NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 23:24 Összes olvasás: 124992| 1098. | [tulajdonos]: Útikalauz a Markóba | 2022-08-19 11:52 |
Kedves Gyula!
DFT (a Dokk Felkent Trollja) azt javasolta neked, hogy tőlem kérdezd meg, hogy juthatsz el a Markóba?
Nos, egyszerű, addig kell szembesíteni valakit a saját szavaival és megnyilvánulásaival, míg az illető kifogy az észérvekből – illetve, azokból már az elején kifogyott, de már benne is tudatosul -, és fel nem jelent.
Akkor aztán kapsz egy idézést (elővezetés terhe mellett) vádlottként.
Innentől már csak a veresegyházi megközelítésről tudok referálni, tehát vagy előbb eljössz Veresre – és akkor nálad is működik az itiner -, vagy keresel nálam tapasztaltabb kalauzt.
Érdekes, hogy régen mi ketten egy folyamat két szélső végén tevékenykedtünk, de ez az állomás nekünk kimaradt.
Én detektívként számtalan rejtőzködő köztörvényes bűnözőt kerítettem elő és juttattam a bírók elé, míg te az onnan kikerülő elítéltekre ügyeltél, hogy – legalább a személyükre kiszabott büntetés kiállásáig – ne keveredhessenek a törvénytisztelő emberek közé.
Visszatérek a veresi megközelítésre.
Neked azért gyorsabban működne a dolog, nekem ugyanis van néhány személyes gondom, te ezektől mentes vagy.
Addig ugyanis nagyon élveztem a dolgot, amíg a számítógépem előtt ülve pontról pontra cáfoltam – és egységes keretbe foglaltam – a feljelentés állításait. Erre ugyan ráment két éjszakám, de sebaj, nappal kialudtam magam, éjjel viszont jobban tudok koncentrálni, nem zavar senki. Inkább nekem kellett ügyelnem arra, hogy hangos röhögésem ne ébressze fel békésen pihenő páromat.
A gond a beidézés napja előtt jött csak el.
Ilyen esetben én már szilárd ételt nem vehetek magamhoz, a folyadék még nem okoz gondot, az csak aznap kerül korlátozásra. Egy colitis ulcerosából nem lehet kigyógyulni, csak tünetmentessé tenni hosszabb-rövidebb időre, de az ilyen időszak alatt is nagyon rövid az az idő, ami a sürgető érzés és a megvalósulás között az ember rendelkezésére áll.
Ugyanez elmondható egy megműtött hólyagrák után a másik anyagcserés vonatkozásban, egy ilyen műtétnek – gyógyulás esetén is – vannak egész életre szóló következményei.
Lehet, hogy egy bíró megrökönyödne, ha mondat közben szapora kis léptekkel elsietnék a tárgyalóterem kijárata felé, érdekes, ilyenkor még a fogaimat is összeszorítom, közöttök szűrve a szavakat kérném elnézését, és jobb esetben elérném a célállomást anélkül, hogy szégyenben maradjak.
De maradjunk még az odaútnál!
A lordosis nevű lumbágó erősen behatárolja azt a távolságot, amit a beteg egyhuzamban, leülés és néhány perces pihenés nélkül meg tud tenni. Ez nálam – pillanatnyi státustól függően – olyan 30-60 méter.
A Nyugatitól a Markóig a legnehezebben az aluljárót kezeltem, az az útszakasz nekem kúrvahosszú. Sehol nem lehet leülni, csak falat támasztani néhány percig, de ez nem ér fel egy leüléssel, egyre rövidülnek a távolságok.
Kint már könnyebb a helyzet. Utcai virágládák, kirakatok párkányai, de akár a járdaszegély is, sőt, amikor én voltam, egy presszó kitelepült, még nem nyitott, de a székeket már kirakták, a sürgő-forgó pincércsaj nagyon kedves és elnéző volt velem.
Aztán a Markó előtt a vaskorláton lehetett ücsörögni a nyitásig, amikor meg felengedtek, ott voltak padok. A klotyó se volt túl messze. Hamar elröpült az az idő, amennyivel korábban mentünk – egy órával korábbi vonat, mert ugye gyanúsítottkét (vagy vádlottként, már a faszom se emlékszik) nem engedhettem meg magamnak a késést.
Aztán a békéltető (?) hamar lezajlott, DFT levágta a hisztit, békülni nem volt hajlandó, sőt, beígérte a döbbenten néző jegyzőnőnek, hogy még a bűntársaimat is a törvény elé citálja, aztán indulhattunk haza. Ja, a teremben volt ülőhely, és citált létem ellenére használhattam is, egy élmény volt.
A hazaút hasonlóan zajlott, csak többször kellett leülnöm, mert volt, amikor a röhögés miatt kellett.
Aztán ezt az utat még egyszer meg kellett ismételni, akkor már könnyebben ment, hiszen ismertem az etapok hosszát, lelkileg készülhettem a leküzdésükre.
Ez már akkor volt – és erről már írtam néhány szót -, amikor DFT elkésett a tárgyalásról, őszintén sajnáltam szegényt, hiszen bukta a költségeket, és örülök, hogy nem kértem magamról egészségügyi szakvéleményt – és így felmentést a személyes megjelenésre -, hiszen a jegyzőnő ennek a költségeit olyan hatvanezerre taksálta. Lehet, hogy a kötet se jelent volna meg a könyvnapra.
Szóval kedves Gyulám, így lehet eljutni a Markóba.
Tudom, hogy nagy örömmel és izgalommal készülsz az oda-visszaperekre, de el kell, hogy keserítselek! Belátható időn belül szerintem azokra nem kerülhet sor.
Nekem is vagy egy évig kellett várnom az első hivatalos idézésre, pedig akkor se járványszünet, se szénszünet nem volt.
Ha még nem voltál a Markóban, nézz meg róla egy fényképet! Mit gondolsz, azt a hodályt mennyibe kerül felfűteni? Ha lesz is egy év múlva bíróság, akkor is csak hómofiszban. Aztán a felgyülemlett tárgyalások, csődök, elmaradt kifizetések, falopások, megélhetési bűnesetek tömkelege, villany- és gázórák megerőszakolása, soroljam?
Aztán ezt az egészet meg is kéne érni. A közelségünkben egy eldurrant atomerőmű, neadjisten egy háború eszkalálódása, a becsapottak tudatra ébredése -, minden lehetséges, ne legyen igazam!
Az biztos, hogy tartós tejet én már nem veszek. Igaz, tartótlant se, tudod, colitis ulcerosa…
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
