NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 14:00 Összes olvasás: 125573| 701. | [tulajdonos]: Önvizsgálat | 2019-02-08 13:23 | Önvizsgálat
Be kell, hogy valljam, időnként kétségeim támadnak még magammal szemben is.
Ki vagyok én? Milyen ember? Hagyok-e nyomot, és mekkorát magam után? Gyerekeim, unokáim büszkék lehetnek-e majd, ha szóba kerülök valamikor?
Egyszer ott lesznek személyes emlékeik velem kapcsolatban, de ha tárgyilagosak akarnak lenni, kénytelenek lesznek számukra idegenek véleményeit is megismerni.
Ebben biztosan nagy segítségükre lesz, ha felkutatják Pálóczi nyilatkozatait velem kapcsolatban. Ezek nélkül esélyük sem lehet arra, hogy valós képet alakítsanak ki rólam.
Megtudhatják, hogy másodrendű dokker voltam. Meg azt, hogy gyenge matéria. Hogy nem akartam költő lenni. Hogy volt pofám nekem is politizélni, pedig ez a lehetőség csak neki van fenntartva. Hogy határozott tiltása ellenére olyan verseket is elolvastam, amit még neki sem szabad - illetve, neki szabad lenne, de ő ezt nem teszi.
Megtudhatják azt is rólam, hogy bár ő feltételül szabta, mégsem jártam felolvasni, hogy aztán együtt hallgathassuk a katartikus - vagy döbbent - csendet.
Pedig tudhattam volna! Az elveket nem kezelem jól!
Én hülye, aránylag kitartottam elveim mellett, és a másokhoz való viszonyomat az határozta meg, hogy azok éppen mit képviseltek. Ahelyett, hogy azokhoz idomultam volna, akik éppen hatalmon vannak, és nézeteimet velük együtt váltogatnám!
Milyen gazdag múlttal rendelkezhetnék már, hiszen lehettem volna liberális és illiberális, kommunista, konzervatív, vérkeresztyén, oroszgyűlölő, oroszbarát, demokrata, europer, idegengyűlölő, Brüsszel-ellenes, családbarát de a családokat ellehetetlenítő is, az állami oktatást lezüllesztő, de a saját gyerekeket elit iskolákba járató, a közegészségügyet igénybevevő - na azt azért már nem -, na, ha ilyen lettem volna, akkor oszthattam volna az észt, kinyilatkozhatnék, ellentmondást nem tűrően minősíthetném és osztályozhatnám a többieket.
Viszont akkor nem csinálnék olykor önvizsgálatot. Mert valószínűleg szégyellném magam.
Utóirat:
Gyenge anyag például a bársony, a selyem, a franciakrémes, a simogató kéz.
Erős anyag például a fagyott kutyaszar
| |
| 700. | [tulajdonos]: Számok | 2019-02-04 22:51 | Ezt a bejegyzést a DOKK_FAQ-ba is feltettem, de ott lassan kelenik meg, így ide is felteszem.
Egy kicsit én is eltűnődtem a számokon.
Olyan két és fél oldal bírálandó van, abból Francesco és Tiszai P. Imre 8-8 verssel, Szilasi Katalin 7-tel, Szilágyi Erzsi és én 6-6-tal, KMara és Mészáros Laci 5-5-tel és Petz Gyuri 4 verssel képviseljük magunkat.
Az én hat versemből egyhez kaptam meót, még január 27-én. A meótól - és a vers minőségétől - már múlhatna, de úgy látszik, a csendes szavazatok is nehezen jönnek össze, pedig már 106 az olvasók száma.
A friss fórumok alján 7-8 napos bejegyzések vannak.
Egyébként leutaltam kétezer forintot Pálóczi helyett, segíteni szeretnék neki. A jövő havit nem vállalom.
| |
| 699. | [tulajdonos]: Filip Tamásnak | 2019-01-30 23:10 | Kedves Tamás!
Távol álljon tőlem - mint ahogy Te többször felszólítottál rá -, hogy ezen az oldalon politikával foglalkozzam. Veled sem szeretnék, hiszen emiatt is rosszallásodat fejezted ki.
Éppen ezért örülnék, ha rámutatnál, mit érthettem félre, mikor a Minimal Planetes naplódban a következő bejegyzést olvastam:
551. [tulajdonos]: funny
2019-01-30 21:47
baLOLdal
Igazság szerint rossz érzéseim támadtak, de Te biztosan eloszlatod azokat!
| |
| 698. | [tulajdonos]: Üldözési mánia | 2019-01-28 21:14 | Kedves Tamás!
Most olvastam a naplódban, hogy üldözlek.
A tököm se tudta, hogy Te vagy a Vincze Sándor.
Talán azért, mert nem érdekelt. Annyit tudtam, hogy ilyen nevű költő van a Dokkon, vannak versei, bejelentkezett a játékba, szavazott, játékot vezetett, kész. Sőt, az elején felajánlottam a segítséget, mutattam a szabályokat.
Amikor láttam, hogy nem kerültek ki a rejtettek, akkor is úgy kértem Gyurit, hogy tegye ki ő azokat, mert Vincze biztosan még tapasztalatlan játékvezető.
Te most találtál nálam egy esetet, amikor én nem tettem ki, az 514. sz. alatt.
Nem emlékeztem rá, visszanéztem. Jé, ez pont akkor volt, amikor nem is én vezettem, csak besegítettem Paricskának, aki egyéb okok miatt nem tudta befejezni. Pont a házam felújítása körüli melók miatt igen kevés időm volt, de összegeztem az eredményt, ki is hirdettem. A nyilvánosságra hozás kimaradt. Elfelejtettem. Akkor senkinek se hiányzott, ha szóltak volna, akkor pótlom.
Neked van olyan érzésed, hogy veled foglalkozom? Ki a fasz lett volna képes visszanézni ezerkétszáz bejegyzést, hogy találjon egy hibát nálam? Mert én nem.
Viszont most, hogy megtudtam, hogy Te vagy a Vincze is, már értem, hogy mi megint ez a hiszti a nevek körül.
Egy picit se érzitek magatokat dedósnak? Mint a hülyegyerekek a homokozóban!
Egyébként nem téged vagy a zavarkeltőket "tiltottam" ki a backstage-ről, hanem a személyeskedést, meg a játéktól független dolgokat. Azt a naplót azért hoztam létre, hogy a játékosoknak legyen hol beszélgetni, véleményeket, javaslatokat megfogalmazni a játékkal kapcsolatban, várakozás nélkül.
Az egyéb faszságokra ott van a saját üzenőfalatok, naplóitok, legyen elég! Ha a játékkal kapcsolatban van írnivalód, azt továbbra is írhatod oda.
Amit Te kitiltásnak vettél, az csupán annyi, hogy fáradt vagyok percenként azt nézni, hogy ki szart már megint az asztalra, inkább lezárom. Itt senki sincs tekintettel rám, én se vagyok már hajlandó arra, hogy lelki sebekre legyek tekintettel. Leszarom. A magam bajával törődöm, abból nem szorulok importra. | |
| 697. | [tulajdonos]: Nem párbajképesek | 2019-01-28 14:54 | Majdnem napra pontosan 181 éve, 1837. február 10-én kapott halálos sebet egy párbaj során Alekszandr Szergejevics Puskin.
Vahot Imre író, a Pesti Divatlap szerkesztője 1845-ben a Honderű szerkesztőjével, Nádaskay Lajossal vívott párbajt, mert az sértő stílusban írt a konkurens lap szerkesztőjéről.
1846-ban egyébként a sértődött Petőfi is párbajra hívta Vahotot, de az író kitért a párbaj elől.
Jókai Mór többször is kénytelen volt kardpárbajozni. Egy alkalommal Bulyovszky Gyula hírlapíró hívta ki, mert a Jókai által szerkesztett Üstökös című lap sértően írt Szilágyi Lilláról, Bulyovszky színésznő feleségéről.
Más esetben Pulszky Ferenc régész, politikus, műgyűjtővel vívott pisztolypárbajt.
Herczeg Ferenc író 1887-ben egy katonatiszttel vívott párbaja során a tiszt a helyszínen meghalt, Herczeget pedig jogerősen négy hónapnyi államfogságra ítélték.
Gárdonyi Géza párbajvétségért kétszer is élvezhette a szegedi államfegyház vendégszeretetét.
1911. január 11-én hajnalban Szécsi Illés keramitkőgyáros és Molnár Ferenc író pisztolypárbajt vívott egymással a nagykovácsi erdőben.
A fenti adatokat - a Puskinról szólót kivéve - a hvg.hu-ról szereztem, ha valakit a részletek érdekelnek, a https://hvg.hu/kultura/20140818_az_iro_is_ember_parbajhosok_es_bunyosok -linken megtalálja. Úgy akadtam rá, hogy kíváncsi voltam, és rákerestem arra, hogy rendezték nagy elődeink vitáikat.
Mire találnak vajon a jövő generációjának kíváncsi keresgélői?
Nem kell sokat keresniük. A Dokk arhivumában megtalálják.
Korunk költőóriásai kölcsönös szardobálással rendezik elfajuló vitáikat.
| |
| 696. | [tulajdonos]: Statisztika? | 2019-01-23 20:57 |
Még nyomozóként úgynevezett "operatív tiszt" voltam, vagyis az a fajta detektív, aki a "Feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen" - kezdetű aktákat kaptam.
Ha a tettes ismert volt, akkor azt a vizsgálati osztály nyomozói kapták. A felderített ügyeinket mi is a vizsgálóknak adtuk át.
Akkoriban egy kerületi kapitányság elismertségét többek között olyan mutatók határozták meg, hogy milyen felderítési mutatót tudtak prezentálni. Egyébként ez a nyomozók munkáját egyenként is minősítette, egy vizsgálótisztét meg az a mutató, hogy a vádra átadott anyagai milyen arányban vezetettek a tettesek elmarasztalásához.
Persze, ment a trükközés.
Bejött Jani bácsi, és feljelentette a szomszéd gyerekét, hogy egy bicskával végigkarcolta a kocsijukat.
- Biztos, hogy a szomszéd gyerek volt? - kérdezte az ügyeletes a panaszirodán.
- Hát persze, hogy biztos! Az ablakból láttuk, ahogy eltántorgott a házunk előtt, és amikor a kocsi mellé ért, végighúzta rajta a kését!
- Miért nem fogták meg?
- Nagy, erős gyerek, be is volt rúgva, meg ugye kés is volt nála...
- És tudja ezt valamivel bizonyítani?
- De hát láttuk, az nem elég?!
Ilyenkor az ügyeletes tiszt elmagyarázta Jani bácsinak, hogy veszélyes dolog valakit név szerint feljelenteni, mert, ha nem sikerül bebizonyítani a dolgot, akkor a gyerek feljelentheti őt becsületsértésért.
- Akkor most megússza ez a csibész? - kérdezte az öreg megrökönyödve.
- Nem, mert mi majd rábizonyítjuk, ha lehet, de ha mégse sikerülne, minket akkor se lehet feljelenteni.
Így aztán megszületett a jegyzőkönyv ismeretlen tettes ellen.
Egy ügyes, jó eszű nyomozó pedig türelemmel, okos érveléssel el tudta érni, hogy a delikvens beismerő vallomást tegyen.
A nyomozónak lett egy eredményes felderítése, a kapitányságnak is, és az öreg is elégtételt kaphatott.
Statisztika: piros pont.
Eltelt azóta több, mint 35 év.
Látom, a taktika mit sem változott.
| |
| 695. | [tulajdonos]: Az első rög | 2019-01-19 13:38 | Mesélték.
Biztosan igaz volt, mert én személyesen is ott voltam, amikor mesélték.
A magyar tengerhajózásnak abban a korszakában volt, amikor a Társaság rendelkezett úgynevezett "hazajáró" hajótípusokkal. Ezek optimális vízmagasság esetén fel tudtak jönni a Dunán, egész Csepelig, és ki tudtak kötni a Szabadkikötőben. Ha elég magas volt a víz, hogy ne érjen le a hajó alja, de nem volt túl magas, hogy a hidak alatt elférjen. Persze, ilyenkor le kellett hajtani az árbocokat, a kéményt, le kellett bontani a felsőhidat, nem volt egyszerű.
Mikor én voltam ilyen hajókon, már nem volt divat a hazajárás, mi a Duna torkolati kikötőiben átrakodtunk uszályokba, azok jöttek fel az áruval tovább.
Szóval, amikor még hazajártak hajóink, gyakran jártak Haifán, Jaffán. Nekem már nem volt ilyen szerencsém, a hetvenes években az arab kikötőkből kitiltották azokat a hajókat - és ennek a hajónaplóban utána tudtak nézni -, melyek előtte Izraelben is jártak. Az akkori politikai, üzleti érdekeink nem tették lehetővé, hogy lemondjunk az arab kikötők látogatásáról.
De, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a történek idején béke honolt a Mediterrán tengeren, járták a magyar hajók Izraelt.
Egyik parancsnokunkat meglátogatta a hajón egy helyi üzletember.
- Maguk gyakran mennek Magyarországra, igaz?
- Amikor a vízállás lehetővé teszi, akkor igen!
- Rendben van! Akkor hozzon nekem földet!
- ?
- Nem kérem ingyen! Megfizetem rendesen!
Elmondta a csodálkozó parancsnoknak, hogy a rengeteg kint élő magyarnak jó érzés lenne, ha halottaik búcsúztatásakor az "első rög" magyar föld lenne.
Parancsnokunk boldogan belement az üzletbe. Az első néhány alkalommal még vette is a fáradságot, és szép hazánkban ásott gödröt a művelethez, de később már ezt nem tartotta lényegesnek.
Így aztán a kint elhunytak egy része már román, ukrán, török, arab (és így tovább) föld koppanását hallhatta koporsója fedelén.
Mindenkinek így volt az egyszerűbb...
| |
| 694. | [tulajdonos]: beszámoló | 2019-01-15 07:40 | Káprázatosan okos és celebszépségű feleségemnek ritkán mutatom meg a verseimet.
Pedig tetszenek neki. Éppen az a bajom, hogy mindegyik.
Emlékszem, azok is tetszettek, amiket szerelmünk hajnalán - lassan fél évszázada - írtam, pedig azokat már én is csak derűvel tudom olvasni, most se vagyok egy költőóriás, de "korai korszakom" termékei a Dörmögő Dömötör színvonalát se érték el.
Tehát nyugodtan leszögezhetem, nem a verseimet szereti, hanem engem.
Pedig egyébként rendkívül igényes. Ezt meg onnan tudom, hogy amikor mások verseit mutatom neki, akkor a jó verseket kedveli, a rosszakat meg nem. Nyugi, nem az én minősítésem szerint jók vagy rosszak ezek a versek, de akadnak olyan kritikusok, akiknek értékítéletében feltétlenül megbízom. Viszont, ha már szerintem is rossz egy vers, akkor azzal érdemes inkább a konyhai szemétvödör alját kibélelni, hogy ne ragadjon bele az almacsutka. Nálam ugyanis a "rossz" minősítést még megelőzi a "nem értem".
Nejem még ebben a kategóriában is számos olyat talál, ami kifejezetten tetszik neki, én csak pislogok, hogy mi van, aztán megnézem a kritikákat, és ott meg dicsérik.
Szóval, nejem minősítését is mérvadónak tekintem, amennyiben nem az én verseimről van szó.
Én az elismerten jó költemények kétharmadát nem értem. Ez nem jelenti azt, hogy elutasítom őket, rengeteg olyan verset kedvelek, melyeket csak alig-alig tudom értelmezni, de hangulata, sodrása, a közben ébredő gondolatok, a képek, amiket látni vélek, bőven kárpótolnak azért, mert nem alakul ki bennem egy egyszerűen megfogalmazható mondanivaló.
A verseket - különösen a hosszabbakat - nehezen olvasom. Persze, vannak olyan költemények, ahol az elolvasott gondolatok felébresztik a vágyat, az érdeklődést a következő iránt, az meg hívja az azt követőt, nem is lehet abbahagyni, bármilyen hosszú, mint a sós mogyoró, amíg el nem fogy, véget nem ér, nem lesz kerek a vers.
Aztán hallgatok egy profit, aki szaval.
Érdekes, ha olvasok egy verset, esetleg van olyan rész benne, amit nem értek vagy nem érzem tökéletesnek, az zavar.
Ugyanez egy igazi előadót hallgatva kisimul, a helyére kerül. És utána már olvasni is jó, hiszen mondjuk Kállai Ferenc hangját hallom közben, ő átsegít zökkenőmentesen azokon a buckákon, amik előtte megakasztottak.
Jordán Tamás előadói estje, amit a Jútyúbon néztem végig, napok óta kitölti gondolataimat, néhány napja kerestem rá, amikor Filip Tamás beszámolóját olvastam a Gödörbeli élményeiről.
Másnap reggel alig vártam, hogy nejem (az állandó jelzők mint már az elején) végezzen a reggelivel, a tornával, az ebéd előkészítésével, nyaggattam, hogy jöjjön a TV-hez, mondtam, hogy csak negyed óra, becsaptam, mert több, mint egy órát tart, de tudtam, hogy nem fog felállni közben.
Sőt, amikor véget ért, és a Jútyúb automatikusan behívta a következőt, szintén József-versek jöttek, azokat is Jordán adta elő, akkor is maradt. Jó, egy kicsit később ebédeltünk.
Én ezeket a verseket már szinte mindet olvastam. Sokat tanultam is, szerettem, József Attila versei azok közé tartoztak, melyeket érteni is véltem. Viszont igazán most értettem meg.
Nem vagyok alkalmas arra, hogy elmenjek egy előadásra, hiszen nem tudok egy órát sem egyhuzamban ülni, de a számítógép végre lehetővé teszi, hogy kis megszakításokat be tudjak iktatni.
Viszont azt is megértem ezek után, hogy valaki többször is jegyet váltson ugyanarra az előadásra, tudom, sántít az analógia, de nincs olyan Beatles-szám, amit ne hallgattam volna meg legalább százszor.
Biztos vagyok abban is, hogy Filip Tamás József Attila verseit már szinte mind olvasta, és velem ellentétben, nem csupán iskolai évzárókon hallotta szavalni. Szerintem kívülről is tud sokat, hiszen egy igazi költő agya sokkal jobban rezonál a költészetre, mint az enyém.
És ezért nem értem.
Elmondta naplójában, hogy elment partnerével a Gödörbe egy előadói estre, de az est címét kivéve egy szót sem írt magáról az előadásról. Szerencsém, hogy legalább a címét megírta, hiszen ezzel keltette fel a kíváncsiságomat, és ajándékozott meg egy életre szóló élménnyel.
Viszont panaszkodott a körülményekre, a szervezési hiányosságokra, a tömegre, de főként arra, hogy - az előadás élményét fokozandó - fülhallgatót csak egy igazolvány zálogba adásával adták oda.
Sőt, beszámolója végén csodálkozásának adott hangot, hogy egy ilyen helyet, ahol így visszaélhetnek a személyes adatokkal, még nem zártak be.
Az adatvédelmi törvényt számos lehetőség van megsérteni.
Lehet számítógépeket feltörve lelopni a kényes adatokat. Lehet kicsalni különféle trükkökkel, de biztosan van még rengeteg lehetőség, van, aki hozzáfér kérdőívekhez, nyilvántartásokhoz. Létező probléma, van, ahol még azt is tudják, hogy kire szavaztam. Vagy, hogy kire fogok.
Viszont úgy is lehet valaki törvénysértő, hogy belemegy - látszólag sértettként - a szabálysértésbe.
Partnerré válik.
Ilyen az orgazda, ilyen, amikor megvesztegetnek valakit, vagy amikor nem kérünk számlát, vagy amikor pénzt adunk az orvosnak.
Gyanítom, hogy a Gödörben a tapasztalatok vezérelték a szervezőket, hogy így járjanak el. Ha zálog nélkül adnák ki a fülhallgatókat, gondolhatja valaki, hogy mind visszakerül hozzájuk?
Jó, nem egy nagy érték, de a TAO átalakításával biztosan meg kell gondolniuk minden fillér költséget.
A napokban olvastam, hogy ketten béreltek kerékpárt valahol, vagy letétbe helyeztek volna húsz-húszezer forintot, vagy egy igazolványt inkább. Ők az igazolvány mellett döntöttek.
Nejem (jelzők mint fent) gyakran jár a veresi uszodába. Ott elfogadnak órát, bármilyen értéktárgyat, olyat, amiért biztosan visszamenne. Uszodába ritkán visz az ember értéket, marad az igazolvány.
Balatonon vizibicikli. Szőnyegtisztító. Légkalapács. Ezeknek a bérlése személyes tapasztalat. Mondjuk, a vízibicikli az nem személyes, de ismerősi körben volt.
Lépjünk tovább! Milyen megoldást találhattak volna még a Gödörbeli szervezők?
Mondjuk, letétbe kérik a fülhallgató árát.
Na, érdekes lenne, amikor a nézők visszakérik a pénzt.
Tovább tartana a kicsekkolás, kinek van aprója, nem tudok visszaadni, ott aztán lenne tumultus.
Ha órát, vagy bármilyen értéktárgyat adnának zálogul, na ezt el sem lehet ép ésszel képzelni. Fiatalabb koromban volt, hogy a ruhatárban is elkeveredett a dzsekim, pedig számot is tűztek rá, de a tumultusban mégis előfordul ilyen.
Viszont egy névre szóló igazolvány, amit ABC-be lehet szedni.
Nem feltétlenül személyi, bármilyen, csak névre szóljon. Ezt onnan tudom, hogy Tamás elmondta, partnere két igazolványát adták le, és ugye két személyije neki sem lehetett. Mondjuk, jogosítvány? Csak az a lényeg, hogy az illetőnek fontos legyen visszamennie érte.
Na, személyes és kényes adatok.
Maradjunk a személyinél.
Hány helyen adjuk meg szinte naponta nevünket, SZIG-számunkat? Minden meghatalmazáson, adásvételin, aláírásgyűjtő lapon, vásárlási tranzakción kérik. Az, hogy hol lakunk, mi a telszámunk, ímélcímünk, családi állapotunk stb. nincs rajta. Egy telefonkönyvben több adat van rólunk.
Ezek mind lehetnek egy megfontolás tárgyai, és biztosan akad néhány ember, akik értelmes vitákat folytathatnának róluk.
Viszont bennem az egész ügy kapcsán érdekes tanulságok fogalmazódnak meg.
Egy irodalmi portálon az egyik tulajdonos volt olyan szerencsés, hogy részt vehetett egy olyan előadáson, ahol az ország egyik legjobb színésze egy olyan költő estjét produkálta, akiről egy díjat neveztek el.
Ez a tulajdonos pont ennek a díjnak a birtokosa, hiszen önön költészetével kiérdemelte azt.
Ír egy beszámolót az estről, és egy szóval nem méltatva magát az előadást, inkább a helyszín bezáratását vizionálja.
Korunk kultúrpolitikája.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 693. | Vezsenyi Ildikó: Nem hagyom szó nélkül! | 2019-01-13 22:11 | Csodálatos dolgot írtál, Gyuri, Zúzmara naplójába.
Idézlek: El vagy? Gabikám! Nem ez a lényeg! Az a vers, ha meg akar íródni, az nem lesz meg nélküled!
Nagyon szép gondolat. A gyermekre is, már a születése előtt gondolni kell, várni, s megteremteni a feltételeket.
Egy anya is el van éppen a gyerek nélkül, csak a gyermek nincs meg, anya nélkül.
| |
| 692. | [tulajdonos]: József Attila | 2019-01-13 22:00 | Tamás naplójában felcsigázott, rákerestem a jútyúbon, sajnos csak egy 91-es, szombathelyi előadás felvételét találtam meg, így azt néztem végig.
Letaglózó, megrendítő, és mégis felszabadító érzés volt. Most lett vége.
Meg tudom érteni, hogy egymást taposták az emberek, hogy bejussanak.
Köszönöm Tamás, hogy - ha szőrmentén is - felhívtad a figyelmet rá! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
