NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 16:29 Összes olvasás: 3481276. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-01-02 08:23 |
Aki kizökkent
Nem vidám, de könnyű, némíthatatlan zene bennem. A magány végtelen lehetősége, ravatali ászana, testem fel- és elhasználása, nem tudja, aki kizökkent.
Fogalmam sem volt, hogy megírom ezt a verset a hömpölygő semmiben, a második évezred egyik szép karácsonyán. Előbb a mézről mondok le, cukorszirupos hamisításnak érezvén magam. Majd gyanakodva nézek visszaképzelt sportműsorokat. Elcsalva, kijátszva rajongásom. Bajnokok, férfiak. Aztán értetlenül bámulom az átszabott nőket felhozó meccseken. Szelíd és érzéki van közöttük, amíg nem rúgják le. Csupán néhány évtized, totál rákattanok az érzéstelenítőre. És jó, mint isten nélkül versek, templomok. Isten nélkül, ez a magány. Bizonytalan helyek és pillanatok. Kamaszkori ászanák ténfergő árnyékai. Bevilágított féreglyuk kamerákkal. Nini, egy felfedező régiséggel. Utazó lélekzátonyon. Ez a kihalás idejének kezdete. Egy sincs aki rajtakapna, – palást bársony és sárral felmosott szoba – hogy megjátszom magam. Gyászruhás megtisztulás, holott meztelen minden tisztaság. Rengetegen be vannak vándorolva bennem. S kifényeskedve tartós rejtély ez az ötcsillagos időkristály. Aki kizökkent, sokszor visszautasított szerelem, némíthatatlan zene, ténfergő kamasz-árny. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!