Böngésztem az interneten, és rátaláltam egy pályázatra!
A címe az volt, hogy "karácsonyra kutyát".
Egyből eszembe jutott, hogy félve tisztelt Tóni barátunk is ilyen címmel írt verset.
Izgatottan néztem végig a pályaműveket, remélve, hogy rátalálok Tóni versére is, de megdöbbenve konstatáltam, hogy nincs köztük. Talán nem tudott róla? Ez hogy lehet? Hiszen nem ismerek nála felkészültebb irodalmárt! Elkerülte volna a figyelmét? Ez szóba se jöhet, hiszen vigyázó tekintetét mindig az irodalom ütőerén tartja.
Nos, talán az utókor felkutatja az okokat, én kevés vagyok ehhez.
Mindenesetre felolvasok a pályaművekből, nem kell megijedni, ezek nem képviselnek olyan színvonalat, hogy megrengessék Tóni tehetségébe vetett feltétlen hitünket.
Mivel a pályázat titkos volt, így a szerzők nevei helyett csak a pályamunkák sorszámával tudok szolgálni.
Mivel a film rögzítésekor a 9-es pályamunka fele lemaradt, itt pótolnám
Sajnos a film feltöltése után észrevettem, hogy elég alacsony a hangerő.
Két megoldás lehet:
- Vagy kívánságra beillesztem írásban is a szöveget, - vagy rájövök, hogyan lehet nagyobb hangerővel feltölteni!
Feljöttem a műhelyből egy kicsit pihenni, gondoltam, benézek a Dokkra, jól esik kikapcsolódni, aztán megyek vissza melózni.
Nézem Szepy naplóját, Tóni megint telefröcsögte, még engem is előhozott, újra és újra ezt teszi. Nagyon bassza a csőrét a találkozó, egyébként a szokásos, enyém a dokk, így KELL csinálni, meg a többi.
Nem mondhatja senki, hogy nem voltam visszafogott az utóbbi időben ezzel a szellemi parlagfűvel szemben, de már nagyon tele van vele a tököm.
Tóni! Ha még egyszer csak megemlíted a nevem, vagy csak utalsz rá, én nem megyek bíróságra, nem fenyegetlek erőszakkal, de megígérem, hogy olyan hülyét csinálok belőled, hogy - ahogy te is írtad - Csucsundraként még a napra is szégyellsz majd kimenni!
Nem kell ehhez kitalálnom semmit, elég, ha csak téged idézlek alkalmanként.
Vagy, hagyd abba a kötözködést, írjál szép verseket, akár segítsd is azokat, akik igényt tartanak rá (én nem!), a tulajdonrészedet meg dugd fel magadnak, az annyit ér, mint az én Fotex-részvényem!
"És mi is volt Gyurcsihoz az "utplsó szavam" a napokban a naplójában: Az, hogy remek a hajós története - és ezt könyvben meg kéne jelentetnie, de nem elkapkodva, hanem akár - VÉGÜL. Mert lehet, hogy fennmaradhatna. Vagyis megdobtam Gyurcsit kenyérrel. És most visszadobott kővel."
Hálátlan vagyok.
Pedig a Tévedhetetlen az egyik írásomat megdicsérte. Én pedig, noha valamit valamiért, szóvá teszem, amikor hülyeséget csinál.
Mert mi is lehetne a helyes, a dokkerhez méltó viselkedés?
Mellé kéne állnom, támogatnom kellene akkor is, amikor inzultálja jobb sorsra érdemes társaimat. Amikor rátelepszik egy közösség életére. Amikor képes bárkire rásütni a Dokkellenség bélyeget, ha nem ugyanaz a véleménye, mint neki.
Megdicsérte egy írásomat. Elég kényelmetlenül éreztem magam, nem ok nélkül, hiszen most ki is derült, nem önzetlenül tette. Lám, márt fel is hánytorgatta. No meg azért is kellemetlen volt, mert az ő méltatása hasonló érzéseket kelt, mint Piszkos Fred szeretete, mely ölni is képes.
Pedig olyan jó tanácsokat adott, mint azok a barátaim, akikkel akkor beszélgetek, amikor a tíz-tizenöt órás lélekölő robot után ágybazuhanás előtt leülnek elszívni velem egy cigit, és én pihentetőleg, felvidítólag elmesélek nekik valamit, ami lehet, hogy nem is igaz, de arra alkalmas, hogy egy picit elfelejtsék az aznapot.
- Neked regényírónak kéne menned! - hallottam már számtalanszor. - Olyan történeteid vannak, miért nem írod meg? Vinnék, mint a cukrot! - És Te vennél abból, amit én írtam? - Naná! - El is olvasnád?
Itt mindig van egy kis szünet,
- ...Tudod, hogy nincs időm olvasni! Vacsora közben egy kis TV, aztán esek az ágyba. Leoltom a villanyt, előbb elalszom, mint a körte.
Ilyen szintű méltatásért kéne nekem gazsulálnom Pálóczinak?
Barátaimnak igen, mert szeretjük egymást, és tudom, ha bajba kerülnék, segítenének. Ahogy én is nekik. Mert valóban, valamit valamiért. Barátságot barátságért.
Arról nem is beszélve, hogy barátság-e, ha megdobnak kenyérrel? Kegyelemkenyérrel? Háromnapossal? Tudnék még sorolni ilyet, de nem teszem.
Nekem olyan kenyér kell, amit megosztanak velem, akkor is, ha az utolsó falat.
Elég hamar felderíti a terepet, kiderül, hogy egy lakatlan szigetecskére veti a sors, se enni, se innivalója nincs.
A kabátja hajtókájából kivesz egy biztosítótűt, horoggá görbíti, a szakállát megtépkedve a szőrszálakból sodor zsinórt, és ezzel a kezdetleges pecával kísérel meg halat fogni.
És uramfia, kifog egy kis halacskát!
Nézegeti, arra gondol, hogy ez olyan picike, ettől csak az étvágya jönne meg, de jól nem lakna tőle. Rándít egyet a vállán, visszadobja a vízbe.
A halacska csobban egyet, és egy gyönyörű vizitündér válik belőle.
- Ide figyelj, te tengerész! Tudom, hogy éhes vagy, mégis visszadobtál. Jutalmul teljesítem három kívánságodat, legyen az bármi!
A tengerész hiszi is, nem is. Mindegy, kipróbálja.
- Egy kupica rum! Ezt kívánom!
Abban a szempillantásban ott illatozik a kezében a pohárkában a legfinomabb kubai rum. Beleszagol, belenyal, csettint egyet a szájával és fel is hajtja. Úgy látszik, tényleg működik a dolog.
- Változzon a tenger rummá!
- Rendben van! - szól a tündér, megérinti a varázspálcájával a tenger habját, és lássatok csodát, a tenger, ameddig a szem ellát, rummá változik!
Az öregnek több se kell, négykézlábra ereszkedik, és mohón, nagy kortyokban inni kezd.
A tündér egy darabig hálistenkedik, de aztán elfogy a türelme, megveregeti a vén matróz vállát.
- Mi legyen a harmadik kívánsággal?! - Ja, hát egy kupica rum!
Ez jutott eszembe a miskolci választás előzményeit és eredményét figyelve.
Feljöttem a műhelyből, megkajáltam, mondom, még fürdés előtt benézek a Dokkra.
Tamás bejegyzésén megakadt a szemem. Azt írja, ne a HVG meg a 168óra léegyen a z ellenérvek forrása.
Megjegyezném, hogy én egyiket sem olvasom.
Nekem csupán lenne néhány kérdésem Tamáshoz!
- Mit jelent az, hogy kétharmados pofon?
- Milyen összetevői voltak a magas részvételnek?
- Miért vitatkozik a nevüket nem vállalókkal?
Aztán most olvasom a következő bejegyzést. Nem vizsgálva, hogy igaza van-e vagy sem, a stílus tőle szokatlan. Nem azt mondom, hogy baj van vele, de szokatlan.
Tetszett ez az írásod, Gyurcsi, és nem csak azért, mert a valóság még a legendánál is összetettebb, rémesebb részleteit mutattad meg a következményeivel együtt ("így teljes a tragédia", ahogy egy művészettörténész ismerősöm megfogalmazta), hanem mert a föllebbentetted a függönyt egy mítosz egyik szereplőjének a valóságról is. Ráadásul kifejezetten tetszett a stílusa az írásnak, még a mélyen fanyar irónia is ott volt benne, ahogy az rád jellemző. Örömmel olvastam.
MIndannyiunk szerencséjére mostanában senkivel nem tudok foglalkozni a Dokk-on (tanulnom kell - s a napjaim meg vannak számlálva, gondolom - mint mindenkinek, 60 fölött). Azonban ez a teféle hajós világ annyira hiteles és annyira egyedi, hogy ezt ki kellene írnod magadból - lehetőleg minél gazdagabban, mert ez fenn maradhatna, könyvben. De nem elsietett magánkiadásban, hanem sokára ("végül") kiadott, előzetesen lapokon átvert írásokra támaszkodó, s egy kiadó megszűrte könyvben. (Ezzel az ember a valószínűségét növeli annak, hogy tényleg jó, amit ír - noha már az első verzió is tetszett neki. De ezt az érzületet jobb fenntartással kezelni (leszámítva a szándékos kisebbítők, a "szájukon ürülők" passzionátus támadásait). Majd egyszer még mondok erről valamit. Most nincs több időm.
