NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 12:04 Összes olvasás: 31365| 379. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-05 13:31 | | Ott voltam Sónya nagydoktori disszertációjának védésén. A kvázikristályok ipari alkalmazásának lehetőségei. A kvázikristályokat (QC) 1984-ben fedezték fel. Mi még azt tanultuk, hogy vannak amorf anyagok és kristályos szerkezetűek, és kész. Sónya komoly szaktekintélynek számít ezen a területen, a nemzetközi szakirodalom is jegyzi a nevét. De én azt gondoltam sokáig, hogy Sónya elméje ketté van hasadva. Az apja, az egykori református lelkész nem rejtette véka alá a véleményét az állammal összefonódó egyházról. A gyerekei, bármilyen szorgalmasak voltak, nem választhattak társadalomtudományi pályát. A legnagyobbik lányból (aki irodalmár szeretett volna lenni, a levelei írói vénáról árulkodnak) orvos lett, Afrikában dolgozott évekig, Sónya vegyésznek ment, az egyik húga matematikát és informatikát tanít a SOTÉ-n, az öccse geológus, a legkisebbik húga operaénekes. Baktériumok, periódusos rendszer, földtani rétegek, kották a munkahelyen, imák és zsoltárok otthon és a templomban. Ha nem veszek részt a disszertáció-védésen, amelyen Sónya sorra vetítette le a hallgatóságnak a pásztázó elektronmikroszkóppal készített felvételeket az ötfogású kristályszimmetriát mutató anyagokról (amelyekről addig úgy gondolták, hogy a létezésük képtelenség, mert ötszögekkel nem lehet a síkot maradéktalanul lefedni), soha nem értem meg, hogyan bírta ki Sónya tudathasadás nélkül évtizedekig. Az előadása végén vette a bátorságot, és vegyészek színe-java előtt kijelentette: A kvázikristályok vizsgálata olyan területre enged betekintést, amely túl van a kizárólag anyaginak nevezhető világon. Azóta tudom, hogyan engedheti meg magának egy istenhívő, hogy az életét nagyvonalúan a matériának szenteli. Fordítva, ha jól sejtem, nem megvalósítható: egy materialista nem szentelheti az életét az Istennek. Ilyenfajta nagyvonalúság valószínűleg nem létezik. | |
| 378. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-05 10:00 | Bűn és bűnhődés. A nagyobbik fiam tanítónénije, amikor úgy ítélte meg, hogy rosszak a "gyerek" (a la Laár), testnevelés óra helyett büntetésül irodalomórát tartott. Nem állítom, hogy ezért lett a nagyfiam matematikus. Neki olvastam a legtöbbet. Egyetlen bűnöm az volt, hogy a spanyol szigorlatomra is úgy készültem fel, hogy a vége felé neki olvastam fel magyarul is fellelhető kötelező olvasmányaimat (Don Quijote, Kópéregények). (Odáig nem vitt a lélek, hogy Unamuno Semmi-jét is rátukmáljam.) Kívülről tudtunk együtt legalább harminc verset. Bármikor elő tudtuk venni őket. Hosszú vonatúton pl., ha nem bírt magával, a térdemen lovagoltattam, és felmondtuk az összes verset. (Irodalomóra és tesi volt egyben.) Az utasok mosolyogtak, senki sem szólt ránk, hogy zavarjuk.
Kukorelly Endre mesélte, hogy neki az apja olvasott mindig elalvás előtt fél órát. Katonatiszt volt, szerette a rendet. Amikor letelt a fél óra, becsukta a könyvet, egy percig sem olvasott tovább. A kis Bandi egy idő után nem bírta tovább, hogy a legérdekesebb részekről marad, titokban elővette a könyvet. Így szokott rá az olvasásra. | |
| 377. | [tulajdonos]: W-co-chcesz-grać? | 2021-03-04 14:31 | „Mit játsszunk, lányok? Azt játsszunk, lányok! Csicseréket, bugyborékot, vicket-vackot, vadbarackot, csücsüljünk le, lányok!”
„A nép nem szereti, ha kivételeznek vele”, mondta ébredés előtt a Hang. Unyát láttam álmomban. Szarkofágba zárt múmiaként ácsorgott a semmiben (a háttere nem volt „megfestve”). „A harang nyelve”, mondta rá valaki. „De ő nem az”, tiltakoztam. Előtte (vagy utána?) kalapos férfit láttam. Egy erdei úton haladt előre mózeskosárral a vállán, a lába körül bárányok ugrándoztak. Fehérek voltak, mint a hó. Egy óriás kígyó (vagy sárkány) feje is feltűnt előttem egy pillanatra a semmiből (neki sem volt megrajzolva a háttere). Vigyorgott. Kilátszott az összes foga.
Átrágtam magam a Schwendtner-könyv első fejezetén, nem mintha sokat kínlódtam volna vele: „Kálmi” kristálytisztán ír. Az életben nem túl szuggesztív egyéniség. Téblábolásként hat, ahogyan előadja magát. Harcsabajusza miatt egy kapabot mögé képzelném, vagy még inkább egy horgászbot mögé, amint magányosan ücsörög egy tóparton, néha elővesz egy pipát, beleszippant, és nem töpreng az élet értelmén, miért is törprengen, ő az az ittlét megtestesült szobra. Mégis azt képzelem, jó tanár lehet.
Nem lett volna szabad lefordítanom Almudena Grandes Kártyavárak című könyvét. Nem volt hozzá elég tapasztalatom. Nem vagyok festőnő, és soha nem feküdtem egy ágyban két férfival. (Akkor sem, ha Freud szerint az ágyunk népesebb, mint gondolnánk.) Talán ezt érezte a kiadó is (Geopen), amikor a keresztnevemet önkényesen megváltoztatva jelentette meg a könyvet.
| |
| 376. | [tulajdonos]: egymást-"díszítő"-cifra-jelzők | 2021-03-03 14:20 | Az egymásra aggatott jelzők az aktuális maszknak szólnak. Kevesen veszik a fáradságot, hogy mögé nézzenek, és olyan is van, hogy hiába akarna valaki a másik végtelen arcából megsejteni legalább egy töredéknyit, ha az illető úgy viseli a maszkját , mintha a bőre volna. Ragaszkodik hozzá mindenáron. Mégis: a felelősséget, hogy ne az Én felől közelítsek a másikhoz, akivel találkozom, nem én választom -- akkor is fennáll, ha nem vállalom. Ebben az értelemben én túllépnék a kivételes találkozásokon. Könnyű azt szeretni, aki szeretetre méltó és megfelel minden elvárásunknak.
”(…) most mindenki azon igyekszik, hogy minél jobban elkülönítse a saját személyét, és egymagában akarja élvezni az élet teljességét, holott minden ilyen erőfeszítésnek csak teljes öngyilkosság lehet a következménye az élet teljessége helyett, mert saját lénye érvényesülésének teljessége helyett ki-ki a legtökéletesebb magányba süllyed.” (Dosztojevszkij, Karamazov testvérek)
| |
| 375. | [tulajdonos]: szukam-konia | 2021-03-03 10:09 | „Kisebb botrány kerekedett abból, ki fordítsa le hollandra Amanda Gorman amerikai költő verseit, aki az utóbbi hetekben azzal lett világhírű, hogy felszólalt Joe Biden elnöki beiktatásán. A 22 éves Gorman egy 29 éves holland írót, a tavalyi Nemzetközi Booker-díj győztesét, Marieke Lucas Rijneveldet választotta, aki nem bináris identitása miatt vett fel női keresztneve mellé egy férfit is. A Meluenhoff kiadó bejelentése azonban tiltakozást váltott ki, Gorman ugyanis fekete, míg Rijneveld fehér. A Guardian idézi Janice Deul aktivistát, aki érthetetlennek nevezte a szerinte sokak számára fájdalmas, frusztráló, dühítő és csalódást keltő helyzetet. Cikkében arról írt, legalábbis elszalasztott lehetőség Rijneveldre bízni a feladatot, aki a nőnemű és fekete művésszel szemben fehér, nem bináris, és nincs is elegendő tapasztalata.” (444)
Az angol „tipping point”-nak („billenőpont”-nak) nevezi azokat a fordulópontokat, amelyekben a nem lineáris folyamatok és kölcsönhatások kulminálódnak. Ez az oka a természeti katasztrófajelenségeknek. A társadalmiaknak is.
Folytassuk hát a játékot, uraim, de kérem, tegyék meg tétjeiket! Szeretném jelezni: a bank zsetonjai kifogyóban.
"Passz", mondta a Hang, és felébredtem. Egy nagyvárosban bolyongtam álmomban kétségbeesetten, céltalanul, égbe nyúló toronyházak között, ám egyszer csak jött egy öregember és a kezével tisztogatni kezdte a járda szélét. A falevelek és a szemét alól apró házak kerültek elő. Színesek voltak és meseszerűen otthonosaknak tűntek. A járda szélén sorakoztak egymás után, az egész várost behálózva, mint egy élőlánc. „Látod”, mutatta a kis öreg, „erről beszélek”. Kedvem lett volna, picivé válni, hogy valamelyik házba beköltözhessek. Egy korábbi álomjelenetben széles franciaágyon feküdtünk sokan, nem mertem elaludni, mert tudtam, hogy valaki körülöttünk leskelődik, és ha lealszunk, azonnal az életünkre tör, de nagyon álmos voltam már. "Nem baj", gondoltam, "legfeljebb most lesz vége, előbb-utóbb úgyis meg kell halni", és lehunytam a szemem. A „rém” azonnal ott termett. „A lovamat keresem”, mondta csöppet sem félelmetes hangon. Kinyitottam a szemem: egy kisfiú guggolt az ágy mellett. „Megkeressük”, mondtam.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 374. | extitxu: kieg. | [tulajdonos]: poeta-ludens | 2021-03-03 00:20 | Terápia.
Addikció.
Eszköz a "horror vacui" "delectatio vacui"-vá alakításához. Vagy a "horror vacui" elfogadásához.
Amikor Pilinszky a Terek-et írta, játszott-e? És mivel? | |
| 373. | [tulajdonos]: poeta-ludens | 2021-03-03 00:05 | És hogy a költészet definíciószerűen játék lenne, azzal is vitatkoznék.
Mert van, amikor szenvedés. ("nem írni volna jó")
Küldetés, felelősség, feladat, kötelesség is lehet.
Van, aki úgy érzi a verseihez a szavakat kívülről kapja, ő csak közvetít.
Van, akinek a költészet szent hely, ahová csak tiszta lábbal, tiszta szájjal, tiszta fejjel és főleg tiszta lélekkel szabad belépni.
Másnak olyan "szentegyház, ahová belépni/ Bocskorban sőt mezítláb is szabad".
Van, amikor a vers nem kívánt gyermek, mégis megszülöd, mert joga van az élethez, hacsak magától el nem vetél stb.
Van, aki úgy ír verset, mint aki az életével játszik. Ebben az értelemben, persze, játék az is, ami halálosan komoly.
| |
| 372. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-02 20:12 | Nem tenném kötelezővé a szójátékot. Van, akit a világból ki lehet kergetni velük. Én fogékony vagyok rájuk. Percekre boldoggá lehet tenni engem egy jól sikerült szellemességgel. (Aztán visszaesem a melankóliába.) Más addig boldog, amíg nem idegesítik ilyesmivel.
Aki szereti alkalmazza, aki utálja ne alkalmazza. | |
| 371. | [tulajdonos]: (a)lapos2 | 2021-03-01 17:32 | Mintha egy rakéta kilövőgombját kellene megnyomnom, mielőtt átküldöm a végleges(nek tekinthető) változatot.
De odaát már nagyon várják a küldeményt, magamnak pedig megígértem, hogy még kijárási tilalom előtt kimegyek a levegőre.
| |
| 370. | [tulajdonos]: wykolejenia | 2021-03-01 13:19 | Azt hittem, méhész vagy, jegyezte meg egy ismeretlen hozzászóló az egyik posztom alatt a közkedvelt társas oldalon. Bárcsak az lehetnék. Kaptárt telepíteni, atkákat irtani, mézet pergetni, propoliszt gyűjteni. Virágot ültetni ezrével. Zsályát, borágót, iringót, macskamentát, varjúhájat, rézvirágot, varádicslevelű mézontófüvet és levendulát. (Az utóbbit Lengyelországban – biztos forrásból tudom --hungarikumként tartják számon. Főleg méz formájában.) Lépre csalni a szelet. Megtenném bizisten’, hogy pályát módosítok! Kibillennék szíves-örömest a saját tengelyem körüli forgásból, leszoknék végleg a Nap körüli keringésről. Lehetnék pókász is. Szúnyogász. Vagy légyész. (A vendégeimnek kiírhatnám az ajtóra: Isten hozott, légy észnél!) Lehetnék tán még kígyász is. Ha nem rettegnék annyira minden szúró, maró, harapó, döfő mozdulattól.
Mint amikor két vonat egymásnak ütközik. Az egyik jobbra siklik, a másik balra. Pedig a sín ugyanaz. A váltóőr álmában kisgyerek, anyja széttárt karjába rohan a mezőn, majd hirtelen felnő, magasba emelt lábak közé igyekszik behatolni a fejével, mintha visszafúrni akarná magát egy nő szülőcsatornájába, már majdnem bent van, látszik odabentről a haja, amikor a kerekek sikolya felébreszti.
Ezt még tegnap éjszaka írtam. Ma már nem lesz többre időm.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
