NAPLÓK: Dokk-verspályázat Legutóbbi olvasó: 2025-07-19 20:55 Összes olvasás: 6421Olvasói hozzászólások nélkül| 39. | Mórotz Krisztina: kérészéletű | 2025-06-27 12:24 | kérészéletű
Sziklám. most értettem meg mit akarsz. Írj mindig a vidám homok- szobrászról és mutattasd meg nekem a partot a homokot a gyermeket, aki nem tud átfutni egy futballpályán, magáévá tenni az időt. Ekkor értettem meg. hogy az ezüst csillanások a kvarcvidéken, valójában Jézus intelme arra, hogy ne építsd a házad homokra, inkább tedd azt sziklára! De te maradtál nem mentél Jézus után. A Nap fénye hátadon csillant, mint megannyi apró kaleidoszkóp. Nappal építettél, este belerúgtál. Hajnalra a zápor elmosta. Reggel jő az újraépítés, este a szétesés. (Tiszavirágot sosem láttam, tiszavirágra most lenne szükség, mint egy mezőre, amit ezüst és arany szirmok terítenek be. Úgy tudom boldog, de csak egyetlen napig él: kicsinek érzem magam. túl kicsinek. > Vissza a homokra építeni) …talán csak mi ketten bolyongunk világon, ne sírj! Inkább mesélj a szabadságról, a szeretetről! Dobj ki mindent, mint egy ócska bárkából, azt ami felesleges. ami fáj! Tudod te mi a fájdalom? Mi a gyengédség? …távolabb az örökké ideges. vékony fáid látom. Nincsenek szavak. Könnytelen szemeimet szúrja valami. Segíts kiszedni a bogárkát! Könnyezem. … írj a mindig a vidám homokszobrászról, akit végül agyonüt egy fa. Így mondtad. hogy agyonüti a rezgőnyár: Jézus keresztje, ami minden lépéssel nehezebb és nehezebb. Nincs a nyomorult szél se. Nem issza a párát. …azért születünk a világra. hogy ne legyünk egyedül? - ezt a magányt nem érzi más gondolod? Utunkat végig kell járnunk, mindaddig amíg, meg nem értjük magunkban az embert. …amikor felnő a gyermek, aki nézi a hangyákat a lábán, látja az egyik mindig a vezér, a többi utána poroszkál, s égeti a lábát … - érzem. a pilleszárny rebbenésekből, időd rövid egy perc, amikor majd felsír a lélek, a másik az utolsó lélegzet szétszakad. … … észre sem vesszük a pókháló finomságát. Magára hagyjuk a hitet. Dombokon gurulunk felfelé, sohasem lefelé. Kavicsot adok, a tavam mellől hoztam. a halak alusznak álomtalanul. A szitakötőt álmából fel ne rázd! - ne sírj, a nyarat újra kezdjük. …rúgd fel a homokszobraidat! Nevess! Mondom, hogy nevess! itt hagyunk minden virágot. Nem stációzunk. A hit emberré nő benned, s ne mondj imát a holtakért! Az élőkért igen. Éltünk, nevettünk ez volt hát az élet. Ne sírj a homokból szőtt imáinkra
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
