NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 17:04 Összes olvasás: 125231| 931. | [tulajdonos]: matematika | 2021-04-11 20:32 |
A főiskolán a matekot nem az iskola tanári karából tanította valaki, mert a mi matekunk elég speciális volt. Gömbháromszögtan, stb. Ez meg a navigáció miatt kellett. Merthogy a Föld gömb alakú.
Persze az okosok kijavítanak, hogy nemis, mert geoid alakú, de ez a meghatározás csak annyira fantáziadús, mint mondjuk az, hogy a kaki olyan büdös, mint a kaki. A lényeg, hogy a navigációt a gömbháromszögtan segíti a legjobban, nem volt még olyan szakbarbár, aki a geoidháromszögtant kifejlesztette volna.
Cs. Csaba igazi matematikusként jött tanítani.
Az osztályunkban volt, aki idősebb lehetett nála. Szerintem tanári gyakorlata nem lehetett, és biztosan gondokat okoztunk azzal, hogy rakoncátlan osztályként viselkedtünk. Ő értelmes, megfontolt emberekhez volt szokva, akik egy nyelvet beszéltek vele, a diákokban génből meglévő huncutság belőle már kikopott.
A valószínűségszámítást kísérelte meg betuszkolni megkötött kutacsaink közé, amikor egyikünk (?) fenemód fontos kérdést támasztott neki:
- Mennyi a valószínűsége annak, hogy Mátyás király benéz itt az ablakon?
- Mennyi, hát semmi! - mondta megrökönyödve. Nem is értette igazán a kérdést.
- Hát 50 százalék! Vagy benéz, vagy nem!
Ezt a sajátos számítást én a későbbiek során számtalanszor alkalmaztam, akár a mai napig is elő- előveszem, persze abszurditását tudva és kihasználva.
A mai hírek között olvastam egy olyat, hogy valamiről, amiről nagyobb hatékonyságot tételeztek fel, most van, aki azt állítja, hogy az csak ötven százalék. No, erről jutott eszembe ez a történet.
Kiegészítés, csak azért, hogy színesebb legyen az írásom.
Úgy rémlik, hogy a kombinatorika tárgykörébe tartozó példát vezetett le egy alkalommal kissé már betört és megviselt tanárunk. Valami olyasmiről szólt, hogy egy pakliból kihúzva x számú kártyát, abban hány piros lehet.
Kopogott a kréta a táblán, egyébként csend volt, néhányan már képesek voltunk nyitott szemmel aludni.
Csaba már teliírta a táblát, aztán kihozta az eredményt, gőzöm sincs már, hogy mennyit.
Arra viszont jól emlékszem, hogy egy társunk az egyik leghátsó padból határozottan kijelentette, hogy nem jó!
Ő erre zavarba jött, leellenőrizte a táblára írtakat, aztán megnyugodott, nem volt hiba a számításában.
- Miért állítja a kolléga, hogy nem stimmel?!
Kiderült, hogy hátul békésen kártyázgatva a játékosok egyikének tekintete véletlenül a táblára tévedt, és látva, hogy kártyáról van ott is szó, nosza, kipróbálták.
Kihúzták a példának megfelelő kártyát, és nem annyi volt.
Nekik aztán ettől kezdve hiába magyaráztak a matematikai gondolkodás felsőbbrendűségéről! Az empirikus megközelítés az igazi!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
