NAPLÓK: Dokk-találkozó Veresegyházon? Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 15:58 Összes olvasás: 17167Olvasói hozzászólások nélkül| 128. | Szokolay Zoltán: fotók | 2018-08-28 08:33 | Megtekinthető néhány pillanatkép a 2018.08.25-i Dokk-találkozóról a
www.szokolay.net/gyurcsi
címen.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 127. | weinberger: lista | [tulajdonos]: ? Sőt, ??? | 2018-08-27 14:18 | Szomorúan vonom le a nyilvánvaló, logikus, egy irányba mutató következtetéseket, amelyeket mindaddig kénytelen leszek fenntartani, amíg Pálóczi Antal tényekkel meg nem cáfolja sorra mindet.
1. A VERS-EGYHÁZ akcióról a Dokk.hu portál üzemeltetőit valójában hivatalosan NEM tájékoztatta, megelégedett a naplóbejegyzéseiben leírtakkal.
2. Felolvasó vagy eldaloló rendezvényt valójában NEM tartott, vagy azt nevezi annak, hogy felakasztotta a hangszerét a településtáblára.
3. Valójában semmiféle beadványt NEM juttatott el egyetlen hivatalos igazságügyi szervhez sem, mert arról visszaigazolást (legalább egy iktatószámot) kellett volna kapnia neki is (nem mutatott be semmi ilyesmit), majd később az alperesnek is.
Ezek után ki-ki szabadon levonhatja a következtetést arról, vajon mi is lehet az oka és a célja az ilyenfajta képzelt események tudatos leírásának. | |
| 126. | [tulajdonos]: ? Sőt, ??? | 2018-08-27 13:52 | Most t3ttem le a telefont.
Beszéltem Boros Zsuzsával, akinek a kezében összefutnak a kultúrával, a rendezvényekkel kapcsolatos szálak.
Azzal kezdtem, hogy a szombati eseményekkel kapcsolatban kérnék segítséget, hogy a későbbiekben olajozottan menjenek a dolgok.
- Miért, Gyuri, mi volt szombaton?
- Hát az a versfelolvasó esemény, amit egy dokker szervezett és bonyolított le.
- Gyuri, én nem voltam Veresen szombaton! Várjon, körbekérdezek!
Hallottam, amikor kollégáinak feltette a kérdést, de senki nem tudott semmiről. Még a Város fotósát is megkérdezte, aki általában mindenről tud, ami errefelé zajlik, ő sem tudott ilyenről.
- Zsuzsika, azt megelőző szervezésről sem hallottak? A művészeti közösségek, esetleg?
Felsorolt néhányat, de közük nem volt az irodalomhoz.
- Tudok segíteni valamiben, Gyuri?
- Nem, Zsuzsikám, köszönöm. Csak megint bedőltem valakinek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 125. | weinberger: gólya | [tulajdonos]: köszönet! | 2018-08-27 12:24 | | Talán kicsit a komolyabb hangok oldásaként: Szívesen elvittem volna magammal az unokámat (15), hajlott is volna rá, de aznap volt a gólyatábora búcsúnapja. Elmesélte, hogy tartozott a táborukhoz egy tornapálya, szabványos tornaszerekkel. A tábor vezetői különösen a nyújtón való gyakorlást ajánlották a táborlakók figyelmébe, és ahogy a napok teltek, valóban egyre jobban ment a gólyáknak a kelep. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 124. | karaffagye: beállok a sorba | 2018-08-27 11:21 | Kedves Györgyi, Gyurcsi!
Beállok a sorba, és az emailomon kívül itt is köszönetemet fejezem ki azért, amit az odalátogató közösségért tettetek azon a napon! Ezt meghálálni nem lehet, csak megköszönni. Köszönöm.
És akkor egy kicsi összegzés részemről:
Amikor élő szóban beszélhetünk egymással, megtanul a másikra figyelni mindenki, s egy olyan spontán, de intenzív agymunkát kíván ez, ami természetesen hibákkal is járhat. Ám ott akár azonnal is azt lehet mondani, hogy bocsáss meg, vagy nem így gondoltam, vagy továbbgondoltam a dolgot. Az élőszó mindig felpörgeti az embert, adrenalinlöketet ad neki, ha heves érzelmeit ki akarja fejezni. Szerencsés az az ember, aki olyan mint Gyurcsi, tehát a humorral, a szójátékkal, az elme sziporkázásával "kompenzálja" a sokszor tragikusan komoly és elkeserítő történéseket-kijelentéseket-ítéleteket stb. Gyurcsit és "bandáját" azért is szeretem, mert mind ilyenek: a humor, és a magyar nyelv szépségeiből-lehetőségeiből hoznak létre olyan alkotásokat, amik örömöt, nevetést okoznak.
Szóval, én személy szerint az elmúlt két hét eseményei miatt nem is akartam már végül menni, de azt mondtam magamban: Gyurcsi és végtelenül szép és kedves felesége Györgyi megérdemel annyit ilyen előkészítő munkák után, hogy elmenjünk. És MEGÉRTE!!
MEGÉRTE, mert a kezdeti feszültség oldódása után (köszönjük Anikó a játékodat) mind a PIG-gel, mind a jelenlévőkkel okosan, higgadtan tudtunk a Dokkról beszélgetni. Egyben megegyeztünk: ha a Dokk a fölösleges viták és veszekedések tere marad továbbra is, ahelyett, hogy eredeti célja szerint IRODALMI portálként működne, akkor semmi értelme. A PIG is kimondott egy-két nagyon fontos tényt-tervet-megállapítást, de azt majd ő interpretálja. Egy bizonyos: hogy egy nemtelen vita kialakuljon, ahhoz általában nem elég egy ember.
Kérek mindenkit, hogy habitusa-hevessége ellenére is először gondolkodjon, gondolja végig, ha ezt vagy azt leírja, azzal mit fog "aratni". Ha higgadtabbak vagyunk, s a Dokkot nem mások beelőzésére, nem mások "legyőzésére" használjuk, akkor egy olyan kellemes és békés közösséggé válhat, mint a Gyurcsiéknál megtartott találkozó (ahol bárki felolvashatott, ahogy pl. a PIG is tette) résztvevőiből kialakul KÖZÖSSÉG.
Köszönöm Györgyi, köszönöm Gyurcsi!!! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 123. | weinberger: epika | Szokolay Zoltán: tzitz | 2018-08-27 10:53 | | Zoltán, bár ez így nem került szóba, kiváncsi volnék az eredeti foglalkozásodra: azt gyanítom, hogy az erősen műszaki irányú lehetett. Abból vonom ezt le, még ha tévedek is, hogy kisebb részben a versszövegeidből is, de a prózaiakból feltűnően kitetszik számomra egy következetes, logikus, "célra törő" építkezés. Szívesen beleolvasgatnék kifejezetten prózai szövegeidbe, mert úgy gondolom, nem állhat Tőled távol az Esterházyra, Örkényre, Moldovára, sőt Rejtő Jenőre jellemző szövegépítés. | |
| 122. | [tulajdonos]: miért? | 2018-08-27 10:45 | Miért?
Miért van az, hogy amikor egy találkozó egyik célja az volt, hogy békességet teremtsen, vagy legalábbis mérsékelje az ellentéteket, és úgy látszik, hogy ezt a célját hellyel-közzel elérte, akkor utólag egy résztulajdonos, akinek a logika szerint a Dokk érdekében kellene tevékenykednie, ezt is a viták elmérgesedésére használja?
Miért van az, hogy egy találkozó, melyen a vendéglátó és a vendégek is Dokkosok, az egész napi beszélgetések, játékok a Dokkról és az irodalomról szólnak, méltatlanul használja a Dokk nevet?
Miért van az, hogy amikor egy szerkesztőségi tagságra vágyakozó főemlős sértődöttségében rászervez a találkozó idejére és helyszínére, egymaga ugyanabban a városban tart valamit, aminek sem a helyszínéről, sem az ott elhangzó dolgokról, sem a hallgatóság számáról, összetételéről, a hatásáról még utólag sem ad tájékoztatást a Dokk egyetlenegy tagjának sem, méltó a Dokk név használatára?
Miért van az, hogy egy levédett-nevű (mint egy fékevesztett habzású mosópor) költő, akiben pozíciójából adódóan feltételezhető az érzékenység, nem veszi észre az iróniát, amikor dicsérik, hogy gyerekes asszociációja egy város nevével káprázatos ötlet?
Most ennyi, mert dolgom van. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 121. | Vajdics Anikó: MOST | Szokolay Zoltán: tzitz | 2018-08-27 10:27 | Kedves Zoltán!
Mint "legveszélyesebb konfliktuskereső" üzenem (Priscilla nevében is emlékeztetőül): MOST kell nem reagálni semmire, ami bosszant. A világ szép minden rútságával együtt. S hogy példával járjak elől, abba hagyom én is a hozzászólásokat. A csönd egy másik világban hangként szólalhat meg. Azt kell figyelni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 120. | Szokolay Zoltán: tzitz | 2018-08-27 07:39 |
Valóban tartottam kissé a rendezvénytől, ezért már hetekkel korábban elhatároztam, hogy szövetségest keresek.
Igyekeztem előre tájékozódni és konzultálni, ez magyarázza az illető tartós távollétét is a találkozót megelőző napokban. Gyurcsi, utólag is elnézést kérek érte, a hiányzását tekintsd igazoltnak.
A társaság összetételét, a résztvevők személyiségjegyeit felmérve előzetesen arra a következtetésre jutottam, hogy a legveszélyesebb konfliktuskereső Anikó lesz. Megbíztam hát szövetségesemet azzal, hogy közvetlen közelből, az öléből figyelje az eseményeket és szükség esetén avatkozzon közbe a karmaival.
Ez annyira jól sikerült, hogy a beszélgetés közben is többször meg kellett dicsérnem egy-egy simogatással. Szerencsére senki nem volt jelen, aki félreértette volna.
Talán ennek is köszönhető, hogy kellemetlen perceim nem voltak, nagyon jól éreztem magam köztetek. Nehezen mozdulok ki, idegenek közé nem szívesen megyek. Anikó – a híres empátiájával – meg is fogalmazta ezt: de hát ez az ember egyedül él, a lánya beteg, ő maga úgyszintén, a kutyáján kívül senkivel nem beszélget, az ünnepeket is egyedül tölti.
Talán ezért is vagyok most boldog és büszke arra, hogy közétek tartozhatok.
Hogy Györgyi valóban káprázatosan okos és szép, azt magam is tanúsíthatom. Szavak nélkül meg is beszéltük ott a vendégek egyikével, hogy „mázlista ez a Gyurcsi”.
Ami a vers-projektet illeti, örülök, Gyurcsi, hogy kezedbe veszed a kezdeményezést, Te vagy erre a leginkább hivatott, hiszen Veresegyházon élő költő vagy, verseket írsz (nem költeményeket).
A genius loci fontos tényező. Egyszer egy budapesti épületben tartottam volna irodalmi estet, de megakadályozták, mert egy ottani hipergéniusz nagymamája a szomszéd házban lakott.
A táblák kapcsán arra is ügyeljetek, hogy a helységnévtábla jogi értelemben közokiratnak minősül, ennek bármiféle módosítása pedig közokirat-hamisításnak.
Priscillát is üdvözlöm és köszönet neki a közreműködésért!
| |
| 119. | [tulajdonos]: köszönet! | 2018-08-27 02:54 | Kedves barátaim!
Elkényeztettetek ezzel a sok köszönőbejegyzéssel, pedig köszönettel inkább én tartozom.
Köszönöm Vajdics Anikónak, hogy megmutatta, hogy egy irodalmi játék milyen izgalmas lehet még egy olyan botcsinálta versfaragónak is, mint én. Megmutatta, hogy egy játék menet közben nem válik unalmassá, hanem egyre érdekfeszítőbb, izgalmasabb, és az ember sajnálja, amikor félbeszakad. Nem azt írtam, hogy véget ér, mert remélem, hogy lesz még folytatása.
Anikó megfejelte még azzal is, hogy az itt megjelent költők saját köteteikből, saját költeményeikből is olvastak fel részleteket, és ezek képezték a játék alapját. A játékosok meg arról tettek tanúbizonyságot, hogy mennyire érezték át a műveket, és a saját tehetségükből hogy tudtak hozzáilleszteni a hallottakhoz.
Köszönöm még Anikónak, hogy a hetek óta csavargó Priscillát képes volt egy napig itthon marasztalni. Megjegyzem, azóta se láttam, így önös érdekből is kérem Anikót, hogy minél hamarabb jöjjön el újra!
Azt is meg kell, hogy köszönjem, hogy elhozta fiát, Gabót.
Visszaadta bizakodásomat a jövő generációban, mégiscsak létezik intelligens, jól nevelt, a felnőttek között is természetesen mozgó és mégis tisztelettudó fiatalember. Örülök, hogy őt is megismertem.
Köszönöm Busznyák Imrének, aki élt az alkalommal, és felfedte előttünk egy PIG működésének hátterét. Inkább több, mint kevesebb sikerrel megértette velünk, hogy mit miért tesz vagy nem tesz, szerintem sok későbbi vitát, veszekedést megtakarítva ezzel. Köszönöm még, hogy élete párjával jött el hozzánk, aki nagy mértékben emelte a társaság értékét.
Imre kedvére szeretnék tenni azzal, hogy a tetszését elnyerő dugóbedugó képének linkjét felteszem ide! Ezzel Anikó is megkapja a hiánypótlást, ő ugyanis nem tudta élőben megtekinteni.
http://kertigrillem.hu/htm/nyel_dugozo.htm
Köszönöm weinbergernek, hogy délelőttjét - és még ebéd után is jó sokat - áldozta be arra, hogy egy lehetetlen feladatot megoldjon! Húrokat is hozott, és megkísérelte behangolni elhanyagolt és többszörösen sérült gitáromat. Miklós idegrendszeréről annyit, hogy ezt követően irigylésre méltó nyugalommal és derűvel, teljes aktivitással vett részt és volt képes koncentrálni az irodalmi társasjátékban.
Köszönöm Hepp Bélának, aki vagy negyven éve gyerekeskedett az én jelenlegi házszámom alatt, és megmutatta, hogy rendes emberek is kikerülnek innen, tehát van remény.
Béla még a szomszédok szemébe is könnyet csalt, meghatódtak, amikor bekopogott hozzájuk. Már napokkal előtte beharangoztam náluk, hogy meglátogatja őket, már előre örültek, csak kedves emlékekről számoltak be. Ma - vagyis már tegnap -, amikor átmentem hozzájuk, még mindig Béláról meséltek, és, hogy milyen öröm volt újra látni.
Bélát már én is láttam régebben, egy Dokk-est videóján, akkor még nem volt felirat a nevekkel, külön megkérdeztem, hogy ki az, aki számomra tökéletesen adta elő szintén tökéletes versét. Most nagy öröm volt személyesen megismerni.
Duma Gyurit és párját szintén örömmel láttuk! Csodálatos dolog az Internet, hiszen, bár először találkoztunk, de mintha egy régi ismerőssel találkoztam volna! Verseiből, hozzászólásaiból én már régen felismertem a rokonlelket, az itt eltöltött napon se hallottam tőle olyat, amivel nem értettem volna egyet.
Karaffáékkal picit más volt a helyzet. Amíg a többieknél az volt az érzésem, hogy mintha régóta ismernénk egymást, addig Gyulával valóban már vagy 15 éve kezdődött kapcsolatunk. A Drótpostagalamb irodalmi csatornáján, a Bóbitán olvastuk egymást először, és ő már akkoriban leközölt egy versemet.
Ahogy a költészetében, úgy személyesen is egy nagyon őszinte, nagyon egyenes, nagyon érzékeny és nagyon empatikus ember, akinek barátságára mindig büszke leszek.
Gyula! Köszönöm, hogy eljöttetek!
Köszönöm Szokolay Zoltánnak is, hogy eljött. Eljött úgy is, hogy tudhatta, lesznek kellemetlen percei. Egyébként percekkel meg sem úszta.
Kapott tőlünk is, de a vezetőséget illetve az üzemeltetést képviselő Busznyák Imrétől is, mi viszont magyarázatot kaptunk számos dologra, és ezekben volt igazán méltányolható is, jócskán.
Tehát köszönöm, hogy Zoltán mindezt előre sejtve-tudva eljött, és rajta keresztül igazolást nyert, hogy egy ilyen kötetlen találkozó alkalmas lehet az ellentétek csillapítására, mérséklésére.
Aztán köszönöm Zoltánnak, hogy mindezek előtt, után és közben megmaradt kiemelkedő költőnek, és bár ez nem szorul bizonyításra, de a játék során is meg-megcsillantotta tehetségét.
Köszönöm - bár ezt személyesen már átadtam - káprázatosan okos és gyönyörű nejemnek, aki végül is eredeti elképzelésemet jóval meghaladóan bonyolította le a találkozót. Igazság szerint 46 éve folyamatosan támaszom, miért pont a találkozó ment volna le másképp?
Azért piszkál valami. Amikor a támasz erősebb, megbízhatóbb, mint amit támogat, ott mire is van inkább szükség?
Amikor elindult lefeküdni, kérdezte, mit írok. Megmondtam, és akkor addig nem ment tovább, míg meg nem ígértem, hogy tolmácsolom köszönetét nektek.
Amikor elmentetek, mi még órákig beszélgettünk, és ő boldogan mesélte, hogy milyen jól érezte magát veletek!
Egy kicsit tartott a dologtól, hogy idegen emberek, olyan költőfélék - ő egyébként engem sem olvas -, biztosan míszek lesznek, nincsen annyi egyforma eszcájgunk, mit szólnak, meg nincs kész a kerítés, szakadt a ház, nem sorolom, de ahogy érkeztetek egymás után, úgy engedett fel benne a feszültség. Igen, és ő mondta, még weinberger írása előtt, hogy csináljunk ilyet megint.
Köszönet jár még Pálóczi Antalnak.
Amíg mi felhőtlenül szórakoztunk, ő felvállalta, hogy szintén Veresegyházon lebonyolít egy Dokkos, zenés felolvasást, és ezzel augusztus 25-re a várost irodalmi centrummá avanzsálta.
Félretéve minden rosszízű megnyilvánulást, én maximálisan egyetértek Antal ötletével, és mindenben támogatom!
Holnap fel is hívom Béla bácsit, a polgármestert, és kijárom nála az engedélyeket. Pásztor Béla egyébként is amolyan művészetpártoló, sokat beszélgettünk erről, ő fiatalon rendező-szakon végzett, és verseimről is kedvesen nyilatkozott.
Aztán felhívom Boros Zsuzsát, aki a kiállításokat, előadásokat, színházi eseményeket bonyolítja és irányítja, úgy tudom, holnap jön meg szabadságról, és kérem, hogy segítse Antalt. Utoljára szabadsága előtt beszélgettünk arról, hogy nejem is részt venne az ő munkájában.
Még azzal is segítenék, hogy a Veresre érkező, a Dokkot képviselő szerkesztőket, szerzőket, ha vonattal vagy busszal érkeznének, a kérdéses helyszínekre szállítsam, illetve elhelyezésükről, étkezésükről, pihenésükről gondoskodjam.
Azért Antal helyében óvatosabban bánnék ezzel a táblaüggyel! Még szerencse, hogy nem bukott le!
A Veresegyház helynévtábla a KRESZ szabályai szerint a "lakott terület kezdete" táblák sorába tartozik, és mint ilyet, a helyi önkormányzatnak nincs jogában módosítani, azt csak kizárólag a közútkezelő engedélyével lehet.
A táblák megváltoztatása szabálysértés.
Még a táblát tartó oszlopokra se lehet semmit felragasztani, felakasztani.
Tartok attól tehát, hogy a helynévtáblát nem lehet csak egyszer módosítani, mert a második automatikusan követi!
Ennek illusztrálása az alábbi linken:
https://tinyurl.com/ybo7xtco
Végül összefoglalva: - Mindenkinek mindent köszönök! Néhány hónap múlva ugyanitt, és remélem, hogy új vendégeim is lesznek!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
