NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 22:33 Összes olvasás: 125111| 1199. | [tulajdonos]: Faludy György 3. | 2023-10-08 16:54 |
Csilléry Andrásnak
Azt mondják, vénülsz. Szíved sűrű vére
– ha van szíved – majd egy napon megáll.
Mondd, pogromok fekete denevére,
nem volna jó magadhoz térni már?
Lelked mélyén rohasztó gyűlölet forr,
s holnap kinő feletted a moha:
nagyságra törni késő már ilyenkor,
de jónak lenni nem késő soha.
Vagy nem gondolod, földi léted estjén,
hová úgy jövünk, akár a lelenc,
hogy hol van tőled ama sok keresztény,
János apostol, Assisi Ferenc,
kinek szeme sugárzó, tiszta kék volt
és farkasokat ültetett ölébe,
vagy Szent Tamás, ki mint a kristály égbolt
borult elámult hívei fölébe?
Mind-mind különb volt nálad s többre vitte,
habár nem váltott bankszámlát a hitre.
Vagy gondoltál a sok konok magyarra,
ki úgy virult mint bimbózó magyalfa,
ki nem törődött záporral és széllel,
de néma büszkeséggel tört a jobbra,
mert érces mellel s tiszta homlok-éllel
már életében lett önmaga szobra?
Ha rád pillantok, megborzongok s fázok,
bár jól tudom, hogy balga, aki fél:
örökké állnak a magyar akácok
s téged elvisz, mint szellentést, a szél.
De hogy még jókor érjen lényed bére
s elébb mint érted a halál izen:
hadd tűzzelek tollam kemény hegyére,
melyből nyugtod nem lesz a sírban sem.
Mert szennyes folt lettél a nagy penészből,
melyet csapásnak küldött ránk az Ég,
minden szavad dögbűz a sáskavészből,
amelytől elpusztul egy nemzedék;
jó darvaink más tájakon keresnek
szállást s az ország holtfakóra vált,
a föld kinyílt, mint bőrtelen, veres seb,
ahol hazát a zsellér nem talált,
innét szalad a száműzött szabadság,
s te azt rugdosod, kit a jog se véd,
s mivel hazánkat rossz pénzért eladják,
te is eladod, hitszegő szemét.
Éretted szenvedjük a poklok kínját
s a honfibánat minden szégyenét,
tőled tántorog a munkás a járdán
– az éhség táncoltatja, nem a bor –,
amíg kurjongó kém lettél a vártán
s pimasz döglégy, kit táplál a nyomor,
és pudvás szád szünet nélkül zsidózik,
míg ellened száll hadba, aki hős;
s hogy tudja ezt a boldogabb utód is,
kinek neved nem lesz már ismerős:
ha eljön majd a láncot oldozó nap,
s a nép felosztott földeken tapos,
hadd hallják meg, ki volt Csilléry András
s minden nyilas, hozzá hasonlatos –
miközben téged, lent a föld alatt
a féreg fúr, a nyálkás, sose renyhe –
ezért, hogy ott is égessen e vád
kellett nékem ma nem-múló rímembe
szőnöm neved múló gyalázatát.
Hadd fújják egykor drága iskolások
a sok jövendő, magyar reggelen,
avagy hazamenőben, ha a fázós
alkony kékes lidérce megjelent,
boldog, nyugalmas, békés estidőn,
mikor a kereszt többé nem lesz horgos
s csupán az őszi szél üvölt bedőlt
sírod füvén, te nyomorult fogorvos.
(Budapest, 1938)
| |
| 1198. | [tulajdonos]: adomány | 2023-10-08 01:46 |
Aki a
Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
számára adományoz legalább ötezret, annak elküldök egy boldogi rózsafánksütőt!
| |
| 1197. | [tulajdonos]: Faludy György 2. | 2023-10-07 18:58 |
A jövő század lesz a végső
A jövő század lesz a végső,
kipusztulnak az emberek –
mögéjük kapdosni is késő.
Zabáljatok! Élvezzetek!
Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.
Hol van a szerelem s a szépség?
Hol hagytátok az irodalmat,
társalgást, könyvtárt és lugast?
Mind haldokolnak vagy meghaltak.
Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),
s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba,
a politikát se hagyjátok
üres locsogásnál alább,
s jegyezzétek meg a reklámot,
az áruk sírfeliratát.
(Budapest, 1997)
| |
| 1196. | [tulajdonos]: Faludy György 1. | 2023-10-07 06:21 |
Jövendő napok
A történelmet nem tudni előre.
A leányok a múltnál sokkal szebbek,
a fiúk sportolók, vidámak,
és egyre műveletlenebbek.
Hét nemzet gyárt atombombákat,
mint régen gépfegyvert meg ágyút.
Ha kérdezed megvígasztalnak:
Azért gyártjuk, hogy ne használjuk.
Egymilliárdnál jóval többek
a kínaiak. Mi nem törődünk
velük. Dolgoznak s hallgatnak.
Mi lesz, ha egyszer kérnek tőlünk?
A sarki tenger roppant jégtáblája
kiolvad a jegesmedvék alatt.
Elég-e a növekvő tenger ellen
imákból szőni védfalat?
A Nagyalföld sivatag lesz,
porfelhő, szikkadt, piszkosszürke.
Csak az Úr hangja segíthetne,
de Isten sosem fú a kürtbe.
| |
| 1195. | [tulajdonos]: slam poetry | 2023-10-06 19:11 |
lomb nélküli korona
ki kinek a rokona
száraz tóban döglött ladik
medárd után negyven napig
köz nélküli közbeszéd
magyar honvéd körbevéd
nyolcadikos tudatlanok
több konténert nem adhatok
tiszt nélküli tisztelet
felveszünk még tiszteket
kórház orvos nővér nélkül
nyugdíjszelvény szép emlékül
csuhába bújt hatalom
krisztusomat nem adom
fej nélküli korona
ki kinek a rokona
| |
| 1194. | [tulajdonos]: Idézet | 2023-10-03 23:16 |
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
II. fejezet, 42. oldal (1977-es kiadás)
"Az emberiséget két részre osztani: azokra, akiket reggel felkeltenek, és azokra, akik addig alszanak, amíg maguk ébrednek elhalványuló, szétfoszló álmaikból. A második csoport tagjai ritkulnak.
Ez lenne a haladás? Azt hiszem, az ébresztőórák diktatúrája tehet a fáradt, ideges emberek szenvedéseiről. A végig nem álmodott álmok lemérhetetlenek, nem tűrnek számot, statisztikát – de döntően fontosak lettek volna. Tőlük függ a lélek egyensúlya. Csak a kialudt ember ébred mosolyogva. A telefon a gondolatokat tépi szét, az ébresztőóra az álmokat.
Az új-kaledóniai vademberekről olvastam, hogy náluk halálos bűnnek tekintik az alvó ember ébresztését. Mondhatnám, mi vagyunk a sokkal vadabbak."
| |
| 1193. | [tulajdonos]: Személyes | 2023-10-03 00:03 |
A tengerésztisztin szigorlatoztunk egy Hajóegészségtan nevű tantárgyból. A kaptányi tanfolyamon már volt járványtan is, na, én olyat nem végeztem, de a bátyám igen, és tőle megkaptam a tankönyvet.
Hogy kiolvastam-e, arra nem emlékszem, de nincs is jelentősége, ha igen, akkor is elfelejtettem ötven év alatt, tehát bátran állíthatom, laikus vagyok a kérdésben.
Mégis veszem a bátorságot, hogy írjak a témáról, láttam a járvány alatt, hogy elismert szakemberek képesek voltak egymásnak ellentmondóan vélekedni, ilyenkor legalábbis az egyiknek nincs igaza, belefér, hogy akár hülyeségeket írjak, szerintem egy kis keresgéléssel találnánk a világban szaktekintélyt, aki hasonló véleménnyel lenne.
Szóval:
- Biztos vagyok abban, hogy hatékony oltás nélkül én már nem élnék.
Ha az első hullám goromba változata féktelenül terjedhetett volna, nem, vagy csak jóval később jelentek volna meg az enyhébb lefolyást okozó mutációk, vagyis mire az oltások nélkül a 70%-os nyájimmunitás kialakul, addig nem tudtam volna húzni az önkéntes karanténban, ráadásul addigra a barátaim egy része is felvette volna a néhai előnevet.
Vagyis – tekintettel arra, hogy birtokosa vagyok az összes létező rizikófaktornak – mivel nem tudom elkerülni a fertőzést, valószínűleg a régi, a súlyosabb lefolyású vírussal akadok előbb-utóbb össze, akkor pedig kongatnak.
Nem szeretek más nevében beszélni, csak a magaméban, én személy szerint az életemet köszönöm Karikó Katalinnak, és boldog vagyok, hogy a nálam jóval felkészültebb, okosabb, ráadásul döntési helyzetben levők is konszenzusra jutva elismerték kitartását, eredményes munkáját!
Köszönöm, és gratulálok!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1191. | [tulajdonos]: Karikó Katalin Nobel-díjas! | 2023-10-02 13:18 |
Karikó Katalin Nobel-díjas!
Karikó Katalin Nobel-díjas!
Karikó Katalin Nobel-díjas!
Karikó Katalin Nobel-díjas!
Karikó Katalin Nobel-díjas!
Karikó Katalin Nobel-díjas!
Karikó Katalin Nobel-díjas!
Karikó Katalin Nobel-díjas!
| |
| 1190. | [tulajdonos]: Petőfi is lefogyott? | 2023-09-20 10:17 |
Tisztelettel jelentem, hogy speciális diétám bevált, 127-ről ma reggelre 100 alá kúszott a digitális kijelző. Nosza, előkaptam a Petőfi-összest, abból mindig lehet meríteni!
Petőfi is lefogyott?
Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
hajolhatok kevesebbet fújva,
nem ér véget a hét csütörtökön,
tükör nélkül látom már a tököm,
mérlegemen nem koppan a skála,
körbeér már anyám kötött sála.
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Hihettek a régi közmondásnak,
sovány testben is gazdag a lélek,
csak, ha erős szél van, akkor picit félek!
Ha félig van, az is telepohár!
„Cserebogár, sárga cserebogár” …
Azt mondják, hogy „mázsa alatt – gyerek!”
A végén még iskolába megyek,
lekapom a bajuszt, a szakállat,
harapok majd, mint egy bősz vadállat
- ez hülyeség, fog nem nő ki megint…
De erre egy magamfajta legyint!
Hol születtem? Nem ezen a tájon.
Nem akadok fel ilyen apróságon,
már itt élek, immár ez a hazám,
itt ásnak el a homokba, lazán,
megyek, veszek véglegre egy helyet,
és egy S-es ládát XXL-es helyett!
Húsz év után száz alatt a súlyom.
Nem döng a föld, amikor elcsúszom!
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
„Cserebogár, sárga cserebogár.”
Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
lötyögnek a gatyáim, de durva!
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Ott, ahol most éppen hahotáznak?
Odafutnék – de sajog a térdem…
Nem hajlik már úgy, ahogyan régen.
De a pofám! Azon nincsen kosár!
„Cserebogár, sárga cserebogár.”
És mostantól barátom a mérleg,
nem sandítva nézem, mikor mérek,
könnyen vágom lábamon a körmöm,
mállik-foszlik a húszéves börtön,
napról-napra szűnik a sok határ!
„Cserebogár, sárga cserebogár!”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
