NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 22:56 Összes olvasás: 125503Olvasói hozzászólások nélkül| 754. | Kosztolányi M.: re viszolygás | 2019-07-08 14:24 | | Éppen gondolkodtam mit írjak, ne legyek bántó, mégis egyértelmű, hogy az alagsor akkor legyen a miénk és az ilyen tudálékos, sehol nem jegyzett f. fejek maradjanak az emeleten , de Tamás nem köntörfalazott, megmondta a tutit . :) Köszönöm, és Neked is, hogy szóvá tetted. | |
| 753. | [tulajdonos]: A viszolygásről | 2019-07-08 12:57 | Előbb a tiszteletről írtam.
Most ennek pont az ellenkezőjéről szeretnék, a viszolygásról.
Időnként megjelennek a Dokkon olyan emberek, akiknek valami késztetésük van arra, hogy mások szórakozását tönkretegyék.
Nem kívánom megérteni lelki beállítottságukat, sőt, hiszen viszolygok tőlük. Egy biztos, ők még távolról sem szeretnék a Dokkot rendeltetésszerűen használni.
Kíváncsiak lennének a szerkik véleményére? Ugyan, hiszen eleve dehonesztálóan nyilatkoznak róluk.
Szeretnének tanulni, tanácsot kérni? Minek, hiszen mindent tudnak. Mindent is. És jobban.
Viszont gorombán, kioktatóan, pökhendien, ledorongolva a másikat nyilatkoznak, Ha egy baráti társaságban beszélnék róluk, egyszerűen nagyképű faszoknak jellemezném őket, ezt itt természetesen nem tehetem.
Nem tudom, hogy saját agyukból pattant-e ki az ötlet, hogy romboljanak, vagy megbízást teljesítenek. De igazándiból nem is érdekel.
Voltak már itt hasonlóak, lesznek is. Egy gyors lefolyású vírusos betegség az ilyen. Néhány nap vagy hét, és már a nevükre sem emlékszünk.
| |
| 752. | [tulajdonos]: A tiszteletről | 2019-07-08 10:24 | Az előbbi verset most feltettem a bírálandókhoz.
No, nem azért, hogy az ítészek elbírálják, de azt akarom, hogy szerepeljen az adatbázisban a nevem alatt. Ez a naplóban elég körülményes.
A tiszteletről szól, arról, hogy ahhoz hogy lehet hozzájutni.
Erőszakkal lehet?
Láttam a Klicskó - Joshua meccset. Akkor ők ketten voltak a Világ legnagyobb és legjobb ökölvívói.
Hatalmas mérkőzés volt, és lehetett érezni a kölcsönös tiszteletet egymás iránt.
Könnyű lenne úgy vélni, hogy csupán egymás megsemmisítő erejű ütését tisztelték, de igaziból nem. Ha így lenne, akkor mindketten egy gőzkalapácsot tisztelnének.
Egymás életútját, sportolói nagyságát tisztelték, amikor vége lett a mérkőzésnek, Klicskó gratulált annak az embernek, aki egy hihetetlen sportolói karriert zárt le.
A megvásárolt tiszteletről.
Van úgy, hogy nagyon gazdag, tehetős embert tisztelünk.
Azonban kiderülhet, hogy nem mindegyiket.
A küzdelmes életutat, a fantasztikus tehetséget, a jó és tisztességes döntések sorozatát lehet tisztelni, és szinte megelégedetten nyugtázzuk, ha az illető ezek eredményeképpen anyagilag sikeres lett, úgy véljük, megérdemelte.
Aztán vannak gazdag emberek, akiknek a vagyon az ölükbe hullt, vagy olyanok, akik tisztességtelen úton szerezték. Tiszteljük őket? Azt hiszem, inkább csak tartunk tőlük.
Biztosan sokan veszik körül őket olyanok, akik nagy tisztelettel beszélnek velük, de nem kéne sokat keresgélnünk, hogy a függőségi viszony napvilágra kerüljön.
Apámnak volt egy kollégája, egy hivatalnok.
Amikor az iskolában a szakkörön megépítettem az első detektoros rádiómat egy rajztáblára - egy VIM-es dobozra tekertem a 80 menetnyi litze- huzalt, és egy kémcsőben olvasztottam meg az ólmot és a ként, hogy a Gallenit-kristályt előállítsam -, ez az ember megdicsért, aztán nekem adott egy zsilettpengés dobozt, amiben ugyanez megvolt kicsiben. Adott könyveket, és sokat magyarázott - és elindított egy olyan úton, amin a mai napig is járok. Na, őt tiszteltem, és a mai napig is ezt teszem, haló poraiban.
Reggelente látok elfutni előttünk egy idős bácsit, úgy vettem észre, hogy időjárástól függetlenül, minden nap fut. Nem tudom, hány éves, olyan hetven és nyolcvan között lehet, húsz éve ugyanígy nézett ki. Nem fut gyorsan, hiszen nem siet, nem valahová fut valahonnan, csak fut, hogy fusson.
Még akkor is futni fog, amikor én már járni sem tudok. Hát én őt is tisztelem.
Tegnap volt egy riport egy 17 éves srácról, aki vagy harmincféle paradicsomot termel egy zsebkendőnyi kertben, és komoly éttermeknek szállít, de még sportolni, zenét tanulni is van ideje az iskola mellett. Ja, és gondja van a jótékonykodásra, a hajléktalanokra is.
Tisztelem őt is.
Sorolhatnám még azokat, akiket úgy tiszteltem és tisztelek, hogy erre nem szólítottak fel, sőt, javarészt még azt sem tudják, hogy én létezem.
Mert felszólításra nem megy. Azt ki kell érdemelni. Közhely? Akkor már tényleg tudni kéne!
| |
| 751. | [tulajdonos]: Európában | 2019-07-07 23:27 | Én azt hiszem,
hogy megvan mindenem.
Ami nem a pénzen múlik, az mindenképpen.
Ami meg azon, abból annyi meg olyan,
hogy hozzám képest.
Úgy meg én vagyok a leggazdagabb.
Nekem még a tiszteletből is jutott, jócskán.
Úgy lehet,
hogy az sem a pénzen múlik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 749. | [tulajdonos]: A SÜNRŐL | 2019-07-07 11:37 | Ötvös Németh Edit naplójára reagálnék, de elég hosszan, nem várhatom el, hogy ő megjelentesse.
Kedves Edit!
Hogy meggyászoltad a sünit, érthető, és együtt is érzek veled.
Azonban nem árt tudni, hogy a sünök megítélése helyenként és koronként változó.
Városi körülmények között az, hogy hasznot hajt vagy kárt okoz, igaziból nem számít, nagyobb a jelentősége annak, ha egy "mesehőst" üdvözölhetünk kertünkben.
Az ember egyébként a legenyhébbnek gondolt beavatkozásával is nagyságrendekkel nagyobb befolyással van a környezetre, mint egy megye összes sünje.
Azonban régen, amikor kaszával arattak és szarból volt a trágya, igenis volt jelentősége annak, hogy mivel táplálkoznak a sünök.
Akkoriban, ha egy süni rátalált egy földön fészkelő madár tojásaira vagy fiókáira, nagy örömmel bekebelezte azokat.
Egy fácán, vagy pláne egy fogoly élete során nagyságrendekkel több rovart fogyaszt, mint egy sün. Viszont tüskés barátunk családjával együltőhelyében elfogyaszt 8-10 tojást vagy fiókát.
Kedvencei közé tartozik még a giliszta, aminek nagyon jelentős talajjavító hatása van. Igaz viszont, hogy gusztustalan. Pedig állítólag jóízű - ezt a sünök is így gondolják. Jó fehérjeforrás, magas B-vitamin tartalommal. Ennek lehet még jelentősége.
Ja, és azok a növények, melyek a giliszták által javított talajból szedik a tápanyagot, nagyobb mértékben választanak ki olyan anyagot, ami a meztelen csigát riasztja.
A meztelen csiga viszont még gusztustalanabb. Még az állatok se szeretik. Valami indiai futókacsa állítólag megeszi, de szerintem azért fut. A klotyóra. Kacsaklotyó viszont nincs a kertekben, ezért aztán össze-vissza szarnak mindent. Ami megint csak gusztustalan.
Egyéni ízlés kérdése, hogy melyik a gusztustalanabb, a nudicsiga vagy a kacsaszar. Az biztos, hogy a kacsaszart már a futókacsa se eszi meg.
Aztán, visszatérve a sünire, jólesően nyugtázzuk, hogy a kígyót is megeszi.
A kígyót, ami szintén undorító.
Viszont pusztítja a rágcsálókat.
Érdekes, hogy egy egér milyen sikoltozást vált ki az anyósból, ha a spájzban lát egyet. Abból az anyósból, akiről pont az iménti kígyó jut az eszünkbe. Körbeért a dolog.
Gyerekkoromban mesélte a vadőrünk, hogy fiatal erdészként pénzt kapott azért, ha sündisznó-orrot adott le valami irodában. Ha szolgálata közben agyonütött egy sünt, lekanyarította az orrát, aztán kitette száradni. Olyan lett, mint a pergament. Amikor meg ment a főnökségre, hetente? havonta? tudomisén, akkor ezekkel is leszámolt.
Mesélte,. hogy egy alkalommal cigányemberrel találkozott, aki zsákban vitte haza a konyhára a sünöket.
Erdészként joga és kötelessége volt az ellenőrzés, az orvvadászat megelőzése miatt.
A zsák sün láttán hümmögött egy kicsit, majd közölte az emberrel, hogy elengedi, sőt, a sünkutyákat is elviheti, mert rendes embernek látja. Ha egy másik erdész is megállítja, mondja neki nyugodtan, hogy vele már beszélt. És, hogy bizonyítani tudja, ezért ezeknek most levágja az orrát, nála lesznek igazolásképpen.
Ezt hívják kölcsönös örömszerzésnek, az ember családja örült a bőséges kajának, az erdész pedig a jutalomnak.
Hogy a sünök örültek volna, arról nem beszélt az öreg. Nagyon nem tiltakozhattak, csak tudnánk róla.
No, de ez még a régijó átkos rendszerben volt, a hatvanas években mesélte az akkor úgy ötvenéves vadőr.
Ma már a fácánok és a foglyok nem mernek a földön fészkelni, legalábbis az okosabbja nem, mert a kombájn nem kerül. A butábbakért meg nem kár. Hiába, evolúció.
Egy ismerősöm mesélte, hogy a haverja a nagy géppel aratott a földön, amikor észrevette, hogy a kék zsiguli szürke utasaival lassan halad vele párhuzamosan a földúton, őt figyelve.
Gyanította, hogy a feszült figyelemnek köze lehet a fülke padlóján zötykölődő üres üvegekhez, ezért nem merte megkockáztatni, hogy a búzatábla végén találkozzanak.
- No, ezt úgyse bírja a Zsiga! - felkiáltással elindult hazafelé, árkon-bokron, nem lakott messze. Hazaérve gyorsan ágyba bújt, mire ráakadnak, kialussza a mámort.
Nagyon rövid idő múlva dörömböltek.
Mint később kiderült, elfelejtette fölemelni a kaszát. Hazáig egy hatméteres sávban mindent csutkára vágott. Volt abban széna, szalma, léckerítés, libanyak, minden. Ilyen nyomot a legfinnyásabb rendőr se kívánhatott magának.
Ennyit a sündisznóról
| |
| 748. | [tulajdonos]: agyi poloska | 2019-06-19 10:41 | Minimal Planet agyi poloska - című bejegyzéséhez kapcsolódnék.
Kedves Tamás!
Igazad van, méltatlanul keveset foglalkozunk a témával, de van egy ennél mostohábban kezelt jellemzőnk, a lábméret.
Pedig ez egy igazán pontosan mérhető - és ellenőrizhető - adat
És erről sem tehet senki, egy adottság, és szintén örökölhető némileg, vannak jellemzően kis- és nagylábú családok.
Valamikor nekem is volt intelligenciahányadosom, annak nagy részét elittam, de a lábam a mai napig megvan, a hossza 43-as lehet, de a szélessége miatt 44-es lábbeli kell.
Ezekkel az adatokkal szerintem az emberiség felső 30 százalékába tartozhatom, figyelemmel arra, hogy sok gyereknek és néhány fajnak kisebb a lába, és vannak olyan országok, ahol nem telik cipőre.
Nem is tudom, ezzel miért nem dicsekedtem eddig. Pedig anyám nem azzal fektetett édes álomra kiskoromban, hogy - Álmodj szépeket, Kisfiam, legyenek benne tündérek és királylányok, és, ha felébredsz, ne dicsekedj a lábméreteddel, hiszen látszik ám az anélkül is! Meg aztán milyen rossz lenne a kislábúaknak, akik ugyanúgy nem tehetnek róla, mint Te!
Új idők járnak. Manapság belefér, hogy öröklött tulajdonságainkkal besoroljuk magunkat - és így másokat.
Az IQ-teszteken azért nincs kiírva, hogy "Ne dicsekedj!", mert akinek alacsony, azok nem szoktak, akinek magas, az meg magától is tudja
| |
| 747. | [tulajdonos]: Bocsi! | sesin: privát | 2019-06-19 10:38 | Bocsi, nem láttam, hogy azt írtad, hogy Privát! :)
De nem bánom így utólag, lehet ez segítség másnak is!
Köszönöm! :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 746. | sesin: privát | 2019-06-19 10:26 | | Szia! Nem a naplódra, hanem a Hepp Bélához írt szöveged egy részletére reagálnék. A betűméretet a Ctrl és a + billentyűk egyszerre történő lenyomásával nagyíthatod; a Ctrl és a - billentyűkkel pedig kicsinyítheted.... (Ha nem ugrott volna be közben...) :-) | |
| 745. | [tulajdonos]: Apák napja? | 2019-06-16 16:31 | Gyerekeim köszöntöttek,
nem is tudtam, hogy miért.
- Apák napja! - mondta lányom,
s úgy tűnt, őszintén dicsért.
Hamisságot legalábbis
nem láttam a mosolyán,
Egyre jobban tetszik ez a
- nekem még új - hagyomány...
Pedig nem hiányzott külön
egy nap csak az apáknak,
Gyerekeikben örömöt
bármely' napon találnak.
Csokor virág? Egy üveg bor?
Nem igazi ajándék,
az unokák! Attól voltak
boldogabbak apámék!
Telefonom óvatosan,
porcelánként illetem
- unokám és lányom arca.
Bennük egész életem.
Velük kerek minden napom,
és így ünnep mindahány.
Csak egy marék technika, és
nincs távolság, nincs magány.
Apák napja? Jaj, gyerekek!
Van úgy harminc havonta!
Kacajotok még a vén Nap
sugarát is befonta!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
