NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 14:05 Összes olvasás: 31408| 188. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-21 17:19 | -- Muszáj lejönnöd velem a partra! Soha nem láttam még Keresdet ilyen üresnek. Olyan, mintha kihalt volna az emberiség, és csak mi ketten maradtunk volna. El tudod ezt képzelni? Hogy nincs senki más a világon: csak te, meg én?
-- Hát, nem biztos, hogy élvezném.
-- Lyukat beszélnék a hasadba, mi? Feketelyukat.
-- Nem azért, csak… a kettő nem elég. A platform-ban is láttuk.
-- Ja, persze. Politikailag sem jó. De én egy darabig el tudnám képzelni.
-- Felfalnánk egymást.
-- Ha úgy adódik, kezdhetjük velem. Nekem lágyabb a kötőszövetem. És fiatalabb is vagyok. Három évvel porhanyósabb. Na, menjünk! Ezt nem hagyhatjuk ki. Minden csillag látszik. Még az én rossz szememmel is. Fent van a Skorpió, az Ökörhajcsár, a Mérleg. Pont a tó felett. Majd megmutatom.
-- Kijárási tilalom van. A rendőrök megbüntetnek.
-- Ugyan már! Teljesen kihalt a falu. Csak mi élünk. A rendőrök is mind meghaltak. De tudod, mit? Felveszem a jegesmedve-kezeslábasomat, amiben fordítani szoktam. Ha jön egy járőrzombi, négykézlábra ereszkedem, mintha kutya volnék. Komondor. Vagy husky. Nézd! Nem olyan vagyok, mint egy fehér szőrű kutya? Fülem is van.
-- De farkad nincs.
-- Szeretnéd, ha lenne?
-- Nem.
-- Indulunk?
| |
| 187. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-20 16:29 | | Tudtam, hogy így lesz. Tudtam előre, hogy a szerző megöli (megöleti) a kedvenc mellékszereplőmet. A pofátlan kis suttyót. Soha nem kezdek bele egy könyv fordításába úgy, hogy ne olvasnám el előtte a szöveget az első betűtől az utolsóig. Közben jegyzeteket készítek, kigyűjtöm a kulcsszavakat, utánanézek mindennek, amiről addig fogalmam sem volt. Istenítéletek. Fuerók. Korabeli öltözékek, szokások. Kriminalisztikai szakszavak. Az őrnagy középkori megfelelője a főstrázsamester. A 12. századi navarrai király nem halottkémet, hanem a perkvizítort küld a kiváltságlevéllel rendelkező városba. Ha menet közben jövök rá, hogy tévúton járok, magammal tolok ki. Marad így is elegendő félrelépési lehetőség. Tudtam, hogy a kedvencem lesz az egyik áldozat. Azt is tudtam pontosan, hogyan vetnek véget egyedülálló, megismételhetetlen életének. Most mégis úgy érzem magam, mint akit kifosztottak. Eva, Eva, hogy tehetted ezt? | |
| 186. | [tulajdonos]: ... | [tulajdonos]: ... | 2020-11-20 14:57 | Nem győzök gyönyörködni a beköltöztetett virágokban! Mintha kitágult volna a ház belső tere. Holott fizikailag fordítva történt: alig tudtam bezsúfolni a ládákat és a cserepeket a folyamatosan szűkülő (talán -- még vagy már -- nem szűkölő) házi univerzumunkba. „A teremtés bármilyen széles,/ ólnál is szűkösebb. (…) És mégis olykor belép valaki/ és ami van, hirtelenűl kitárúl.” Létezik ilyen „kitárulás”.
Ezért nem éltem a Gallus-effektus kínálta lehetőséggel fordítás közben:. Egy kastélytoronyba vezette a szerző az olvasót, ami kívülről lefestve nem tűnt túl nagynak. Odabent azonban mintha sokszorosára nőtt volna a tér: „A torony belseje valóságos útvesztő volt. Egyedül biztosan eltévedtem volna benne. Egyik-másik folyosó ismerősnek tűnt, de a legtöbbjük olyan helyiségekbe torkollott, amelyeket előző nap biztosan nem láttunk. Voltak köztük azulejo-falicsempékkel borított szalonok, évszázadok óta kihasználatlan gyerekszobák, porcelán és ezüst étkészletekkel felszerelt ebédlők.” Szalonok, gyerekszobák, ebédlők. Így többes számban. Ennyi helyiség egy palotás is kitöltene. A kívülről elképzelt toronyba számomra ennyi minden nem fért be. Ezért akartam meglopni az eredeti szöveget. Ám végül lemondtam a tolvajlásról.
teremtés: kreacja
ól: chlew
| |
| 185. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-19 23:56 | Mindig eljutok arra a pontra, hogy csak folyamatos zenehallgatás mellett élem túl a napot. Egyre hamarabb. Az első kötettel még egészen sokáig bírtam. A másodiknál félidőben tört ki rajtam a zenehallgatási téboly. Most egyharmadig jutottam.
A virágok beköltöztetése a házba külön rituálé. Akárcsak a kiköltöztetésük tavasszal. Nem sietem el. Van, hogy egy hetet is rászánok. Most öt napra osztottam szét a szertartást. Igyekeznem kell. A meteorológusok hétvégére lehűlést jósolnak. A Majától kapott apró pozsgások a legérzékenyebbek. Velük kezdem mindig. A csemetékkel. A muskátlik is fázósak. Övék a keddi kör. A száraz levelek és virágok lecsipkedése külön gyönyörűség. Szegény művirágok, miből maradnak ki! A csokorindáé és a futókáé a szerda, az anyósnyelvé a csütörtök. A péntek a kaktuszoké. A többi áttelel odakint is. Érzékeny növényeket nem tartok. Úgy sem élnék túl. A mi otthonunkba szívós növények valók. Az utolsó pillanatig kint maradhatnak. Ezen az őszön, most először, a nagyfiam növényeiről is nekem kell gondoskodnom. Az aloe veráit a szobájába vittem, ahol most a középső lakik (már nem sokáig, hja), a kövirózsáit a konyhába. Mire azt utolsó apró cserepet is elhelyeztem a polcon, amit sok munkával szabaddá tettem, elbőgtem magam. Még jó, hogy csak csütörtök van. A kaktuszok még hátra vannak. Tőlük majd tanulhatok… Mit is?
A közvélekedés szerint a boncolás tilos volt és tabunak számított a középkori Európában Katharine Park történész kutatásai erre rácáfolnak. Boncoltak a középkorban, amikor csak lehetett. Főleg nőket nyitottak fel. Elsőként mindig a méhet emelték ki. Szentek esetében a szívet. Krisztus nyomát keresve.
| |
| 184. | [tulajdonos]: nemző-nemesek | 2020-11-19 14:19 | Senki fiából valaki fiává lenni! Mit össze nem küzdöttek a spanyol nemtelenek, hogy nemesekké váljanak! A hidalgo de bragueta kifejezéssel azokat a férfiakat illették a középkorban, akik úgy szerezték meg a nemesi rangot (és a címmel járó kiváltságokat), hogy elegendő fiút nemzettek. Legalább hetet. A hétszilvafás nemesek mintájára nevezhetnénk őket hétporontyos hidalgóknak. De a spanyol elnevezés a nyitott nadrághasítékra koncentrál, a bragétára, ami gatyapőcként, leppentyűként, még tréfásabban: leffentyűként is fordítható (a szeméremkupak régi magyar elnevezései). A bragétások csak úgy tudták összekufircolni maguknak a nemesi címet, ha a leffenytyűjüket éjjel-nappal nyitva tartották. Így váltak hijo de nada-ból hijo de algo-vá. Szó szerint: a „semmi" fiaiból a „valami" fiaivá.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 183. | tulaj: megjegyzés | [tulajdonos]: ... | 2020-11-18 18:36 | | Azt is megtehetném, hogy elhagyom a második felállást. De akkor a következő mondatot is ki kellene hagynom, amelyben kiderül, hogy magasabb, mint a férje. Inkább hozzáteszek, mint elveszek. | |
| 182. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-18 18:30 | Már megint. Az egyik szereplő (nő) felpattan az ágyról, amelyen a volt szerelme fekszik, betegen. Az öklével verni kezdte a falat, majd elmondja, mi bántja. Aztán belép a férj, és a nő újra feláll ugyanarról az ágyról, amire egyszer sem ült vissza.
Semmi baj, Eva, majd én leültetem. Nem kerül semmibe. Legalább beleírhatom azt is, hogy a nő valamelyest megnyugodott, miután kidühöngte magát. | |
| 181. | [tulajdonos]: igender | 2020-11-18 11:30 | | Kezdetben volt az Igen. Majd Isten megteremtette a két Nemet. A két különböző nemtől várjuk el, hogy életük végéig egyforma lelkesedéssel mondjanak egymásra igent. | |
| 180. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-17 16:06 | 2020. november 17.
A platform című baszk filmet soha nem lesz képes törölni az agyam. Megnéztük végül mind a négyen (hála istennek, nem csak ketten). Én fele időben a fiaim arcát vizslattam, látni akartam a döbbenetet, ami az én arcomon is biztosan ott volt, de nem akartam kimenni a tükörhöz, elég volt őket néznem; közben tornáztam is (multitasking!!! – sokak szerint kerülendő), a bal lábam estére mindig bedagad a sok ücsörgéstől, filmnézés közben kiválóan lehet háton fekve biciklizni. Így legalább nem láttam a feliratot, kénytelen voltam a spanyol eredetit megérteni. Meg lehetett. Plusz nyereség. A film után Lázár Ervin Ödönke és a tízemeletes-ével próbáltam helyrebillenteni a lelkivilágomat. Átküldtem a fiúknak is. Kicsikorukban ez volt az egyik kedvenc L. E.-meséjük. Kívülről tudtam. A nagyobbikkal, aki hétéves koráig egyke volt, sokszor le is játszottuk. Ödönke, miután végigjárja az általa épített tízemeletes ház összes emeletét – fel és le -- rájön, hogy neki középen a legjobb: az ötödiken, a lejjebb és feljebb lévő emeleteken nem érzi otthon magát. Szétszedi a házat, csak az Ötödiket hagyja épen. És újra belefog az építésbe: olyan tízemeletest akar építeni, amelynek csupa ötödik emelete van. Sosem gondoltam súlytalannak ezt a történetet. A platform után (ami sok mindenről szól, de egyben egy 21. századi Don Quijote- Sancho Panza történet is) még kevésbé tűnik ártatlannak ez kis mese.
| |
| 179. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-16 12:04 | És szeretne, mondja, bébújni az én
agyamba, hogy ő engem ottan is jól
megismérhessen, ha már az ágyamba
béengedém vala, hogy megismérjen,
és én fogadjam, és fiat szüljek néki.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
