Kedves Zoltán! Azt gondolom, az emberi minőséget alapvetően meghatározó tényezők egyike az, hogy a környezetében zajló folyamatok közül miket tart problémásnak. Ha innen közelítem meg a "feladványodat", akkor azt kell, mondjam, fontos dolgokról árulkodik! Többször végignézve a filmet (ami, persze lehetne jobb -- profibb -- is), újra szembesülnöm kellett az időről időre elfelejtődő ténnyel, burokban élünk, és a burkon kívül számunkra szinte elképzelhetetlenül idegen világok találhatók. Megrendítő és egyben torokszorító az a fajta szikár, egyenes tartás, ami a film szereplőiből sugárzik. Meg kell továbbá valljam, mélyen megérintett a film, és azoknak az emócióknak, amiket ébreszetett bennem, a halvány töredékeit sikerült csupán szavakba öntenem. A "szerzeményem" egyszerűen elégtelen a látottak méltó közvetítésére, csupán jobb híján mellékelem. Nagyon kíváncsi vagyok, a többiek mire jutnak, mert úgy vélem, itt válik el a szar a májtól (már bocsánat), s "méltó(t) ... itt úgysem mondhatna más, – a rettentő szavak tudósa, Ésaiás."
A semmi peremén
Tudnod kell, megeshet veled is, tudnod kell, ez nem a büntetésem, így hozta a forgandó szerencse, mindent, mitől reszket élő ember, az én sorsomba belerejtse.
Nemzettem hármat, eltemettem mind, fejfán virít az asszony neve is, sógorok és komák szétfutottak. Tikhoz, galambhoz szólok, ha néha, magam maradtam és néma holtak.
Hajdan virító mezőm most ugar, tarack terem a vetemény helyén, almám, dióm, meggyem csak puszta tönk. Nem béget, röfög, nyihog fülembe barom, a hodály üresen dülöng.
Ami nekem kincset érő otthon, másnak csak málló vályog bodega, múlásommal ez is elenyészik. A birtokon, mit apám keze szült, csak számtalan tegnapom tenyészik.
Tudom, a vég közel, fogytán erőm. Panaszom nincsen, voltam úgy, ahogy. Viselni kell, mit ránk mér Nemezis. Tudnod kell, ez nem a büntetésem, tudnod kell, megeshet veled is!
|