Nos, meg is találtam az "egy téma kétféle szonettben" szövegeket, ez Petrarca CXXXIV szonettje, először petrarcai formában:
Megvívtam csatáim, békét mégse leltem,
félek és remélek; fagy gyötör, tűz éget,
földi sár lebéklyóz, szállnék bár egekben,
koldusként bírom a világmindenséget.
Láncaim eloldva, mégis rab a lelkem,
szöknék, de vonzóbb e védett fogoly-élet:
meghalni, túlélni egyként lehetetlen,
bár csak a másvilág adhat menedéket.
Világtalan szemmel, némán szólt szavakkal
elmúlnék, miközben végre élni vágyom,
másokat imádok, magam ostorozva.
Nevetek kínomban, bánatom vigasztal,
egyformán elriaszt életem, halálom;
vigadhat, szép Hölgyem: mindezt Ön okozta.
Alább pedig a Petrarca nyomán Edmund Spenser által írt Shakespeare-i szerkezetű szonett fordítása következik:
Nem hozott békét száz csitult csata;
félek s remélek, égek s megfagyok;
az égbe szállok, s földi sár lefog;
földönfutóként lettem Föld ura.
Erős e börtön, jól kell zárnia,
s ha nyílna zárja, sincs örömre ok;
élni sem enged, meg sem halhatok,
vonz és taszít e kettős mágia.
Beszédem néma, vakon lát szemem,
elmúlni vágyom s élnék parttalan,
imádok mást és gyűlölöm magam,
táplálom kínom s ki is nevetem.
Az élet untat, a halál ijeszt –
gyötrő gyönyör, hát te okoztad ezt!
Köszönöm az alkalmat! |
