NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 02:09 Összes olvasás: 125451| 482. | [tulajdonos]: emberek kora | 2018-07-31 08:51 | Most elolvastam azt, amit az éjjel írtam, és eszembe jutott valami ezzel kapcsolatos.
Feleségem nagyanyja - anyósom anyja - az Üllői út 50-ben volt házmester. Én már egy kis madártestű öregasszonyként ismertem meg, aki látszólag törékeny termete ellenére hihetetlen szívós volt, hatalmas munkabírással, és vasszigorral tartotta rendben a házat és fegyelmezte családját is. Anyósom nővére válása után ismét vele lakott, és hiába volt már vagy 45 éves és hiába legalább kétszer akkora mint ő, komolyan egy anyai pofont kockáztatott volna, ha tiszteletlenül beszél vele.
Engem - ma sem értem, miért -, nagyon szeretett, mindig megkínált valami édes itallal, azt hiszem, kevert lehetett, ilyet máshol sose ittam, közel laktunk, a Baross utcában, ha tehettem, útba ejtettem.
Sajnos éppen hajón voltam, amikor meghalt. Egyedül rám hagyott névszerint néhány dolgot, egy márványasztallapot - a mai napig használjuk -, és egy 150 éves zsoltároskönyvet.
Szerettem vele beszélgetni, olyan volt, mintha valaki saját emlékeiből mesélné a történelemkönyvet.
Amikor a Világháborúról beszélt, egyszer előadta, hogy mit mondott egy katonának - és szó szerint tótul idézte magát -, hát én elaléltam a gyönyörtől...
Halálra röhögtem magam, amikor elmesélte, hogy a szomszéd fiúhoz gyakran járt az a kis zsidógyerek, ki volt az, kérdeztem, hát a Kun Béla...
Egyik alkalommal, mikor meglátogattam, ki volt kelve magából. - Mi a baj?
- Hát most hallgattam a rádióban, beszélt a Honthy Hanna, hogy hány éves, most három évvel fiatalabb, pedig eddig egyidősek voltunk, ugyanolyan vén kurva, mint én! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
