József Attila levele
Nemtisztelt horger antal úr!
Jövő-reményem kék azúr:
Nevemet tudják milliók,
önét meg néhány zárt fiók!
Hiszem a mosónők vágyát:
postások köszönő száját,
hiszek a semmi ágában,
szívem se marad pártában,
hiszek a Szinva-patakban,
hullámzó, örök anyagban,
hiszek a nincsen bokrában,
a bizonytalan kockában,
hiszek a dagadt ruhában,
emlékkép szívem zugában,
hiszem, hogy felnő majd Balázs,
üveggolyó lesz a varázs,
hiszem, hogy szabad játszani,
vadat emberré váltani,
hiszem a harminchat fokot,
siratlak, mért adsz rá okot,
hiszem, a szemből könny ered,
ostoba vagyok nélküled,
hiszem a nagy és bölcs Dunát,
békévé oldozott tusát,
hiszek a kábító napban,
nagyon fáj így egymagamban,
hiszem, hogy kész lesz a leltár,
mikor majd zárul e szempár,
hiszem a költészet fényét,
igazat világló mércét,
hiszek a harminckét évben,
nem nyugszom tanári révben.
hiszem a meglesett titkot,
fölösleg leszek majd itt-ott,
hiszem, hogy volt egy zöld vadon,
száraz ág maradt a vagyon,
hiszem a tejfogat kőben,
álmodtam nappal is bőven,
hiszem az őszt és a telet,
hiszen már senki se szeret!
Nemtisztelt horger antal úr!
Most pattant bennem el a húr!
Krédómban fájó hiátus,
ön lesz majd benne Pilátus!
|
