NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 13:02 Összes olvasás: 123407613. | [tulajdonos]: Válasz Krisztának | 2018-11-17 12:32 | Ezt az írást egyszerre küldöm el Krisztának, válaszul felhívására, de, mivel ő gyakran nem teszi ki a neki írtakat, egyúttal a Gyurcsi naplóba is. Felesleges kétszer elolvasni. Lehet, hogy egyszer is az.
Kedves Kriszta!
Az utóbbi időben leszoktam arról, hogy reagáljak arra, amit írsz. Most is így akartam tenni, de felszólítottál, így kelletlenül bár, de megteszem. Szándékaim szerint utoljára, hiszen gyanítom, hogy legközelebb is csak ugyanezt írnám, én meg nem szeretem ismételni magam.
Egy folyamat eredménye az, hogy így vagyok veled.
Hónapokig aggódva figyeltem ámokfutásaidat, és emlékezz vissza, mindig kedvesen és jó szándékkal figyelmeztettelek, ha azt láttam, hogy butaságot csinálsz, és adtam tanácsokat.
Soha egy tanácsomat nem fogadtad meg.
Persze, nem írásaidról szóltak ezek, hiszen sajátos látásmódod, tehetséged olyan írásokhoz segítenek, melyekhez én nem érek fel, de a más emberekhez való viszonyulásról elég nagy tapasztalattal rendelkezem.
Nem vagyok orvos, de a véleményem az, hogy beteg vagy.
Úgy gondolom, hogy amíg a fizikai betegségek nagy részénél a betegnek konkrét betegségtudata van, és ez megakadályozza az érintetteket abban, hogy átlépjék saját - a betegség okozta - korlátaikat, addig a lelki gondokkal küszködők ugyanezt nem érzik át.
Te viszont tisztában vagy gondjaiddal, de vissza is élsz vele.
Megbántasz embereket, bízva abban, hogy elnézik neked, vagy legalábbis megbocsájtanak, amikor utólag elnézést kérsz éppen lelki bajaidra, vagy egy szmájlival - egyébként nem létező - humorodra hivatkozol.
Engem is bántottál már meg, utólag Te is beláttad, hogy semmi okod nem volt rá. Persze, kimagyaráztad magad, de tudd meg, hogy egy magyarázat nem radír. Amit egyszer leírtál, azt nem lehet törölni, csak áthúzni vagy zárójelbe tenni. Ami rossz érzéseket keltettél, azok pedig megmaradnak, azokat csak elfelejteni lehetne, de azt meg nem hagyod, hiszen amikor éppen másokat kezdesz ki, mindig felelevenítik.
Én szándékosan nem reagálok rád jó ideje, no nem azért, mert utálnálak, de belefáradtam abba, hogy teljesen értelmetlenül foglalkozzak veled, csak aggódom érted, meg azokért, akiket éppen kiszemelsz magadnak, hiszen TUDOM, hogy ők egy kiszámítható folyamat elején vannak még veled. Hiszen szinte mindenkivel ugyanez játszódik le.
A végén mindenki rájön, hogy magánlevelei nálad nincsenek biztonságban, azok részeit - kiemelve az egészből - bármikor nyilvánosságra hozod, de van úgy, hogy a neked írtakra naplóidban válaszolsz, a leveleket igaziból tán végig sem olvasod, leragadsz egy mondatnál vagy akár csak egy szónál, szóval igazi párbeszédre képtelen vagy.
Naplóid egy külső szemlélő számára sokszor értelmetlenek. Nem lehet tudni, hogy kire vagy mire reagálsz, hiszen a másik fél szavait nem látni. Néha az az érzésem, hogy nem is létező levelekre vagy írásokra válaszolsz. Közben olyan bizalmas dolgokat társz fel úgy magadról, mint másokról, melyek senkire nem tartoznak.
Világos, hogy nagyon nehéz és csatákkal teli életed volt és van, de ahelyett, hogy ezt fantasztikusan lebilincselő írások forrása lenne, elforgácsolod értelmetlen naplókba.
Amikor meg más írásaira reagálsz, több bennük a személyes, mint a tárgyilagos. Valahogy mocskossá, gusztustalanná válik szinte minden, ahogy Te közelítesz rá.
Akik itt vannak, kevés kivétellel fokozott érzékenységgel bírnak, nem véletlenül fontos a számukra a költészet. Nagyon könnyű megbántani őket. Nem csak Te lehetsz érzékeny! Aztán, ha két érzékenyebb ember összevész, hamar elfajulhat a dolog.
Én nem haragszom rád, barátaim, sőt rokonaim között is akadt hasonló problémákkal bíró, mint Te.
A különbség annyi, hogy ők egytől-egyig szeretetre méltó emberek - sajnos néhány már nincs köztünk -, így könnyű volt elfogadni őket. Ők nem sértegettek, bántottak, nem követeltek ki maguknak különleges bánásmódot, sőt, megpróbáltak minél kevesebb terhet jelenteni környezetük számára.
Te nem vagy se rokonom, se barátom. Amikor jól vagy, akkor se vagy tekintettel senkire. Felnőtt létedre felelőtlenül csacsogsz, fecsegsz, mint egy bakfis, mert úgy gondolod, hogy megteheted, tudjátok, ismertek, ilyen vagyok. Egy bakfisra ilyenkor rászól az ember, ha ért a szóból, változik, ha nem, akkor elkerülik.
Téged nem lehet elkerülni, mert nincs rá lehetőség. De engedtessék meg bárkinek, hogy legalább ne reagáljon rád. Én legalábbis nem látok más lehetőséget az önvédelemre.
Sokat tettél Te is ahhoz, hogy a Dokk a jelenlegi állapotába kerüljön.
Csak elképzelem, hogy idegenként először felnézek a dokkra, illedelmes vendégként eleinte csak nézelődöm, tájékozódom, olvasgatok. Aztán elolvasom néhány naplódat, versekhez való hozzászólásodat, és úgy menekülök el, hogy nem is tudják meg, hogy itt voltam. Aztán, ha máshol szóba kerül a Dokk, hát igen rövid véleményt fogalmazok meg róla.
Nem írok többet, megyek ebédelni, azt hiszem, a lényeget megírtam.
Vigyázz magadra, írjál szépeket, és sok sikert kívánok!
Gyurcsi
| |
612. | [tulajdonos]: Ki gondoz kit? | 2018-11-14 19:17 | A játékos naplóban kérdés merült fel, hogy Csák Norrisz és közöttem vajon milyen viszony állhat fenn, vagyis én gondozom-e Norriszt, vagy fordítva?
Nos, Norrisszal mi szimbiózisban élünk.
Ugye, a szimbiózis olyan együttműködést takar, ahol mindkét fél az előnyét látja a dolognak.
Norrisz ott nyer a kapcsolaton, hogy én lesem minden gondolatát, ezek egy része nagyon izgalmas és Kovi is sokat fel tud használni belőlük, más részét segítek eltitkolni, és a túlnyomó részét pedig megvalósítom Norrisz számára. Ezek Norrisz előnyei.
Cserében Norrisz nem ver meg. Annyira.
Akit Norrisz már megvert valaha is, az pontosan tudja, hogy ez minden pénzt megér.
Azért azt látni lehet, hogy az idő teltével folyamatosan csiszolódunk egymáshoz. Norrisz például bővítette kommunikációs csatornáit.
Mikor megismertük egymást, ő mindössze két eszközzel élt, szigorúan nézett, vagy haragosan nézett.
Mára már beszél némileg, sőt, már ír is néha. Illetve, diktál. Én írom le. Elég néhány mimikai jelzés - ugye, abból kettő is van -, néhány hang, egy-két pofon, és már írom is a Norrisz-féle verseket, kommenteket. Mert, ugye kommentál is.
Nem ereszti bő lére, néz. De mennyi minden van ezekben a nézésekben! Norrisz gondolatai a Világról, az emberekről, a természetről, a szeretetről, a gonoszságról, a békéről, bizakodás van a tekintetében, költészet! Csodálatosan dekódolható a tekintete, és megéri jól érteni, mert nagyon megver, ha eltévesztem.
Egyébként amikor veri az embert, az is reménykeltő. Az ember reméli, hogy egyszer talán melléüt.
Még sose ütött mellé, de hát a nagy számok törvénye... 1967 óta lottózom, sose volt kettesnél nagyobb találatom, de nem merem abbahagyni (állandó számok!), mert biztos akkor húznák ki, amikor nem játszom. Így vagyok a veréssel is. Biztos akkor ütne mellé, amikor egyszer nem ver meg. Így már szinte alig várom a pofonokat.
Szóval, kapcsolatunk majdnem olyan, mint egy házasság. Annyi a különbség, hogy itt az eskü szövege kicsit másképp szól, holtomiglan-holtomiglan.
Abbahagyom, mert, hogy Norrisz szemöldökét vonta össze. Norrisz-nyelven azt jelenti: - Gyurcsi! Verés nélkül Jössz-e?
- Megyek, Norrisz! Egy pillanat! Kezed lécci hagyd zsebedben! Mit parancsolsz, végrehajtom, közben a szemem se rebben!
| |
611. | [tulajdonos]: jó fej | Zúzmara: Hihihi | 2018-11-12 17:28 | Jaj, Gabikám, ha egy házban élnél vele, biztosan átértékelnéd véleményedet!
Már a közmondásokat is átalakítja. Példa:
"Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalad!" - ja, és ezt ráadásul a pörgő-forgó rúgással csinálja.
Most, hogy megdicsérted, csak olaj volt a tűzre. Azt hiszi, hogy most már ő is költő, sőt, ő csak igazán.
Ha költök, az zseniális, csak írok, és siker máris, felesleges minden verseny hogyha elindul egy versem!
Ösztönösen írok szépen, mert, hogy zseni vagyok, kérem! A könyvek majd rólam szólnak: - Norrisz, mestere a szónak!
Díjat neveznek el rólam, elárverezik a tollam, idézik majd minden sorom, ezt a verset is, gondolom.
Ereklye lesz a fogkefém, mesélik, hogy mit tettem én, hogy mi volt a kedvenc étkem, vagy, hogy semmitől se féltem.
Minden vers majd csak azt zengi: hozzám nem mérhető senki, csak a tükör velem szemben! Zúzmara is dicsért engem...
| | Olvasói hozzászólások nélkül609. | [tulajdonos]: Norrisz játszik | 2018-11-12 16:13 | Most, hogy lezajlott a szavazás és győztes is született, nem tudom megmagyarázni Norrisznak, hogy miért ne tegyem közzé az ő megoldását is. Ne tudjátok meg, én folyamatos lelki elnyomás alatt élek, de aztán rámtelepedett ez az izomagy is....
78 éves, de tizenötöt nyugodtan letagadhatna. Kár, hogy ezek pont az iskolaévek...
Hiába magyaráztam neki a szabályokat, nem is értette, hogy miről beszélek. Szerinte szabály csak az lehet, amit ő hoz, de őrá az sem vonatkozik. Igen, ezt a mentalitást viszont már kezdem megszokni.
No, lássuk!
Csák Norrisz:
TÜKÖRNEURONOK
írta Csák Norrisz
Csák Norrisz verse
a búcsú pillanatában felgyorsul az idő de a pörgő-forgót én gyorsabban rúgom és mikor sírján a szomorúfűz kinő a mosolyát még órákig őrzi az arcom
hisz' a saját arca nem mosolyog többet mert, hogy neki sajnos nincs már saját arca szomorú a búcsú, a mennybe költözhet akit elvertem, mint a Madridot a Barca.
| | Olvasói hozzászólások nélkül607. | Tóth Gabriella: Kérdés | 2018-11-11 08:37 | Kedves Gyuri! Feltehetném a közös versünket staféta címmel? | |
606. | [tulajdonos]: Hezitációs tanfolyam | 2018-11-08 13:17 | Kedves Szepy!
Engedelmeddel ide importáltam a játéknaplós bejegyzésed, azt inkább hagynám zömében a játéknak.
"1518. Frady Endre: hezitáció [tulajdonos]: tizedik 2018-11-08 11:14 Lehet, hogy páran most végezték el a Hezitációs Tanfolyamot és ezért nem tudnak dönteni a pályamű beküldésének tekintetében... :)"
Hezitációs papírom csak OKJ-s van nekem. Egy végzettség. De valóban igaz az a sejtelem,
felületes képzettség ez. Tudásom nem alapos. Nem egyetem, főiskola - tanfolyam, hathónapos.
Van, hogy figyelmetlenségből döntök, és megyek tova. Hivatásos hezitátor ilyenkor még tétova.
Szóval, ez a gyorstalpaló igazából mit sem ér. Egy profi a tudásából nálunk pedig jól megél.
Százból nyolc diplomás kint, és nem hezitáltak sokat. Aki meg nem tud dönteni, mi a francnak válogat?
| |
605. | [tulajdonos]: javítás | 2018-11-07 19:46 | Előző bejegyzésemben véletlenül így írtam:
"Hogy a Tárki eredménye kijöjjön, 7,2-nek kéne kijönni, "
Helyesen 0,72 az a szám. Bocsi, nagyon felbasztam az agyam. | |
604. | [tulajdonos]: 8 % | 2018-11-07 19:41 | A diplomás magyaroknak már a 8 százaléka él külföldön – derül ki a Tárki Társadalmi Riport 2018 elvándorlásról szóló elemzéséből.
Hááát... Én nem tudom, honnan szedik ezek az adatokat. Ez ugye százból nyolcat jelent.
Az én rokonságomban ez biztos, hogy nem igaz.
Mert ugye én meg a zasszony az kettő, a lányom meg a vejem az négy, a nevelt fiam meg a felesége az hat, a másik nevelt fiamnak csak a felesége diplomás - az hét, a nevelt lányom meg a férje az kilenc. Ennyi diplomás.
Hogy a Tárki eredménye kijöjjön, 7,2-nek kéne kijönni, vagyis kerekítve egynek. Nem ennyi. Ezek tiszta hülyék, biztosan politikai indíttatásból hozták ki ezt a légből kapott eredményt. Nálunk ugyanis öt.
És öten vannak a gyerekeik is. Ebből négyen már kint születtek. Ők még nem diplomások. De valószínűleg azok lesznek. És ellentétben az egyik fiammal, aki a diplomájával a zsebében pizzafutárként dolgozik Németországban, ebből tartja el a szintén diplomás, a gyerekekkel otthon lévő feleségét, és teszi lehetővé, hogy gyerekei szintén diplomások legyenek, ők már feltehetőleg a szakmáikban fognak dolgozni, mert megéri. Ott.
Most, hogy a nyelvet már elsajátította, ő is a szakmájában dolgozik majd, és így egyre könnyebb lesz a helyzetük. Itthon nem azért nem hasznosította a kitűnő diplomáját, mert magyarul viszont nem tudott.
Az a félelmem, hogy akik ott magasabb adót fizetnek majd, abból én nem kapok nyugdíjat. Én abból kapok, amit azok fizetnek be, akik itthon jóval kevesebbet keresnek. És akiknek a gyerekei viszont már abból nem tudnak lediplomázni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|