NAPLÓK: Gyurcsi
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 13:23 Összes olvasás: 123586Olvasói hozzászólások nélkül16. | Gyurcsi: Requiem | 2017-09-11 00:23 |
Fájdalmas (?) búcsú attól, akit szerettünk. Egy oldal a megfeleltetési kényszerről
Sanyinak hívták. Csak így: Sanyi. Másik nevét senki sem ismerte, de valahogy mégis mindig tudta mindenki, hogy róla van szó. Élt-halt az élvezetekért. Nemigen járt máson az esze, mint az evésem, iváson és - tán ez volt a legfontosabb a számára - a szerelmeskedésen. Na, hát ezt tökélyre vitte. Neki nem lehetett ellenállni. Persze, ebben része volt tökéletesen arányos testének éppúgy, mint beszédes tekintetének; hogy mindig tudta, mikor kell végigsimítani partnerén, mikor kell egy kicsit harapdálnia, mikor…- no de ez már az intimitás határát súrolja, nem? Lényeg az, hogy tőle nem került el „ártatlanul” egy sem! Éveken át megélt abból, hogy megfelelt a felé támasztott elvárásoknak. Aztán megtörtént a baj! Egyszer volt nála egy gyönyörű, fiatal, a vágytól égő szemű kis barna - Sanyi pedig csődöt mondott! Maga sem értette a dolgot. Újra és újra megpróbálta, pihent egy kicsit, újra nekiállt - a végén szégyenszemre csak feküdtek egymás mellett, egyik erősebben szuszogott, mint a másik. Legközelebb nem volt semmi baj, de utána kétszer is megismétlődött a csúfos kudarc. Sanyi nem ment orvoshoz. Nem tehette… de ez talán érthető az ő helyzetében. Viszont egyre inkább úgy tűnt, hogy elvesztette élete értelmét. Egy gyors ütés után végleg kinyitotta szemét, majd isteni illatokat árasztva maga körül okozott mennyei élvezeteket - most már az egész családnak - egy nyúlpörkölt formájában… |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!