Ti-ti-tá, ti-ti-tá, ti-ti-tá. Két rövid, egy hosszú szótag. Anapesztusz. Reggel hat óta ez visszhangzik a fejemben. Talán a legélénkebb időmértékes versláb. Csokonai is kedvelte. Áprily Lajos is. Weöres Sándor is. A XIX-XX. századi orosz költőknél ez a leggyakoribb. Manapság, az elszürkült anyanyelv korszakában, a költészetet ledózeroló szabad egyenmakogás idején sokan talán azért idegenkednek tőle, mert túlságosan csilingelőnek vélik. Pedig szép. Mértéktartó.
A feladat most nem versírásra szólít, hanem csupán arra, hogy ki-ki válaszoljon a kérdésre: mit eszik? mit evett? mit főz? mit süt?
A válasznak anapesztuszokból kell állnia, csak az utolsó, lezáró szótag lehet egy plusz hosszú, azaz egy fél szpondeusz. Például: Ti-ti-tá, ti-ti-tá, ti-ti-tá, tá.
Valahogy így:
Kocsonyát vacsorázom az édesapámmal.
Makarónit eszem kacsamájjal.
Halakat sütök épp, mik az éjszaka partra vetődtek.
Vacsorám a magány: keserű csokoládé.
Nagyon ízlene most az a krumplileves.
Hagyományos, erős csigapörkölt.
Várom a válaszokat! Talán még verssé is összerakódik. (Nem verseny, hanem közös öröm. A beérkező sorokat rögtön láthatóvá teszem, amint erre járok…)
mások nyomorúságát tanulmányozzuk magukra utalt nénik bácsik csövik patkány rágta csecsemők drogos kurvák saját apjuk által megrontott kiskorú lányok mérhetetlen magányát távolba vagy közelbe látó eszközökkel mint egy szabad szemmel nem látható újonnan felfedezett népszokást csak el ne terjedjen a kesztyű és a maszk használata melegen ajánlott milyen eredeti mutogatjuk mintha nem tudnánk hogy a miénk.
Duma György
A semmi peremén
Tudnod kell, megeshet veled is, tudnod kell, ez nem a büntetésem, így hozta a forgandó szerencse, mindent, mitől reszket élő ember, az én sorsomba belerejtse.
Nemzettem hármat, eltemettem mind, fejfán virít az asszony neve is, sógorok és komák szétfutottak. Tikhoz, galambhoz szólok, ha néha, magam maradtam és néma holtak.
Hajdan virító mezőm most ugar, tarack terem a vetemény helyén, almám, dióm, meggyem csak puszta tönk. Nem béget, röfög, nyihog fülembe barom, a hodály üresen dülöng.
Ami nekem kincset érő otthon, másnak csak málló vályog bodega, múlásommal ez is elenyészik. A birtokon, mit apám keze szült, csak számtalan tegnapom tenyészik.
Tudom, a vég közel, fogytán erőm. Panaszom nincsen, voltam úgy, ahogy. Viselni kell, mit ránk mér Nemezis. Tudnod kell, ez nem a büntetésem, tudnod kell, megeshet veled is!
weinberger
Goromba szókkal részeges, mogorva pór ösztökél egy megfáradt lovat, barázdát szánt a szürke földi porba a félrecsüngő, ferde rudazat. Napszítta ráncok széltől cserzett képén, szárat markol a kérgesült tenyér, a botladozó szekér mellett lépvén végtére roskadt kunyhójához ér.
Gubancos szőrű komondor fogadja, s míg megszokásból rúg egyet felé, s hajszolt gebéjét kifogja a gazda, egy fésületlen némber lép elé. Egy másodpercre lopva összenéznek, mindkét tekintet jobb jövőt remél: a kamrapolcon dugva ott a méreg, s jól kézre áll a görcsös villanyél...
Vági Barbara és Talán Csaba Elboronálva című, 22 perces dokumentumfilmjének összefoglalója ez a két perc, amit itt láthattok.
Talán azért is jut eszembe minden nap, mert nagyon sok hasonló sorsot látok a közelemben. S nemcsak a tanyavilágban, hanem falun, sőt városon is.
A filmet 2007-ben mutatták be. Ezekkel a szavakkal: Küzdelem a magánnyal, a kilátástalansággal. Élni tovább vagy feladni? Két magányos öreg harca a megmaradásért, elhagyatva az alföldi tanyavilágban. A film szereplői, Ilonka néni és János bácsi csaknem egy éven keresztül bepillantást engedtek mindennapi életükbe, gondjaikba, félelmeikbe és - ritkán ugyan, de - örömeikbe. Őket látva szembesülhet a néző a magyar tanyavilág lassú pusztulásával. Lelkierő és esendőség: a két öregember gyengeségében is példát mutat kitartásból, elszántságból és alázatból. Talán alakulhatott volna másként is, talán nem kellett volna egyedül maradniuk. De az is lehet, hogy ez már "el van boronálva".
Hogyan sűríthető mindez egy versbe? Ez ám a feladat!
A következő feladatban ismét olyan versformát használhat mindenki, amilyet akar, amilyenben legjobban ki tudja fejezni magát. A téma az alábbi kisfilm (1 perc 51 másodperc), nézzétek meg és varázsoljátok versbe mindazt, ami erről az eszetekbe jut! Nagyon köszönöm – előre is – , hogy együtt dolgozhatunk, gondolkozhatunk,
Feladatzárta: december elsején, szombaton 20 órakor.
A gyakorlótér nem játék. Nincs tétje – abban az értelemben, ahogyan például a Jó, ha a vége jó naplónak van. Ott pontoznak, győztest hirdetnek. Vesztesek ugyan nincsenek, csak a győztesnél kevésbé győztes győztesek. Ez mégis tét. Szívesen fordítanak rá időt mindazok, akik részt vesznek benne. Nem tekintik el… fecsérelt időnek, mint például azt, ha a karám szélén a kecskebak a fűrészbakot megfecséreli. A gyakorlótér más. Olyan, mint egy konditerem. Ide bárki bejöhet, kipróbálhatja az éppen esedékes versformát, végrehajthat néhány gyakorlatot és azután szabadon távozhat, a megdicsőülés vagy a megszégyenülés élménye nélkül. Hogy emiatt tét nélküli volna? Hát nem tét-e maga a próbálkozás? A játék öröme. Az önmagunkba vetendő bizalom. A nyelvi-poétikai készségeink erősítése. A versíró-műhely élménye. Sokan sokfélék vagyunk. Mégis szomorúan látom, hogy van, akinek mindezek nem jelentenek semmit. Számára minden csak az idő tét nélküli el… fecsérelése, ha nem arról szól, hogy ki a jobb, ki a szebb, ki az okosabb.
Köszönöm az észrevételt, levontam a tanulságot magam is: a babérlevél (akár virtuális, akár valóságos) a konyhába való, nem a versírás gyakorlóterére.
Lehet még számos válaszút előtted, de visszanézve egy a nyomvonal, ösvényeivel, kanyarjaival; az útitervet döntésekkel szőtted.
Bármerre fordulj, hossza mindig nőhet, ám iránya a választóra vall. Lehet még számos válaszút előtted, hát ne korlátozd soha sem jövődet
a „Mi lett volna...” tévútjaival; a sajnálkozás hasznot nem fial. Bár kamaszkorod vágyait kinőtted, lehet még számos válaszút előtted.
Szokolay Zoltán . film
(BátaiTibor motívumára)
és újraindul és megint lefagy szerpentinút három hegycsúcs között minden konvojt az oldalára lök kivégez majd vagy mégis élve hagy az akciófilm végül felpörög a főszereplők ellensége vagy a laptop fúj rád sűrű működöt és újraindul és megint lefagy
szerpentinút három hegycsúcs között bár menekülni nincs esély szaladj kik lőnek? ne tudd! ahhoz nincs közöd szemüveged már régen eltörött saját árnyékod verssel üldözöd hiába írsz nem lát reményt az agy és újraindul és megint lefagy
Tóth Gabriella . Higgy, dolgozz, akarj
Rossz sorsodban is higgyed Istened! Dolgozz! Aki szeret élni, nem henyél. Akkor a boldogságot megismered, s mindig jut az asztalodra kenyér.
Higgy magadban is, akard az életed, mert korán hal az, aki nem remél. Hogyan csináld? Csak az rá a felelet: aki erős, a jéghátán is megél.
Mindez szeretet nélkül mit sem ér. Vizsgáld meg alaposan a szívedet. Dolgozz! Aki szeret élni, nem henyél. Rossz sorsodban is higgyed Istened!
Tóth Gabriella . Békák
Véka alatt a sok kicsi béka mocorog és ijedten brekeg. Lehet, rondóhoz nem jó e téma. Nézd el nekem, dilibogyót szedek.
Békafiú kívül rekedt, a béna. Hát én most mit tegyek, így kesereg. S szomorúan fejest ugrik a kútba. Kortyolgat a vízből egy keveset.
Ebből olvasóm eleged lehet: A történetet befejezem hallga'. mocorog és ijedten brekeg véka alatt a sok kicsi béka.
Duma György . Téli rondóka
Zárkájában ül, kulcsa elhajítva, a foglár arcán undorból szőtt közöny. Hét család várja, nem segít rajta könny, a nincs csak bűnt szül, szól a narratíva.
Tíz puttony rőzse tűnt el kézen-közön, bűnös csak ő lehet, ebben nincs vita. Foglárrá nő az undor, rá-ráköszön, zárkájában ül, kulcsa elhajítva.
Te is csak hümmögsz, szíved elvakítva, bűnös előtted, utánad vízözön. Zárkájában ül, kulcsa elhajítva, mindenki arcán undorból szőtt közöny.
Vajdics Anikó . ÁLOMKAVICSOK
Ajándék minden kő, minden kis kavics. A legapróbb is. Egy törött kagylódarab, egy rossz kalap, bármilyen műanyag, igazinak látszó, pedig hamis emlékcafat, ütött-kopott fagyis dobozban édes nyarak.
Ajándék minden kő, minden új kavics. Kegyelmi hordalék nekem az is, amit a véletlen sodor lakat- talan ajtóm elé folyók, tavak, szavak tudattalan hullámain.
Vajdics Anikó . Kör, kör, köröcske, benne a sok ökröcske – ronda rondó
Plátói tűz, szerelmünk, ó, halál, te bűntelen, fenéktelen gödör, beléd esünk mi mind, kit űz a vágy, plátói tűz, szerelmünk, ó, halál.
Beléd zuhan, ki vízért tűzre jár, beléd esünk, mint kútba vén ökör, plátói tűz, szerelmünk, ó, halál, te bűntelen, fenéktelen gödör.
Litván Ádám . rondo
A vidám asztal körül villan nyakék, bor járja s kedveim hívatása, gyűrűs kezed kezembe fogom ma még. A vidám asztal körül villan nyakék, érett meggypiros ajkad csókomra szép, jó urad szolgája meg ne lássa. A vidám asztal körül villan nyakék Bor járja s kedveim hívatása.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
