NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 12:24 Összes olvasás: 125563| 473. | [tulajdonos]: Még egy nemodának | 2018-07-28 00:02 |
Kedves Nemoda!
Egy percig se legyenek álmatlan éjszakáid, nem bántottál meg.
Az egész bejegyzésed, melyben külsőmmel foglalkoztál, nem rólam szólt, hanem rólad.
Jó, mondjuk ezt nem érted, de megkísérlem számodra is érthetővé tenni.
Én már fiatal koromban is csúnya voltam, megfejelve azzal, hogy nagyon pattanásos volt az arcom. Halál komolyan eljutottam odáig, hogy ha egy nő képes engem megcsókolni, az nekem nem is kell. Voody Allen ezt később megfogalmazta, valahogy úgy, hogy amelyik klubba őt felvennék, oda be se lépne.
Nos, csúnyaságom nem akadályozott meg abban, hogy csajozzak, de tartós kapcsolatot nem is akartam. Rámenős voltam, sokkal rámenősebb, mint jóképű barátaim, nekik 5-ből kettő bejött, nekem tízből három. Őket csak háromszor küldték el a francba, amíg engem hétszer. De nekem három csajom volt, míg nekik kettő.
Aztán jött ez a belső blokk, egy sajátos védekezés, nem vettem komolyan a dolgot, így nem érhetett csalódás.
A tengerész évek elején ahányszor hazajöttem, addigra mindig férjhez ment az "aktuális" menyasszonyom.
Az, aki később életem párja lett, megvárt. Büntetésből én vettem el.
Igazán nem is értettem, hogy egy színésznői szépségű, okos, értelmes lány hogyan dönthetett mellettem. Hosszú ideig, évekig meg sem mertem kérdezni, féltem, hogy olyat hallok, amit nem tudok majd kezelni.
Aztán több évtizedes házasság után rákérdeztem, ő gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondta, hogy bármennyi időt töltöttünk együtt, nem unatkozott mellettem. Mindig tudtunk beszélgetni, és bármikor meg tudtam nevettetni.
Így, kedves nemoda, hidd el, nekem és szeretteimnek nem mondtál újat, amikor kifogásokat találtál küllememben. Én tulajdonképpen hangosan felkacagtam, eszembe jutott, hogy amikor Stevie Wondert megkérdezték, hogy milyen vaknak lenni, ő meg azt mondta, hogy még mindig jobb, mintha néger lenne, a másik az a film volt - azt hiszem, a Vaklárma volt - amikor Richard Pryor mondja, hogy néger vagyok? Apám tudja már?
Szóval, nemoda, nem rólam szólt írásod, hanem rólad.
Ha azt írtad volna, hogy nem őszinték az írásaim, vagy gyengék a rímeim, elgondolkodtadtál volna - magamról
Így is elgondolkodtam - de rólad.
Milyen lelkiállapotban lehet, mennyire fogyhatott ki az érvekből, aki egy felolvasás láttán nem arról ír, hogy milyen volt a vers, hogy mennyire adta át a verset a felolvasó, érthető volt-e a szöveg - és még sorolhatnám -, hanem azzal, hogy milyen a külseje? Ezt egy irodalmi portálon.
Nemoda, nem rólam szólt az írásod, hanem rólad.
Nemoda, nem kell tőlem elnézést kérned. Magadtól kell, és szégyelld magad.
Azt írtad, lenyálkásbőrüztelek.
Ezért valóban bárki megsértődhet, és igaza is lenne. Bárkinek. Valakinek. De egy magát nem vállaló senkinek nincs mire megsértődnie. Egy senki lehet bármilyen, nyugodtan utat lehet nyitni a fantáziának. Azt se tudom, fiú vagy-e vagy lány. Nem tudom, hogy írsz-e egyáltalán. Amennyit tudok rólad, az annyi, hogy egy gyáva, a véleményét, írásait nem vállaló szarkeverő vagy, lehet, hogy a nyálkás bőrrel még túl is értékeltelek.
Ezek alól nem mentelek fel. De azért, hogy nem tartasz szépnek, ne legyenek álmatlan éjszakáid. A többi miatt lehetnélek, de tudom, hogy ilyen felelősségtudattal azok miatt se lesznek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
