NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 03:39 Összes olvasás: 31266| 118. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-12 12:31 | Biztonság. Ezzel a szóval ébresztett ma a Hang. Egy kismacskát raktam el befőttes üvegbe álmomban. Egy talált macskát. A táskámban kerestem valamit, és amikor belenyúltam, ő akadt a kezembe. Hű, de szép vagy, mondtam neki, és megsimogattam. Fekete volt a feje, a háta cirmókás, a hasa fehér. Azt hittem, jól fog esni (nekem!) a simogatás, már majdnem az ölembe vettem, hogy tovább dédelgessem, de koszosnak éreztem a szőrét. Fertőtlenítésre lesz szükség, gondoltam. Akkor jutott eszembe a tartósítás. Majd kapsz kukoricát, gügyögtem, és elővettem egy üveget, ami sokkal kisebb volt, mint amibe a cica beleférhetett, végül mégis sikerült belegyömöszkölnöm, mert össze lehetett nyomni, mint egy puha anyagot. Már csak az üveg kupakját kellett megkeresnem. De az nem volt sehol.
A fél gyerekkoromat a cseresznyefán töltöttem, a másik felét az utcán, ahol kis libákat kellett őriznem. Közben mindenféle tornamutatványt csináltam: cigánykereket, hidat, kézenjárást, fejenállást, de nem egyedül, hanem a testvéreimmel és a környékbeli gyerekekkel, akiket magam köré gyűjtöttem. Énekeltünk is, seprűnyéllel és kapanyéllel a kezünkben táncdalfesztivált rendeztünk. Fél napokat töltöttünk így. Mindenféle játékot ki kellett eszelnünk közben, hogy ne unatkozzunk. Fodrászos, királylányos, főzős, egymást a homokgödörbe lökős játékokat. Mindemellett komoly kislány voltam. Ha megkérdeznék, játékos természetű voltam-e, inkább azt felelném, hogy nem. A többi gyerek a környezetemhez tartozott. Utálatos kis dögök voltak, hányszor összevesztem velük! Aztán kibékültünk.
"A közhiedelemmel ellentétben, amikor a mássággal találkozunk, mi is másnak érezzük magunkat, és leginkább ez az, amit nem vagyunk hajlandóak megbocsátani." /Giuseppe Pontiggia: Kétszer születni/ Amíg néhányan (sokan) azon aggódnak, mi lesz, ha a melegek és a transzneműek lerombolják a heteroszexuális kultúra fellegvárait, a transzhumanizmus keltetőiben már formálódik egy valóban nyugtalanító jövő: még leginkább csak testen hordható eszközök formájában, de egyre inkább a testünk belsejébe is beépítve. Fel vagyunk-e készülve arra a másságra, mai rohamos mértékben fog elterjedni talán már a mi életünkben is? Meg tudjuk-e majd bocsátani, ha transzhumán lények szembesítenek bennünket a saját másságunkkal? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 116. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-11 17:49 | | Van ruhám, van cipőm, mi akadályoz meg, hogy elinduljak, kérdeztem magamtól ébredés előtt énekelve, mintha egy népdal sorait ismételgettem volna. Egy városban bolyongtam álmomban, de nem utcákon és tereken, hanem hosszú, belső folyosókon, amelyek összeköttetésben álltak egymással. Csak be kellett nyitnom egy ajtón, és máris egy nyílegyenes folyosón találtam magam, ahol nem volt akkora forgalom, mint odakinn, szerencsére, mert nagyon kellett sietnem. Az egyik folyosó végén lévő ajtót kinyitva egy kollégiumi épületbe találtam magam. Jöttek-mentek benne a diákok, mindenki tudta a dolgát, mint egy hangyavárban. Ott bizonytalanodtam el: hiába futottam idáig lélekszakadva, fogalmam sincs, mit keresek. | |
| 115. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-11 16:45 |
Unya születésnapjára esik K. Unya temetése. A sors keze. Így piszkál bele a családtörténetekbe. V. mamát a saját születésnapján temettük. Megpróbáltam elmagyarázni Sirdnának, miért nem tudom elképzelni, hogy Unya részt venne a szertartáson. Nem csak a covid miatt nem, bár az most jól jön ürügynek. Még csak nem is azért, mert ha görög-katolikus szertartás lesz, és miért ne lenne az, minimum három órás lesz a liturgia, még nekem is nehéz lesz végigállni, Unyának pláne. De nem ezért, hanem azért, mert Unya és K. Unya apám halálakor esküdt ellenségekként váltak el, és soha nem békültek ki. Huszonöt éve. K. Unya szerintem úgy képzelte akkor, hogy ő lesz az, aki majd nem megy el Unya temetésére. (Talán mondott is ilyet.) Hát, ezt jól benézte – ahogy a gyerekeim mondanák. Hajnal kettőkor „aludt el” K. Unya a kórházban, tudtam meg ma az unokatestvéremtől. Aznap éjszaka, amikor arra a gondolatra riadtam, hogy évek óta nem találkoztam személyesen a könyvelőnőmmel; P. nénit is rég láttam; K. Unyát pedig utoljára akkor amikor Nivrappal, az iráni barátnőmmel közös kulturális antropológiai látogatást tettünk az egykori falumban. Akiluj külön neki sütött pulykahúst. Nivrap nagyon hálás volt ezért, de a disznóhússal készült töltött káposztát is megkóstolta mindenütt, ahol jártunk. Négy helyen, négyféle különböző töltött káposztát. I couldn’t say wich was the best – mondta őszinte elismeréssel. „Nem csinál velünk az a lány valamit éccaka?” – hívott fel Akiluj pár órával azután, hogy bejelentkeztem hozzájuk, és elárultam, hogy Nivrap iráni. „Mit csinálna, Akiluj?” „Hát, nem tudom. Nem fogja ránk gyújtani a házat?” „Nem, Akiluj, ő nem az a gyújtogatós fajta. Inkább a nyakatokat fogja elvágni egy szablyával.” „Ne idegesíts mán te! Hogy fogok aludni éccaka?” Két éjszakát töltöttünk náluk. Négy közös szelfi készült utolsó nap az állomáson. Akiluj kért egyet külön is, amelyiken csak ő és Nivrap szerepel. Mintha egy kicsit ki akarta volna őt sajátítani. Nem féltékenykedtem. Legyen az övé! Ha már nem gyújtotta rájuk a házat.
| |
| 114. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-10 22:14 | Tóth Kriszta nem olyan könyörtelen, mint Borges: ő kivezeti az olvasót a Minotaurusz álma című versből, a Körkörös romok-ból nincs kiút. A történet a végétől újraindul táguló körökkel, mintha újabb és újabb héjak rakódnának rá, és a középponttól egyre távolabb kerülünk. De hogyan nyugodhat meg ettől a főhős? Talán fordítva van? Befelé haladva indul újra a történet? Az álmodó van kívül, és az álmodott belül? Mint amikor egy anya hasában is egy anya van, és annak hasában is egy anya…
(Én és anyám… mintha a kifelé tartó történetet képviselnénk: a gyereket egy másik gyerek hordozta.)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 113. | tulaj: kieg. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-09 12:31 | | Ja, Halmosi Sándor verseibe is beleolvastam, akire az E. M. B.-napló hívta fel a figyelmemet. Hálás vagyok az élményért, magamban adtam egy mini magán Nobel-díjat a szerzőnek. | |
| 112. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-09 12:07 | A szexrobotok nem csak lefekszenek az emberekkel: nevetnek a vicceken, beszélgetnek a gazdájukkal, nem vitatkoznak, még a szívverésüket is érezni, olvasom. Ó, az a szív! Nyilván a gazdájukért dobog.
Baltazar véleményét jogosnak érzem. Elolvastam én is Louise Glück magyarul fellelhető verseit. Mindegyikben találtam egy-egy figyelemre méltó, eredeti képet. A karcos hang is imponál. De egészében véve én is kevésnek érzem a verseit a Nobel-díjhoz. A glück németül szerencsét jelent, mondta tegnap a férjem a buszon, amikor az okos telefonján belenézett a nap híreibe. Felolvasott pár verset, én közben horgoltam, mint mindig, amikor együtt utazom valakivel, így tudok beszélgetni.
| |
| 111. | [tulajdonos]: mai-penzum-és-a-tegnapi | 2020-10-09 11:27 | Másodjára álmodtam a könyvről, amelynek fedelén egy fehér anyagból (gipszből, márványból, lisztgyurmából?) készült szoborfej kétdimenziós fényképe látható. A szobor szája furcsán előre nyúlik, és a végén kiegyenesedik, mint egy serleg talpa -- ha valaki oldalra fordítaná, nem dőlne el, megállna a száján. A fején dudor, akkora, mint egy közepes narancs vagy egy gránátalma. Füle nincs, a szeme üres, mint a legtöbb szobornak. Lerajzoltam és kitettem a faliújságra, nem tudom, mire lesz jó. Patakcsobogással ébresztett ma a Hang. Sajnáltam, hogy nem hallgathattam tovább. Az újszülött kisbaba érezheti úgy magát, ahogyan én most „idekint”.
Tegnap egy vörös téglafal előtt álltam ébredés előtt. Szemcsés festékkel (mésszel?) felkent betűket olvastam össze, mint egy kisgyerek, aki még csak most tanul olvasni: M… A… Most duplázd meg, mondta a Hang, és felébredtem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 110. | vajdics: kieg. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-09 10:55 | | ... mégis nevettünk -- magunkon. És persze, a másikon: pont ilyen hülyén nézel ki a valóságban is. Akárcsak te. | |
| 109. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-09 10:46 | Emlékszem a Vidámpark „varázstükreire”: a domború tükrök dagadtnak, a homorúak girnyónak mutattak bennünket. Jól eltorzították az alakunkat, inkább földöntúli lényeknek látszottunk, mint embereknek, mégis nevettünk -- magunkon. Nem emlékszem, hogy olyan teremben jártam volna, ahol a rendes arányaimmal bár, de ezerszeresen megsokszorozódva csak én látszottam volna, mint a John Malkovics menet vagy a Mr. Nobody egy-egy jelenetében a főszereplő. Szerencsére. Azt valahogyan nem találtam volna olyan vidámnak.
vidámpark lengyelül: park rozrywki
varázstükör: magiczne lustro
dagadt: spuchnięty
girnyó: dziewczęta
megsokszorozódás: mnożenie | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
