NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 09:19 Összes olvasás: 31268Olvasói hozzászólások nélkül| 364. | [tulajdonos]: ... | 2021-02-28 15:41 | Még mindig Tóth Kriszta Szálak című versek kapcsán.
Az Agórafóbia című versemt így kezdem:
"még nem tudom hogy fogom
elkezdeni mi lesz az első lépés
az életvezetési tanácsadóm akitől
skype-on szoktam tanácsot kérni"
Remélvén, hogy senki nem veszi komolyan, hogy van életvezetési tanácsadóm.
A. | |
| 363. | [tulajdonos]: 2016 | 2021-02-28 15:33 | | Tiszta ágyneműbe bújni; langyos esőben bőrig ázni; tüzet bámulni; folyóparton kavicsok közt kotorászni; teleszedni a zsebemet gesztenyével, otthon egy hét múlva kidobni az egészet; a járda szélén egyensúlyozni, megkóstolni a másik fagyiját, a madártej fehér habját belemártani a sárga részbe; táncolni bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között; a délutáni napfény vonulását figyelni a falon; az uszodában átúszni a férjem alatt, a hátamat végighúzni a hasán; a fiaim talpát masszírozni, a negyvennyolcas lábúét is; élvezni, hogy van szemem és fülem, látok, hallok, ha gyengébben is; mozog a kezem, a lábam; fel tudok kelni az ágyból, ha egyre nehezebben is; a gyerekeim megeszik, amit főzök; van mit enni, van fedél a fejünk felett; van mivel fűteni stb. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 361. | [tulajdonos]: ... | 2021-02-28 12:17 | Amikor egy szövegtől dobban meg az ember szíve úgy, mint egy kedves lény látványától.
"A kiránduláson a lány körül sündörgött, próbált vele a festészetről beszélni, amihez nem értett, kért egy szeletkét az almájából is, csak, hogy kapjon tőle valamit." | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 360. | extitxu: kiegészítés | [tulajdonos]: író-olvasó-találkozó | 2021-02-27 12:50 | Nem jó szó a csúfondárosság. Finoman árnyalt irónia jellemzi a prousti emberábrázolást. Cizelláltság. A tárgyábrázolását még mindig fárasztónak találom helyenként, de az alakjai felejthetetlenek.
Megpróbáltam megérteni, miért gondolja azt Kosztolányi Mária, hogy Tóth Kriszta csúfondároskodik a "Szálak" című versében, és azt hiszem rájöttem, mi zavarja: úgy tűnik, mintha a francia szakos költőnő kérkedne a tudásával.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 358. | [tulajdonos]: író-olvasó-találkozó | 2021-02-27 12:00 | A milliomos Proust alakjai (Az eltűnt idő nyomában) nem vécésnénik vagy „raklapőrök”. Abszolút úri társaság. A cselédek is az úri viszonyoknak megfelelően viselkednek a regényben, sőt, néha még merevebben ragaszkodtak ahhoz, hogy mi illik, mi nem, mint a gazdáik. A Proust a gyerekkora tárgyi környezetére megindító szeretettel, szépítően emlékszik vissza. Az emberábrázolásáról ez már kevésbé mondható el. Van, akit nem „bánt”, de bizonyos viselkedésformákat olyan érzékletes csúfondárossággal pellengérez ki (köztük nem egyszer a saját magatartását is), hogy időnként hangosan felnevetek olvasás közben. Az alakjai mégis szerethetők maradnak, éppen azért, mert a hibáik megmutatásával emberközelségbe hozza őket. Azt nem lehet tudni, mit szólt (volna) egyik-másik nagynéni a nem mindig előnyös ábrázoláshoz.
Most olvasom, hogy Proust is homoszexuális volt. A regényben ennek jeléig még nem jutottam, vagy csak nem vettem észre, mert nem ez érdekelt.
| |
| 357. | [tulajdonos]: mistrzostwa-kwiatów | 2021-02-27 11:03 | A mai napig nem tudom egészen pontosan, miért éppen Enikő barátságára volt szükségem. A tanítónénim lányaira nem voltam úgy rákattanva, pedig korombéliek voltak ők is (az egyik alattam lévő osztályba járt, a másik egy évvel idősebb volt), és „kéznél voltak”, nem kellett a velük való találkozásra heteket, hónapokat várni, de talán éppen ezért nem voltak érdekesek, nem különböztek tőlem nagyon, annak ellenére, hogy intellektuális szempontból jobb háttérrel rendelkeztek. Enikő amúgy nem volt olyan „jótanuló” mint én, sőt, az anyukája egyszer elárulta, hogy több tantárgyból nehézségei vannak, mert nem tanul eleget. A viselkedése volt sokkal érettebb és összetettebb, mint az enyém. Lelkileg volt kitűnő. Arra voltam annyira kiéhezve.
Gé fiunk manchesteri házigazdája, Chris, amióta szóvá tettem, hogy csak a férjemnek küld „kompromittáló” képeket Géről, akitől szordínósan kapom csak meg őket, bejelölt Facebookon, és naponta küld valamit. Ma egy fényképet, amelyen Gé egy saját készítésű cirokseprűvel a kezében sepri a falevelet a házuk kerítése mellett, tegnap pedig egy YouTube-videót, amelyen Gét a manchesteri St. Andrews-templom „speciel guest”-jeként mutatja be a templom lelkésze, a magyar nyelvet pedig, amit ő nem ismer, szemléltető eszközként használja arra, hogyan szól hozzánk Isten, és mennyire (nem) értjük az ő szavát.
A virágaim egy részét kiköltöztettem, még tegnap. A fázósabbakat éjszakára visszahoztam. A muskátlit kevésbé fázósnak ítéltem meg, az ablakban védett helyen van, gondoltam, de ma reggel még hervatagabbnak találtam a leveleit. Jót akartam, de lehet, hogy elkapkodtam a dolgot.
| |
| 356. | [tulajdonos]: köszönetnyilvánítás2 | 2021-02-26 21:42 | | Az azonos neműért való rajongást össze lehet téveszteni a homoszexuálitással? Nem tudom. Biztosan. Volt egy lány. Enikő. Tizenhároméves koromban ismertem meg a káptalanfüredi úttörőtáborban. Debreceni volt, értelmiségi szülők gyereke. Olyan széleskörű szereprepertoárral rendelkezett, olyan derűsen, felszabadultan tudott viselkedni! Hiába voltam én kitűnő tanuló, hiába olvastam könyvek garmadáját, mindent, ami a környezetemben fellelhető volt, mellette mulyának tűntem. És búskomornak. A rokonai (az elsős tanítónénim családja) a falunkban laktak Az úttörőtábor után többször is megkerestem. Ő kicsit leereszkedően fogadta a rajongásomat, mint egy hercegkisasszony, de soha nem utasított vissza. Ha M.-ban nyaralt, az ideje egy részét nálunk töltötte. Vagy én mentem „hozzájuk” (a tanítónénimék házába). Egyetlen egyszer vitatkoztunk össze. Hogy a Boney M. vagy az ABBA jobb (nem emlékszem, melyikünk melyik mellett kardoskodott, talán az enyém volt az ABBA), de végül megegyeztünk abban, hogy Beatles mindkettőnél jobb. Ő volt az én „Tonio Krögerem”. A Tonio Kröger meghatározó olvasmányélményem, soha eszembe sem jutott volna úgy gondolni rá, mint egy olyan műre, amelyben homoerotikus vonzalom fogalmazódott meg rejtett formában. Most, lám, eszembe jutott. (Bár TM., ha jól tudom, nem homoszexuális volt, hanem a lánytestvérét szerette szerelemmmel, de ennek utána kell néznem. lehet, hogy kacsa, vagy csak én találtam ki.) Mit számít? Ötvenhat éves vagyok. Három fiú anyja. Enikőnek nagyon sokat köszönhetek. A deficites női szerepeimet sikerült feljavítanom a vele együtt töltött időszakban. Ő adott mintát ahhoz, hogyan viselkedik egy egészséges lelkületű kamaszlány. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
