NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 09:37 Összes olvasás: 125184| 435. | [tulajdonos]: The Shadows | 2018-07-10 01:26 | Kedves Miklós!
Az üzifalamon akartam válaszolni beírásodra. Írtam vagy egy oldalnyit, szép, kalligrafált betűkkel, szórtam rá talkumot, tapperral végigsimítottam, még illatosítót is permeteltem rá. Aztán nyomtam egy "mehet"-gombot.
Ekkor a Chrome kiírta, hogy a szerver nem található.
Általában a hosszabb bejegyzéseket a Wordban szoktam megírni - hejesírásellenőrző, nagyobb betűk, nem száll el menetközben, stb. -, most nem tettem, azt hittem, csak egy rövid bejegyzés lesz, de szokás szerint rámjött a szájmenés...
Bár néhány bejegyzéssel előbb taglaltam, hogy nem vagyok vallásos, ezt követően azonban néhány isten neve felsorolásra került.
Az analitikusom nem vette fel a telefont. Persze, idegességemben elfelejtettem elrejteni a számomat. Ekkor duzzogtam egy kicsit, majd ledőltem pihentetni a szemem. Már nem láttam rendesen olvasni a mozaikosra repedezett képernyőn.
Nemrég felébredtem, most már teljesen higgadtan felhoztam egy másik monitort a pincéből, aztán visszamentem egy másik billentyűzetért is, mert a régiről valahogy eltűntek az Esc, a tabulátor és a Ctrl billentyűk, és most itt tartok - de már a Word-ben.
És mondatonként mentek.
Bejegyzésedben írtál a pompeji és a hirosimai kezdetleges fotókról.
Bátyámék sráckorukban előadták, hogy nyár elején a strandon az első napozáskor papírból kivágott női profil sziluettet vizesen a mellükre simítottak, azon a részen persze fehér maradt a bőrük. Aztán dicsekedtek másnap a haveroknak, hogy becsajoztak a strandon. Szóval, a senkinek is lehet árnyéka...
A The Shadows-ról.
Gyerekkoromban vettem egy nagyon használt TERTA magnót. Hát persze, hogy szalagos, persze, hogy még csöves. Úgy lehetett orsózni rajta, hogy azt a tengelyt kellett nyomva tartani, amerre tekerni akartam.
A tengelyében nyolcas volt, mert amikor az egyik kezemben lógott a tizenöt kilós magnó, a másikkal kormányoztam a biciklit, lementem a járdáról, a magnó meglendült, én meg akkorát estem hogy a fal adta a másikat. A csöveket kellett visszadugni a helyükre, és semmi baja se lett a magnónak, csak a tengelye görbült el egy kicsit. Aztán egy másik alkalommal kiegyenesedett, de azt majd egy másik dolgozatomban fogom ismertetni.
Szóval, nyávogtak rajta a szalagok. Még azok is nyávogtak volna, melyek nem voltak még megnyúlva. Mert meg voltak, hiszen az ember ezen a magnón kétszer visszatekert egy szalagot, biztosan nyúlt tekercsenként vagy egy métert. Különösen a tekercselés megindításakor rántott nagyot a még álló orsón. Ha kerestem egy szám elejét, elég sokszor indítgatni kellett, magyarul, a szalag annyira volt egyenletes, mint egy rakottszoknya.
Nos, ilyen szalagokról és ezen a magnón hallgattam ájulásig a sokadszor átmásolt Shadows számokat. Talán emiatt vettem meg első használt gitáromat is. Egy héthúros volt, de a húrtámaszt átreszeltem, és csak hatot fűztem fel.
Érdekes, az előzmények ellenére nem az acélgitárosok egyik számát, hanem a felkelő nap házát pötyögtem el először. Nem csoda, mert a környezetemben mindenki csak azt tudta. Meg az is sokat nyomott a latban a szám kiválasztásakor, hogy tudtam, hogy enimelsznek kell mondani a zenekar nevét, nem győztem kijavítani a sok suttyót, akik a-val mondták. Ja, és én már azt is tudtam, hogy állatokat jelent.
Ha véletlenül nem került volna szóba, addig terelgettem a témát, míg végre meg tudtam csillantani tudásomat.
Ja, a felkelő nap házát a mai napig nem tudom angolul.
Viszont a sugárbébiláv-ot egyedül én tudom úgy, hogy szahar gyévocska jubitty! :D
Na, befejezem, mert ez a monitor meg vibrál. Majd holnap felhozok egy másikat. Ennyit a Sedózról.
| |
| 434. | [tulajdonos]: még a vallás | KMara: re vallásról | 2018-07-08 14:28 | Kedves Mara!
Te is magad alakítottad ki értékrendedet, és ez olyan felelősség, ami alól nem lehet kibújni. Tetteinkért számot kell adnunk, nem háríthatjuk át sem égi, sem foldi hatalomra.
Azt hiszem, ezzel a témával kapcsolatban a legszimpatikusabb gondolatokat az "A vádlottak padján" naplójában olvastam az imént.
Ez, meg az eddigi témák rábírtak arra, hogy megfogalmazzam magamnak is kapcsolatomat a hittek, vallással.
Azt tudom, hogy vallásos nem vagyok. Hitem van-e? Istent nem tagadom, mert azt tagadom csak, amiről nyilvánvalóan tudom, hogy nincs. Nem tudom, hogy van-e.
Abban biztos vagyok, hogy olyan formában, ahogy az egyes vallások megjelenítik, nem lehet.
Néhány ezer évvel ezelőtt még nem volt természetes az egymástól távol élő kultúrák napi kapcsolata, így az az igény, hogy az emberek a természetfeletti hatalmat felruházzák egy kezelhető formával, egymástól eltérően alakult ki. Más kultúrák más és más isteneket teremtettek maguknak.
Úgy gondolom tehát, hogy - bár a különböző vallások egymástól eltérő istenségeket hoztak létre -, ugyanazt a természetfeletti, mindenható, megkérhető, felbosszantható, kiengesztelhető és igazságos teremtőt tekintik mindenek felett állónak, csak saját kultúrájuk által ismert emberi tulajdonságokból ruházták fel néhánnyal.
Nem tudom, hogy van-e természetfeletti erő. Olvastam cikkeket az intelligens tervezésről, az ősrobbanásról, a fizika és matematika törvényeiről is van felületes tudásom. Azt is tudom, hogy nagyon neves tudósok és kutatók, akik életük nagy részét ennek a témának szentelték, számtalan dologban nem értenek egyet - nekem, laikusnak sem tudásom, sem bátorságom nincs ezeket cáfolni, vagy igazat adni nekik.
Ha az ember nehezen tájékozódik az élet által felvetett problémák között, szívesen keres útmutatást, eligazítást.
Az erős hittel bírók könnyebb helyzetben vannak, mint én, nekik kéznél van mindez. Ők tudják, biztosak abban, hogy mikor cselekszenek jól.
Én sokszor bizonytalan vagyok. És sokszor irigylem azokat, akiknek nincsenek kétségeik.
Nekem azokkal van problémám, akik a hitet, a vallást csak köpenyként veszik magukra, hogy közben a saját személyes vagy politikai elképzeléseiket valósítsák meg alatta.
Egyszerűbb dolguk van, mintha az embereket egyenként akarnák meggyőzni vagy félrevezetni. Számukra a vallás egy álca, egy mimikri. Egyszerre tömegeket képesek így befolyásolni.
Az, hogy ez csak egy köpeny a számukra, kiderül, ha látjuk, - hogy bármikor levethetik vagy belebújhatnak
- hogy a kezeikben a keresztnek látszó tárgy igaziból fegyver
- hogy a Bibliából ( a Tízparancsolatból, a Koránból, a Tórából stb.) csak azokat a részeket hangoztatják, melyek alátámasztják aktuális tetteiket. Még egy szakácskönyv sem működik úgy, hogy átlapozunk bizonyos részeket.
Ezek az emberek vajon hisznek-e? Nem tudom. Valószínű, hogy van aki igen, és van, aki nem. Egy dologban biztos hisznek: ha a hívők egy részét maguk mellé állítják bármilyen módon, kivédhetnek számtalan - egyébként jogos - kritikát azzal, hogy a bírálatok tárgyát kiterjesztik a vallásra. Őket támadod? A hívő embereket támadod! A kereszténységet támadod! Számon kéred az emberi jogokat? Akkor támogatod a migránsokat, mecseteket akarsz, burkában akarod járatni a lányainkat, a kereszténységet támadod!
Ha az lenne a kereszténység, amit ezek az emberek akarnak elhitetni velem, hát gyűlölném.
Ha az lenne az iszlám, amit a terroristák, a fundamentalisták "használnak" belőle, hát gyűlölném.
Szerencsére egyik sem igaz. Akár ez a kettő, de azt hiszem, az összes többi vallás is sokkal több ennél. Ha a vallások szellemiségét, a világban való eligazodást, a helyes és helytelen felismerését segítő "útikönyvet" látjuk bennük, a támaszt, a közösségteremtő erőt, akkor ezek igenis hasznosak!
Nekem ezek nélkül biztosan nehezebb dolgom van. Lehet, hogy a hátralévőt már kétségek között kell leélnem. Számomra úgy látszik, már kimarad a bizonyosság, de hát nemcsak az. Valószínűleg kimarad még néhány dolog, a Himaláját sem fogom megmászni, soha nem lakom már egy országban az unokáimmal, egynél többször nem fogok lemenni spárgába, nem fogok jóllakni szarvasgombából, nem megyek fel még egyszer az ogyesszai lépcsőn, nem leszek érettségi-tétel - hosszú a lista. Belefér ez is.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 433. | KMara: re vallásról | 2018-07-08 11:43 | Olvasom az írásaitokat kedves Gyurcsi . Bár többször is eszembe jutott, hogy akkor én most hova tartozom, de mostanra teljesen biztos vagyok benne, fikarcnyit sem vagyok vallásos .
Nézzünk egy ilyen egyszerű falusi lelket a nem túl régi történelem távlatában.
Akik neveltek becsületes templomba járók voltak. Igaz csak ünnepekkor és sosem mondták, hogy higgyem el Isten létezését, de azon kívül minden fontos keresztényi gondolatot belém plántáltak.
Jártam hittanra, konfirmáltam ahogy illett, ma is tudom betéve a válaszokat, de hogy vallásos lennék kétlem.
Ja, hogy a kommunista eszme nálam hatott volna? Aligha, annyira közel sosem kerültem hozzá,
vallási dogmák létezésével kapcsolatban maximum.
Az ismerőseim között sokan vannak, akik anno elhívatott párttagok , sőt funkcionáriusok voltak és most minden vasárnap mennek a templomba, no ők melyik csapatba tartoznak? Fujj!
Lehet túlságosan leegyszerűsítem, de a vallás szerintem egy mankó. Van akinek szüksége van rá, van akinek nincs és vannak a színjátszók, akiket el kell kerülni :)
Persze születtek veszélyessé vált vallások is, de most arról nem beszélünk, esetleg írok egy verset.
Igen, jó ötlet.
Bocs, hogy szóltam, kikívánkozott és egyébként is általatok ébresztett gondolatok. | |
| 432. | [tulajdonos]: kortünet - kórtünet | 2018-07-08 09:38 | Kedves Tamás!
Én kora ifjúságomból írtam részleteket, míg Te kicsiben ismertetted a mai egészségügy kórtörténetét.
Mindkettő magyarázat.
Én magyarázni próbáltam, hogy szerintem személyiségem, értékrendem kialakulásában minek és minek nem tulajdonítok szerepet, míg Te arra adtál magyarázatot, hogy éjszakai kórtúrátok miatt joggal kimerülve miért értelmezed félre azt, amit írtam.
Nem a Te személyes véleményed indított írásomra, hiszen Te csak felhívtad a figyelmet a manapság hivatalos álláspontra. Manapság? Igen! Eddig ugyanis senki nem vonta kétségbe, hogy az együttélés szabályait általában a normális közösségek is automatikusan kialakítják, és senki nem akarta azokat magának, illetve hitének kisajátítani.
Engem soha nem érdekelt, hogy kinek mi a hite. Ha valaki életében segítséget, támaszt keres, esetleg útmutatásokat, az a magánügye. Én speciel az ösztöneimre, megérzéseimre és eddigi tapasztalataimra és tanulmányaimra hagyatkozom, több-kevesebb sikerrel. Ha bizonytalan vagyok valamiben, utánanézek, kérdezek. Olyanoktól, akikről meggyőződésem, hogy helyesen látják és értékelik a világot. Hogy ők hívők-e vagy sem, nem tudom, és nem is érdekel. Szívesen kérdeznék akár egy paptól is, ha úgy érzem, hogy abban, amiben tanácsot kérek, ő tudja a helyes választ.
Szívesen olvastam annak idején a Te szakszerű és alapos meóidat is, ha képes voltam rá, tanultam is belőlük. Nyilvánvaló volt számomra, hogy költészettel, versekkel kapcsolatban magasan fölöttem állsz, és bár nem tudtam, de nem is érdekelt, hogy hívő vagy-e vagy sem. Ha azt gondoltam volna Rólad, hogy civilben hivatásos lelkipásztor vagy, akkor is elfogadtam volna verseimmel kapcsolatos értékelésedet. Most, hogy kiderült az utóbbi időben, hogy néhány dologban sarkosan különbözik véleményünk, így sem gondolkodom meóidról, tanácsaidról másként.
Engem a jelenkori, hivatalos helyekről érkezett megnyilvánulásokkal van bajom. A kirekesztéssel.
Amikor azt látom, hogy a számomra fontos dolgokat kisajátítják. Amikor megkérdőjelezik magyarságomat, becsületességemet, őszinteségemet, a hazához való hűségemet, azt, hogy önállóan is lehet véleményem - csupán azért, mert másképpen látok bizonyos dolgokat.
Szóval, egyáltalán nem azért írtam, hogy Téged meggyőzzelek. Nem gondolom, hogy ismerlek, és, hogy őszinte legyek, nekem ez nem is fontos. Te, a politikai nézeteidet tekintve, egy vagy a sok millió közül, akiktől sok dologban különbözöm. Véleményedet évek alatt alakítottad ki, egész más tapasztalatok alapján, mint amik engem értek. Nem hinném, hogy ilyen írások hatása elég lenne ahhoz, hogy akár Te, akár én ezentúl másképpen gondolkodnánk. Mindössze arról van szó, hogy utoljára Te írtad le azt a kifejezést, amitől nekem már jóideje herótom van, és írtam, amit írtam.
| |
| 431. | [tulajdonos]: értékek | 2018-07-07 23:35 | Baltazar írja:
"Egy másik napló értetlenkedő tulajdonosának annyit, hogy vallástalanság esetén sem nagyon tudja kivonni magát az ember a kereszténység kulturális és erkölcsi vonatkozásai alól, hiszen olyan országban él, ahol ezer éve megszakítatlanul (bár a kommunisták erősen rajta voltak az ügyön) van jelen ez a vallás. "
Az ezer évről annyit, hogy én abból vagy 940-et nem éltem.
Hat éves koromig otthon voltam, nagyon beteges lévén, nem járhattam óvodába. Lakásunk a Hungária Villamosremízzel egybeépített házban, a BESZKART (az akkori BKV) szolgálati lakásai közül volt egy. Szüleim nem voltak vallásosak, bátyám sem.
Az általános iskola első két osztályát a MÁV-telepi Általánosban jártam ki, alapvetően nagyon szegény gyerekekkel, volt köztük sok cigánygyerek, sőt, volt három olyan osztálytársam, akinek úgynevezett gépben volt a lába, gyerekparalízis miatt.
Vallásról szó sem esett, de tudtam, hiszen nem volt titok, hogy vagy öten-hatan az órák után mentek hittanra. Ennek senki nem tulajdonított jelentőséget, ha mentek, akkor mentek, kész.
Azt tudom, hogy bár kicsik voltunk, sokat nem tudtunk segíteni, de ha valaki bajban volt, összetörtük magunkat az igyekezettől, segítettünk a nehezen járóknak, titokban adtunk az uzsonnáinkból annak, akinek - bár nem szólt, de a szemén láttuk, hogy - erre nem futotta.
A két év alatt egyszer fordult elő, hogy szinte az egész osztály nem akart játszani azzal a gyerekkel, aki azt mondta az egyik cigánygyereknek, hogy "cigó". Pedig biztos csak otthon hallotta, tőlünk nem.
Aztán Lágymányosra költöztünk, ahol alsóban kisdobos, felsőben pedig úttörő voltam.
Sem a kisdobosok 6, később az úttörők 12 pontja nem tartalmazott olyat, amit a mai napig ne vállalnék, és ne vállalhatna bármelyik vallás gyakorlója.
A vallások egymáshoz való viszonyáról.
Minden vallás gyakorlói között vannak normális, toleráns, együttérző emberek, és vannak degeneráltak, fundamentalisták, és olyanok, akik a vallást csak felhasználják céljaik megvalósítására.
Fiatalkoromban hosszú időket töltöttem szinte minden észak-afrikai országban, Imádtam egyedül csatangolni, így többnyire akár az utcán, akár az üzletekben vagy éttermekben, kocsmákban egyedül voltam európaiként.
Annak ellenére, hogy egy szót sem beszéltem arabul, eleinte még angolul sem, rengeteg barátot szereztem, még olyat is, aki a bazárban - látva, hogy a kötelező alkudozás sem megy még - lealkudták helyettem az árat. Soha egyik sem akart becsapni, kézzel-lábbal mutogatva néztük végig a fényképeket családjainkról, dicsértük egymás országát, nekem eszembe se jutott volna disznóhúst kínálni nekik és ők sem akartak rábeszélni arra, hogy nősüljek meg háromszor.
Aztán Törökország, Bartin. Egy kisváros a tengertől vagy 20 kilométerre, taxival jártunk be. Én voltam éjjel őrségben, látom, hogy jön egy taxi.
Kiszáll belőle egy török, kiabál, hogy Dezső, Dezső, mutogatja a gyűrűsujját, meg a kezével úgy csinál, mintha a nemlétező nagy hasát simogatná.
Megértettem, hogy az egyik géptisztet keresi, akinek tudtuk, hogy állapotos a felesége.
Dezsőt meg sem kíséreltem felkelteni, hiszen előtte egy órával érkezett meg egy másik taxival, olyan részegen, hogy egyedül ki sem bírt szállni.
Kiderült, hogy este valahol együtt ittak ezzel a törökkel. Dezső előtte bevásárolt, de aztán beült valahova inni, és úgy jött vissza a hajóra, hogy az összes csomagját ottfelejtette. Ezeket hozta meg a török. Több hajót végigjárt, mire megtalált minket. Nem engedte a taxit sem kifizetni. Arkadas, kardes - mondogatta. Az nem lehet, hogy a terhes feleség otthon várja az ajándékokat - magyarázta el az egyik öreg matróznak, aki már beszélte az úgynevezett levantei nyelvet, ami arab, török, olasz, görög és más, helyi nyelvek keverékéből állt, amit aztán később én is úgy-ahogy elsajátítottam.
Közben nem volt szó sem Jézus, sem Mohamed tanításairól.
Aztán jártam orosz kikötőkben, német, olasz - több, mint százban voltam -, Malajziában, Tájföldön, Szingapúrban, Hátsó-Indonéziában, Sri-Lankán, Fülöp-szigeteken, sehol nem került szóba, hogy kinek mi a vallása, de a rendes emberek között mindig találtam barátot, a csibészeket meg együtt vetettük meg a helyiekkel.
Az, hogy én - szerintem joggal - úgy gondolom, hogy rendes, törvénytisztelő ember vagyok, egyik vallásnak sem köszönhetem.
Kikérem magamnak, hogy személyiségem kialakulását bármilyen vallás a maga érdemének tekintse!
Igenis felháborít, hogy bizonyos értékeket, melyeket én is magaménak vallok, bármilyen vallás kisajátítsa, és szembeállítsa velem vagy bárki mással!
Baltazar külön kiemeli az irgalmas szamaritánus példabeszédet. Nem is értem, hogy kerül ez ide. Nem akkor élünk, hanem a jelenben.
Abban a jelenben, amelyikben hivatalos helyeken kijelenthetik, hogy idegen kultúrák be sem tehetik a lábukat, ahol polgármesterek megtilthatják, hogy városukban mecset épülhessen, ahol csóri Fekete Pákóra rendőrt hívnak. Ahol, ha megtudják, hogy egy hivatalos engedélyekkel, így minden joggal felruházott családot vendégül látót megfenyegetnek, autóját megrongálják, és ahol az erről értesülő miniszterelnök ezt érthetőnek és jogosnak tartja. A kereszténység védelmében. Ja, és a pápa is Soros kottájából játszik, legalábbis a kereszténységére büszke egyik kormánypárt szerint.
Én büszke vagyok a saját értékrendemre.
Nagyon örülök, hogy ezek egy részét a kereszténység is a magáénak vallja. Ők is büszkék lehetnek rá. Ne engedjék, hogy azt állítsam, hogy a becsület, a szolidaritás, az adott szó értéke, a hűség, és így tovább kizárólag Gyurcsi-értékek! Ha ezt mondanám, nyugodtan kérjék ki maguknak!
| |
| 430. | [tulajdonos]: gyökerű | 2018-07-07 15:18 | Elöljáróban, nem vagyok vallásos.
Ehhez ugyan senkinek sincs köze (még), csak azért írom, hogy lehessen tudni, talán ez a tény magyarázza tájékozatlanságomat.
Tudja valaki, hogy melyik vallás tagadja, netalántán tiltja az együttérzést? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 429. | KMara: re Gyula | 2018-07-06 12:35 | Persze tudom, bocs. Győzikét senki sem kíséri figyelemmel, (én sem :) ), de Nógrádban csak őt ismerem
mert amikor bezárom a freemail-es levelezőmet egyből bejön az Origó és nem tudom kihagyni a napi bulvárt :) | |
| 428. | [tulajdonos]: félreértés | KMara: re Karaffa | 2018-07-06 12:07 | Kedves Mara!
Én nem értettelek félre, csak a Győzikéről és problémáiról nem is hallottam, és remélem, sose leszek otthon az őt körülvevő dolgokban. Nekem a celebek érdekes védekezőreakciót váltanak ki a szervezetemből, tökéletesen blokkolják az összes inputomat.
A bíróságokkal kapcsolatban egészen a legutóbbi időkig megbíztam az igazságszolgáltatásban, legalább abban, hogy a több lépcső hosszú távon kiegyenlíti és kijavítja az esetleges hibákat. Mostanában viszont érzem, hogy erre is kezd rátelepedni a politika, és, még ha direkt utasítást nem is kapnak, a szervilizmus nagy erő.
Írtad, hogy gépek hozhatnák az ítéletet. Egyik oldalon betáplálják darabra az elkövetés tényét, a minősítéseket, a másik oldalon meg kijön az ítélet. Hát, ez a vég lenne szerintem. Empátia, egyéni mérlegelés nélkül borzalom lenne.
Egyébként, amikor a jogszigorlatra készültem, szórakoztunk azzal, hogy kitaláltunk bűncselekményeket, és számoltuk, hogy azokért mennyit lehet kapni.
A prímet a gondatlanságból elkövetett hatóság elleni nemi erőszak vitte el. Ez lehet például, ha valaki részegen véletlenül megizél egy rendőrlovat... :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 427. | KMara: re Karaffa | 2018-07-06 11:44 | Örülök Gyula, hogy nem értettél félre. Pontosan azért említettem akit említettem, mert kb. ugyanúgy gondolkodnak mindketten. Feltételezik , hogy a másik hülye. Bár azt nem értem, hogy hihette, hogy vízzel elmegy a traktor és nem veszik észre. :) :)
Az elmaszatolás Győzikénél természetesen mindig bejön, lásd bíróság, adóhivatal...stb.
Tanulság: keveset lopni, csalni badarság., mert akkor mivel fizetik le az igazságot.
A bíróság különbséget tesz megélhetési bűnözés és nem között, de erről meg azt gondolom, hogy bármit rálehet fogni, ezért szkeptikusan alkalmazzák.
Amíg ember a bíró tévedhet, megvesztegethető, befolyásolható akár egy mozdulattal is, főként, ha nő és fiatal. Talán majd egyszer, ha gépek döntenek :) | |
| 426. | [tulajdonos]: igazad van! | Frady Endre: nincs igazság | 2018-07-06 09:36 | Igazad van, Szepy, hol itt az igazság?!
Aki a 3eFt-t ellopja, annak is járna legalább egy államtitkári kinevezés! Persze, csak akkor, ha megígéri, hogy nem áll meg itt, ez csak a belépő. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
