantációs kimérák egyfajta emberi hibridek. Két különböző genetikai állománnyal rendelkeznek ugyanabban a testben. A szervátültetés hatására ugyanis a donor sejtjei kezdik termelni a vérsejteket, így a teljes vérrendszer más genetikai információkat hordoz, mint a gazdaszervezet többi sejtje. Nem mindegy, hogy egy ilyen transzplantációs kimérától vért vesznek vagy csak száj-vagy orrváladékot. Az eredmény ugyanis két különböző DNS lesz.
„Kezdő halódóknak” – ez az alcíme Lányi András „Bevezetés az ökofilozófiába” – című könyvének. S. a javaslatomra beszerezte, és még aznap este elajándékozta a keresztfiának, Norénak. „Nem veszem meg újra”, mondta itthon, „Noré szerint Lányi teljesen megőrült.” Joder.
Beney Zsuzsa „Versek a labirintusból” című vékony kötetét 1600 Ft-ért sikerül megszereznem Bookline-on. Eredetileg 20 forintba került. Borzongás futott végig rajtam, amikor kinyitottam. A belső oldalon a cím alatt kézzel írt ajánlás: „Kondor Viktóriának, 1992. április Beney Zsuzsa.” 57 feszes ritmikájú (bár nem mindenütt jambikus), tömény mondanivalójú szonett: Istenhez. A sorvégi rímek (nem ragrímek!) alig érzékelhetőek, mert nem a mondatok végére esnek. Az áthajlások miatt a szöveg a természetes beszédhez közelít, mintha a szerzőnő belső monológjait hallgatnánk, sőt: intim viszonyba való kapcsolódás miatt, mintha az olvasás szülné a mondatokat. Napi egy vers elolvasását engedélyeztem magamnak, elalvás előtt. Kondor Viktória, nem tudom, mi történt veled, hogy meg kellett válnod a kötettől, de hálás vagyok, hogy hozzájuttattál.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
