NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 14:55 Összes olvasás: 34234117. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-07-11 19:41 |
A mi Titanicunk
180 fokban látok. Könnyen asszociáló típus lévén gyakran résnyire szűkítem látásom, s az érzékelt tér közepén bármikor havazik.
A centrumban állsz. Olykor kő-, vas-, most jégszobor. Eső? Jó volna szétázni sejtekig, mint csikkek a megállóban.
Hajnalban hazafelé. A házak rajzolta utcák elfolynak, minden tér egy öböl. Szobrok és megállók. Csurom víz. Itt hajók a házak. A mértan nem pontos. A kormányos szűk résen, mintha nem indokolná semmi az irányváltást, messze néz.
Flegma voltam, dacos, erős, rideg, mint a Titanic. Mondtam-e, elmondtam-e mindent, amit éreztem. Jelzőim sosem voltak pontosak. Utóérés zajlik bennem, ahogy a paradicsomban, vagy zamatérés a téli körtében.
Rám férne valami végzetes utazás, lassan rájönni, azt kell nézni, ami nincs. Ugyan elképzelhetlek még sokáig, hogy ujjaiddal zongorázol a hajamon, aztán csak didergünk, kapaszkodsz belém.
Mért pont te látszanál tisztán, ha elmosta konkrét utam az eső. Jégszobor. Hová indultam? Merre van hazafelé? Ez földút. Nincs itt semmiféle Titanic. Egy megálló nem sok, annyi sincs. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!