NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 02:08 Összes olvasás: 125519| 948. | [tulajdonos]: Csak úgy | 2021-06-30 22:34 | Ezt még ebéd után írtam, de ide akkor már nem volt erőm feltenni...
*
Vicc
- Aranyoskám! - mondja a MÁV pénztárosnak a kissé bizonytalan lábakon álló idős, már nem igazán szomjas ember - Kérek egy... egy... retúrjegyet!
- Adok én, bácsikám, de hová?
- Hová, hová... Hát ide vissza!
Ez jutott eszembe, amikor a szerelőm felhívott, hogy levizsgázott a kocsim.
Három hónapja vártam már erre a pillanatra. Három hónapig kellett barátaimra hagyatkozni, akár a kétheti bevásárlás, akár a patika, akár csak egy csavar beszerzése okán.
Öregem! - mondtam a híváskor éppen a műhelyemben tevékenykedő barátomnak - Beülök a kocsiba, elmegyek, aztán hazajövök! Aztán megint elmegyek - aztán megint haza.
- Jó, de hova mész?
- Mindegy!
Hiányzott már a kisautóm nagyon. Nem megyek vele túl sokat, néha 3-4 hónap is eltelik, mire újra kell tankolnom, pedig csak húsz liter körül szoktam
Most éppen tele van a tank, úgyhogy engem nem érint a következő áremelés, lehet, hogy mire újra kell tankolnom, megint csökken a benzinár. Egyébként se fogyaszt túl sokat, de ilyen használat mellett pláne. De az a tudat, hogy mehetnék, ha akarnék, biztonságérzetet ad.
Tizenvalahány kocsim volt eddig, voltak Trabantjaim, Wartburgjaim, Skodáim, Citroënjeim, volt Kispolszkim, minden. Az egyik volt vagy hat méter, akkora motorral, hogy egy teherautóba is elég lett volna, de olyan is, amiben menetközben meg tudtam igazítani a jobboldali tükröt, vagy le tudtam törölni a hátsó szélvédőt. Az egyikkel száznegyvennel átmehettem a fekvőrendőrön, a másikkal meg, ha átmentem egy százforintoson, a seggemmel meg tudtam állapítani, hogy fej, vagy írás.
De a szívemhez ez nőtt a legjobban, ez a kis 28 éves Maruti.
Igazi műhelykocsi, akkora tetőcsomagtartót csináltam rá, hogy vagy másfélszer nagyobb bármilyen gyárinál, mázsaszám vittem rajta vasakat, bármit. egyik alkalommal egy cégnél feltettek a tetőre egy feketére festett, kétméterszer százhuszonöt centis, háztetőformára hajlított, vagy nyolcvankilós vaslemezt, én meg három napig úgy mászkáltam vele, mert nem volt, aki levegye. Nem kicsit néztek hülyének.
Szóval, a Maruti. A hátsó ülés előrehajtva, hátulra így minden befér. A nagybevásárlásokhoz ideális, az ötödik ajtót felhajtva a csomagtár egy szintben van az alsó kerettel, nem kell átemelni semmit semmin. Még a nagy Co2 palack is befér. Na jó, átlóban.
Egyszer egy kecskét is vittem vele, bár az szívesebben utazott volna a tetőn.
Jaj, egy alkalommal meg egy barátunk nagy terepjáróját vontattuk haza, jó, a kertek alján, hiszen ezzel a kis játékautóval nem is szabad olyat, vonóhorogja sincs, egy olyan karika van csak a hátulján, mint amilyenen a pedellus hordja a kulcsait. Szóval, ide kötöttük fel a nagy Mercit, mellém be beült a nem csenevész haverom, egészen előredőltünk, hogy húzás közben leérjenek az első kerekek.
Lassan mentünk, de így is nyúlt a kiskocsi vagy öt centit.
Viszont helyreállt az eredeti méret, mikor nekitolattam egy ismerősünk kocsijának...
*
Az előző vizsga alkalmával a szerelőmnek mondták, hogy ezt a kocsit többet nem viheti vizsgára.
Kérdeztem a szerelőt, hogy miért, erre megmutatta, hogy a bal hátsó ülés előtt, ha felhajtja a szőnyeget, lehet látni az aszfaltot.
Most,a vizsga előtt megfűztem a szomszédot - akiről tudom, hogy a százéves Ladájukat ő javítja, lakatolja -, hogy vegye gondozásba az én kis gyönyörűmet.
Megkérdezte, hogy milyen mélységig vegye komolyan a dolgot, mondtam, hogy úgy csinálja, mintha a sajátját javítgatná.
Nos, ő ezt szó szerint vette, amellett, hogy tökéletes munkát végzett, de mint később megtudtam, a saját kocsijukat is vagy fél évig csinálta, itt is hasonló ütemben tett-vett, szerencse, hogy ez a kiskocsi feleakkora, mint a Lada...
Egyébként most néztem meg a jelenleg hozzáférhető adatokat, a hazai autók átlagéletkora 15 év, én tök jó vagyok, a Maruti átlagéletkora csak 14, hiszen a huszonnyolc osztva kettővel.
Jó dolog ez az átlag, az én átlagsúlyom kb. 57 kiló, háromhatvannal születtem, most száztíz.
Ja, és az inga átlagosan áll.
Aki átlagot mond, mondjon bétlagot is.
*
Káprázatosan okos és celebszépségű párom az előbb bejött, mondta, hogy még kitakarítja a ....
Mondta ő, hogy mit, de nekem a takarítás szóra bekapcsol a hallástompítóm, utána már csak kép van.
Nem baj, mert nézni viszont szeretem. Nagyon édes, ahogy mozog a szája, látszik rajta, hogy komolyan veszi, amit mond. Biztos, hogy fontosnak tartja az egészet, valószínűleg tényleg fontos, olyan lehet, mint a kvantumelmélet, az is az, és én azt se értem.
Nyolc szoba, két fürdőszoba, spájz, véce. A nyolcvan százalékát nem használjuk, és a kilencven százalékában évek óta nem jártam.
Nem mindegy, hogy az emeleti leghátsó szobában van-e pókháló?
A takarításban, ha elfárad, akkor füvet nyír.
Tönkreteszi a méhlegelőt!!!
Biztos vagyok abban, hogy a köves helységek gyakori felmosása is árt az épületnek, nem üzemszerű használat, hogy vizes legyen. Ez nem úszómedence!
Meg a virágok. A házban.
Kertes házban! Bent! Amikor odakint egy méhlegelő van, vadvirágokkal, ahogy a Jóisten megteremtette!
Az jut eszembe, hogy akik a tenger mélyén dolgoznak hetekig a keszonokban, azok se tartanak halakat akváriumban.
Még az is eszembe jutott, hogy Matolcsy, ha hazamegy, nem az első dolga elővenni a Gazdálkodj okosant a játékpénzekkel.
Pedig jobb lenne, ha csak azzal játszana!
Tudok olyat is, akinek gombfociznia kéne nullától huszonnégyig,
*
Emelkedik az étolaj ára.
Állítólag Kínában a disznók nagy részét kiirtották. Minden szart behoznak onnan, sokak szerencséjére ez nem jött át. Sóval, valami malacvész volt, és nagy melóban vannak, újra fel kell fejleszteniük az állományt, ezért a világ összes szotyoláját felvásárolják.
Na, ez úgy felnyomta a magok árát, hogy a szotyiolaj lesz vagy egy ezres literje. Állítólag.
Jézusom, a meccsen a szotyizás olyan luxus lesz, hogy csak a közismerten legszegényebb, bérből és fizetésből élők engedhetik meg maguknak!
Na, a lényeg az, hogy olvastam erről az olajnélküli fritőzről, ez a jövő, meg aztán egészségesebb is, mint az olajos. Bár én még nem láttam beteg fritőzt az olajosak között se.
Találtam egyet a Neten, jó nagy, időzítő, hőfokszabályozó, nagyon szimpi, akciós még
egy nap * * * * 18 óra * * * * 46 perc ... 45 perc... 44...
Megrendeltem, pár perc múlva jött a számlaszám, leutaltam. Másnap jött a GLS, hozta.
Estig húztam a nyitást, de már alig vártam.
Kinyitjuk, szép nagy, fényes, használati utasítás egy picike, az is angol.
Nézem a számlát, az van rajta, hogy a magyar nyelvű a honlapon van. Hát nincs.
Oké, nézem az angolt, az alkatrészek beszámozva utalnak egy rajzra, ami nincs.
Mindegy, végül is egy képzett műszaki ember vagyok, még egy klavon is kiismerem magam, pedig azon hány gomb van!
Hát ez az! Ezen a szaron nincsen nyolcas alkatrész, pedig az lenne a Temperature control knob!
Van rajta egy fiók, kihúztam, hátha rejtett gomb, a lényeges dolgok soha nincsenek látható helyen, lásd G-pont.
Persze, ez hülyeség, ebben a fiókban üzemszerű használat mellett kúrva meleg lehet, ott meg nyúlkáljon a Mucius Scaevola.
Hiába forgattam a masinát, sehol a szabályzó.
Sebaj, emberek vagyunk, rajtam kívül mindenki tévedhet, majd holnap felhívom őket, tisztázzuk.
A honlapon a "kapcsolat"-nál csak emil van.
Azért én se ma láttam először netet, megtaláltam a céget, érdekes, csomádi cég pesti telefonszámmal.
Reggel hívom, az automata azt mondja, hogy köszönik az érdeklődést, de őket csak emilben lehet elérni.
Fogalmaztam egy szívhezszólót, ilyeneket csak a Kádár titkárságára szoktak írni annakidején a segítségért folyamodó vidéki öregasszonyok. Leírtam, hogy a weboldalon kiemelt jellemző volt a hőfokszabályozás, és csalódottabb vagyok, mint a gyerek, amikor megtudja, hogy nincs is Mikulás. (Jó, tudom, hogy most barátaim felét ezzel a közléssel elvesztettem, de szerintem nincs igazuk azoknak, akik a nevelést csak a szülőkre bízzák...)
Na, hétfőn kaptam egy választ, fényképezzem le a számlát, és írjam meg a megrendelésem számát. Megtettem, elküldtem.
Most ebédidőben olvastam válaszukat, kérik, hogy fényképezzem le a csomagot, meg a készüléket úgy, hogy minden látszódjon a képeken.
Hologramot nem tudok készíteni, de háromfelől lefotóztam, sőt, még egy intim képet is csináltam, alulnézetből.
Elküldtem, de a telszámomat már másodszor, javasolva, hogy beszélgessünk inkább, már másfél éve nem jöhetnek vendégek se, jól esne minden emberi szó.
Most várok. Az viszont biztos, hogy ez a fritőz - pláne így - egy deka olajat se fogyaszt.
*
Huszonnyolc fok van itt, a szobámban. Szerintem ez tükröződik azon is, amit idáig írtam.
Nem rongálom tovább senkinek se az idegrendszerét, lemegyek a 23 fokos műhelyembe, még nem tudom, mit fogok csinálni, de hogy sokáig, az biztos!
Elnézést!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
