NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 09:02 Összes olvasás: 31210| 262. | [tulajdonos]: ... | 2021-01-05 11:23 | | Hamulafil – ezzel a szóval ébresztett ma a Hang. Egy téglákkal kirakott, szabadtéri kályha felett ácsorogtam álmomban. Oldalról nézve látványos rések tátongtak a felülről nézve tökéletesen illeszkedő téglák között. Ömlött ki rajtuk a füst. Valami barna anyaggal próbáltam betapasztani a lyukakat, először azt hittem, sár, mert a földről szedtem fel, aztán rájöttem, hogy csokoládé. (A Föld egy hatalmas csokigolyó?) El fog olvadni, gondoltam, jobban járnék, ha megenném. De csak tömködtem tovább rendületlenül a réseket. A következő jelenetben már egy kert közepén feküdtem egy matracon, ami egybe volt tapadva a talajjal, mintha gyökerei lettek volna. Léva, az egyik PD-ismerősöm is ott mászkált körülöttem. Mintha mind a ketten vendégségbe érkeztünk volna. A különbség az volt köztünk, hogy ő láthatólag mindent tudott a party körülményeiről, én semmit. Azt sem tudtam, kinél vagyunk, és miért. Léva kiterített a földre egy hatalmas kék anyagot. Azt hittem, sátrat vesz elő, és újra nagyon felkészületlennek éreztem magam. Több naposnak ígérkezett a vendégség, és nem hoztam magammal semmit? A földdel egybenőtt matracot már ott találtam a kertben. Hogy mikor feküdtem rá, és miért, arra nem emlékeztem. Léva végül nem sátrat húzott fel, hanem egy hatalmas, hímzett rekeszekkel ellátott vásznat. Mindenkinek lesz egy rekesze, abban tárolhatja a holmiját, magyarázta. Újra elfogott a rossz érzés: de hát nekem nincs semmim! Egy korábbi (vagy későbbi) jelenetben mintha Lilliputban jártam volna: minden, ami a kezembe került, nagyon pici volt. Előbb egy egérnél nem nagyobb kismacska futott végig kanyarogva a jobb karomon, aztán egy banánt próbáltam kibontani, de olyan apró volt (max. négy centi hosszú), hogy lemondtam róla. Aranylóan fénylett a bőre, szép volt, mint egy ékszer. Nem dobom ki, mutattam Sirdnának (aki addigra valahonnan ott termett mellettem), jó lesz fülbevalónak. | |
| 261. | [tulajdonos]: ... | 2021-01-04 09:44 | 2021. január 4. Zsilipelek.
2021. január 3.
Harminckét éve járok Szepezdre, de először emeltem le a polcról Geréb József A görög szellem Európa kultúrájában című könyvét. 1921-ben adta ki a Franklin Társulat. Az a százéves illat, ami a lapjairól az orromba csapott, amikor kinyitottam! Imádom, amikor szimatolással kezdődik az olvasás. Az időkapszulák szagától lázba jövök. Ha extasyra vágyom, elég egy dohos pincét keresnem. Tegnapelőtt Monoszlón bekéredzkedtem egybe.
„A hellén faj kétféle kultúrának a mesgyéjén állott; e kettőnek hatása alatt teremtette meg azt a különös típust, mely végre a világ legtökéletesebb formájává fejlődött. (…) A legfőbb és legjellemzőbb vonás, mely a görög költészeten Homérostól Theokritosig átvonul, a művekből kisugárzó alapos tanulmány és semmikép sem pusztán az emberi szív önkénytelen kitörése. Az a könnyedség, mely Ovidiust és némely modern költőt arra a nyilatkozatra késztette, hogy gondolataik versben születnek meg, itt nem fordult elő. Görög költök megvetették azt, akit mi iskolázatlan lángésznek neveznénk. Bizonyára ők is emlegetik az «isteni mániát» meg a Múzsák ihletét, de adataink szerint sohasem kapott ihletet iskolázatlan ember, és sohasem bátorították a Múzsák a kiművelt embert arra, hogy a költői hagyományokat megsértse. (…) Sohasem dicsekednek, hogy a közönséges emberi nyelvet szólaltatja meg; inkább azt éreztetik, hogy valami szebbet, magasztosabbat teremtettek, amire csak kiművelt költők képesek. (…) A művészetnek nem az a sajátos feladata, hogy a természetet a leghívebb formában tükröztesse vissza, hanem inkább az, hogy tökéletes természetet mutasson be. Minél nagyobb fokra fejlődött például Görögországban a szobrászat, annál jobban tudta ábrázolni a természetes, de egyszersmind oly eszményien szép emberi alakot, aminő Praxitelés Hermése. Egy kiváló színész legnagyobb diadala szintén a tökéletes emberi jellem megjelenítése egyetemes, ha lehet, eszményi vonásaiban. Nem nagy dicséret lappangott ama filozófus felkiáltásában, ki Menandros vígjátékait látva, így szólt: «Ó Menandros és emberi élet! Melyik volt a másoló közületek ?» Mert ha valaki azt hiszi, hogy a művészet csupán a mindennapi élet fotografálásában nyilatkozik meg, könnyen jut fonák álláspontra.”
2021. január 2.
(https://sunyiverzum.wordpress.com/2015/01/06/3kir/?fbclid=IwAR2vZPmNDTxegDFOTN_5fRyPAuJojkVtzzvnkOiIidQhBOQ4yPpAcja7VGs)
A háromkirályokat álmukban figyelmezteti az angyal. A középkori ábrázolásokon ugyanabban az ágyban fekszenek, legtöbbször koronával a fejükön. Az egyikük többnyire csak szendereg vagy teljesen éber. Az egyik domborművön Gáspár mintha pacsizna az angyallal. Több alkotás ruhátlanul (legalábbis: meztelen felső testtel) ábrázolja a bölcseket. Boldizsár egyetlen művön „szerecsen”: A Salzburgi Misszálén. Kíváncsi vagyok, mikor tépik ki azt a lapot, vagy zárják hétlakat alá a kódexet. Az ulmi székesegyházból már száműzték a háromkirályokat. 2020 karácsonyán nem vették elő a figurákat arra hivatkozva, hogy „Boldizsár a maga vastag ajkaival, hatalmas fülbevalójával és idomtalan alakjával rasszista gondolatokat ébreszthet a mai emberben. (...) A biztonság kedvéért nem Máté evangéliumát olvassák fel, hanem Lukácsot, mert ott egyáltalán nem szerepelnek a napkeleti bölcsek.” Fura világban élünk. Emlékszem, amikor valaki rám szólt évtizedekkel ezelőtt, hog yne nevezzem zsidócseresznyének a lampionvirágot és cigánymeggy szót sem ejthettem ki. (https://www.evangelikus.hu/boldizsar-a-szamuzott-szerecsen-kiraly?fbclid=IwAR00NDV8RKX7WG3n4bT2Lx8E3S9pOmOevlLFGRhcg8sKNd_9f-wuE9xWHag)
2020. január 1.
Babitstól származik a megfigyelés: a hibátlan mondat mögött hibátlan gondolat áll. És fordítva?
A Max Frisch regényéből készült Homo Faber című film mérnök főszereplője nem hisz a véletlenekben, csak a statisztikai valószínűségekben. Mindaz, ami vele történik, rácáfol erre. A saját lányával esik szerelembe, többek között. Hiába akar rendet rakni az életében, meg kell értenie, hogy a földrajzi tér újra bejárható, az idő tere nem.
2020. december 31.
Presser Gábor bukásra állt fizikából -- derül ki az önéletrajzából. A tanév vége előtt még szét sem voltak vágva a tankönyvének lapjai. A tanárnője, a férjem nagymamája, végül megadta neki a kettest. Egy -- Presser szerint „hatásvadász módon” eljátszott -- Chopin-darab lágyította meg a szívét. Ágnes nénit ismerve, ez elég hiteles történetnek tűnik. Nem egyszer hallottam tőle, hogy a konzervatóriumban szeretett leginkább matematikát tanítani. A fizikáról nem tudtam. Én matek-tanárként tartottam számon. Miután a férje, Bodoky Richárd, nemkívánatos elemmé vált az államegyház berkeiben, neki kellett eltartania a családot, a befogadott árva gyereket is, akinek ugyanaz volt a keresztneve, mint az (akkor még természetesen) gyerek sónyának, ezért az egyiküket másként kellett nevezni. Így lett sónyából Sengá helyett Ulle.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 260. | tulaj: kieg. | [tulajdonos]: ... | 2020-12-30 19:20 | Nem azt mondta, hogy nincs neve, hanem hogy az eddigi neve, a Single Malt nem tetszett neki, ezért leszedte, és még nem adott neki új nevet. Mindenféle vicces elnevezés felmerült, de ő hajlik a Szepezd név felé, akkor is, ha mások fantáziátlannak tartják. Sirdna nagypapájának a hajója, az Eretnek is szóba került. Ismerte, emlékszik rá, hiszen itt született, azóta is itt él.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 258. | [tulajdonos]: ... | 2020-12-30 18:44 | Moccanatlan a tó. Mintha aludna. A szomszéd néni szerint 28-án még tomboltak a hullámok. Egy tónak is lehetnek rémálmai. A nyolc méteres „one-disagn”-t (8Mod) első este a helyén találtuk. Ma ebéd után, amikor sétálni indultunk, az első dolgom az volt, hogy megkerestem a tekintetemmel. Nem akartam hinni a szememnek. A fehér vitorlás a tóba hosszan benyúló vízibiciklis stég végében állt, mintha oda sodródott volna. Vagy ki akarják emelni a vízből? Rohantam le a partra. Sirdna hátramaradt fényképezni. Mindig hátramarad. Mintha lencse nélkül már nem is tudná értelmezni a világot. Nem haragszom rá, megszoktam, hogy egyedül vagyok, akkor is, ha vele. Olyan elszántan fordultam be a strandkapun a stég irányába, hogy a hajón tevékenykedő férfi felkapta a fejét. Aztán úgy tett, mintha nem látná, nem hallaná, hogy végigügetek a stégen, folytatta a takarítást. Cserzett bőrű, magányos farkas-tekintetű férfi volt, khaki színű kezeslábast viselt. Csak nem kiszedi a hajót? Á, dehogy, holnap szilveszter, menni akarok vele egyet, mint mindig az év utolsó napján. Jaj, már megijedtem, ez a hajó a biztos pont az életemben, a legelső, amit megkeresek a tekintetemmel, nem szeretném, ha eltűnne. Amíg nem fagy, nem tűnik el, nyugodt lehet. És mi a neve? Még nincs neve, de tervezzük, hogy adunk neki egyet, a Szepezd névre gondoltunk. Kitűnő ötlet.
A spanyolban nem csak kicsinyítőképzők, de nagyítóképzők is léteznek: az egyik az -uzo, -uza. Én csúnyítóképzőnek nevezném, mert olyan dolgokra vonatkoznak, amelyeket eltorzít a nagyobbodás. Mi a pejorációt új szóval vagy jelzővel fejezzük ki, a spanyolban egy toldalékkal lesz az emberekből („gente”) csőcselék („gentuza”), a húsból („carne”) büdös hús („carnuza”).
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 257. | tulaj: jav. | 2020-12-30 13:53 | | sok fokhagymával | |
| 256. | [tulajdonos]: ... | 2020-12-30 13:46 | Tegnap Szepezdre indulás előtt a hirtelen támadt jó időt kihasználva, a nagyfiamtól örökölt szuperásóval kiszedtem a földből a kertben itt-ott magányosan árválkodó levendulabokor-kezdeményeket, és egyetlen helyre csoportosítottam őket: a kiszáradt barackfa helyére. A levendula nem mutat jól kis foltokban, ezt régóta tudom, de csak most vitt rá az akarat, hogy koncentráljam a szépségük erejét (az illatról nem is beszélve). Mint amikor lelkeket gyűjt az ember, hogy egy léghajó felemelkedhessen (https://moly.hu/konyvek/jose-saramago-a-kolostor-regenye). Más dolgokat is elalkalmasgattam (tájszó). Betakarítottam többek között Ulab brokkoliját, ami valamiért csak egészen apró, csenevész virágokat produkált, de én nem becsülöm le a picit (small is beautiful a la Schumacher), a levelei egyébként szép zöldek és vegyszermentesek, a vastag szár belseje puhább, mint a káposztatorzsa. Már készül a tejszínes krémleves szerecsendióval és kevés fokhagymával. Ezt Ulabnak is megírtam. Ne gondolja azt, hogy róla elfeledkeztünk, csak mert az utóbbi napokban az öccsét sztároltuk.
(((((Ami az itteni állapotokat illeti, a tó felett a Hold, a Hold alatt a tó, vagyis minden, ami fontos: a helyén.)))))
léghajó=sterowiec | |
| 255. | [tulajdonos]: ... | 2020-12-29 17:34 | 2020. december 29.
Hát, kirepült a második fióka is. Pedig már éppen kezdtünk hozzászokni, hogy mindent négyfelé oszthatunk. A négyes kiszerelésű joghurt volt a nyerő. Igaz, korábban meg az óriás pöttyös túró rudinak lehetett örülni, abból öt darab van egy csomagban. Mostantól a hármas szám közös többszöröseire hajtunk. Tucat, féltucat. Bár Szepezdre csak ketten megyünk. A kisebbik itthon akarja tölteni a Szilvesztert. Nélkülünk.
(((Peter Kreeft szerint a hitüket nem annyira az észérvek miatt veszítik el az emberek, mint inkább a „félbeszakított tapasztalat” miatt.)))
| |
| 254. | [tulajdonos]: fordítás-közben | 2020-12-28 20:26 | | Post-it: A részrehajlásaink befolyásolják a személyészlelésünket. Akit bármi miatt vonzónak találunk, arról hajlamosak vagyunk az hinni, hogy megbízhatóbb, kevesebbet hibázik és jobban kezeli a társas helyzeteket. És fordítva, ha valakit valamely tulajdonsága miatt nem kedvelünk, hajlamosak vagyunk az összes róla alkotott gondolatunkat, érzésünket, ítéletünket ehhez a rossz benyomáshoz igazítani. Holdudvarhatásnak (halo-effektusnak) nevezik ezt a jelenséget. | |
| 253. | [tulajdonos]: ... | 2020-12-28 16:54 | 2020. december 28.
Győr fölött vannak! Hamarabb indult a gép! Most értek Németország fölé! Amszterdamban vannak, leszálltak! Sirdna percről percre kommentálja, amit az online radarképen egy applikáció segítségével lát. Nem akarom hallani! Izgulni akarok! Mégsem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy nyomon követhetem és biztonságban tudhatom a húszévest, aki ma délelőtt háromszor jegyezte meg, hogy elege van belőlünk. Nekem csak egyszer mondta, amikor a biztonsági ellenőrzés előtt magára szedte az összes holmiját (kabátot, sapkát, sálat, hogy legyen mit levennie, amikor arra kérik), és hirtelen elfogott az aggodalom: kesztyűd van? Tényleg ideje lesz már elhagynom ezt a családot, szólt a válasz. Nem sírtam. Örülnöm kellett, hogy hallgatott rám, és nem adta fel.
A holland légitársaság elég lazán kezeli a járványhelyzetet. Csak minden harmadik helyet hagynak üresen. A cateringet sem hanyagolják. Életemben nem láttam még 100 milliliteres Coca-Colát, írja Gé. Hát, fiam, ez is egy tapasztalat, és csak Amszerdamig kellett hozzá utaznod.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
