NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 15:13 Összes olvasás: 34236148. | [tulajdonos]: johnny B good | 2021-05-09 08:22 |
Szerethető voltam-e én (Hortenziának)
Nem tehetsz magadévá minden nőt, vicceskedtek a fiúk, akik törekedtek rá. Rövid ideig kerültem közéjük azon a nyáron, amikor Nándival hazajöttünk Drezdából biciklivel. Az volt az Atlasfen. Fekete mezen sárga w, ami World of Words és Words of World, kettő az egyben szimbóluma volt. Zsidó maga? Cseh sörözőben ezt firtatták. A „vengerskij” után nagyobb csönd lett, mintha azt mondtam volna német. A manipuláció ereje, Dunaszerdahelyig egyetlen haverkodás nem ment teljesedésbe pedig abban az időben haverkodó azt ne mondjam szerethető magyar voltam, hiába lakott bennem az empátia szörnyetege. A vicceskedő fiúkkal darabig élvezet volt a versenyfutás célszalag nélkül. A darabig, amiben a Sote lépcsőjén ültem és vártam a szőkét, aki mint Montblanc csúcsán a jég. S hiába készült a rendszerváltozás, ha az üvegajtón túl ő, mint a fölkelő nap megjelent. Az a másik költő nem ülhetett annyit a Duna lépcsőin, mint én ott, akár napsütés, akár eső, aznapi Népszabadságon, majd a szőke hajsátor alatt.
* Együtt szöktünk lomtalanítás idején a korból. Nem akartuk hinni, hogy a mi korunk. Kezdeti rössel, ahogy a horizont lehulló jelzőrakétái
Átírt történeteink, mint fákon új lomb. Áruink nem eladhatóak, bevételeink elméletiek. Látod azok mi ketten, nem a felhőbe fúródott hegyek.
Az érintés végső fázisa nem fizikai. Nem humánum vezérli és nem a test izmai, hanem a bennünk fészkelő isten. Íme, nem szökhetünk. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!