NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 19:39 Összes olvasás: 125435| 761. | [tulajdonos]: Zúzmarának | 2019-07-18 19:20 | Kedves Gabi!
Először is, nem Te vagy a legrosszabbul író. Az nem úgy van, azt ki kell érdemelni! :)
Ne gondold azt, hogy akik zömében jobbakat írnak, azok nem írnak rosszabbakat is! Talán egyet jobban tudnak: szelektálni.
Felismerik még elküldés előtt, hogy "nem az igazi" amit írtak, és nem küldik el. És még azok is, akik ebben több tapasztalattal rendelkeznek, néha beküldenek itt-ott hibásnak vagy javítandónak értékelhető dolgokat.
Tehát, ha valakinek, hát Neked aztán igazán van helyed a Dokkon, itt előbb-utóbb rávezetnek arra, hogy milyen szempontok szerint értékelj!
Azon csodálkozom inkább, amikor magukat jó, kiforrott költőknek gondolók teszik ki irományukat, és nem igazán kritikát várnak, csak a máshol már megszokott elismeréseket jönnek learatni, aztán amikor tanácsot vagy kritikát kapnak, tűzzel-vassal védekeznek ellene, személyeskedéstől sem mentesen.
Na, az ilyenek nem biztos, hogy jó helyen vannak.
Neked, ha kedvedre való az írás, el kell felejtened a folyamatos önsajnálatot, a magad összemérését másokkal, inkább figyelned és tanulnod kéne! Nem kell bizonyítanod senki előtt!
Egy gyúróterembe nem csak a tökéletesre felpumpált kolosszusok járnak, hanem olyanok is, akik most kezdik a testépítést. Az összemérés a versenyeken van. az edzőteremben az oda vezető utat jelölik ki, a többiek viszont segíthetnek ebben. Nem mindegyik teszi, mert van köztük önző, féltékeny, magamutogató, emberileg selejtes anyag, pont úgy, mint a kőművesek, tanárok, pékek között. És igen, a költők között is. Viszont hosszú időn át ők se tudják titkolni valódi arcukat, a helyükön kell kezelni őket.
A Dokk nem egy verseny, nem osztanak érmeket, és azért, mert ezt egy páran rosszul látják, nem kell Neked is így tenni! Addig legyél itt, amíg úgy érzed, hogy hasznát látod, és ha nem, akkor csinálj mást. Itt nincs publikációs kényszer, ha kedved van, írsz, ha nincs, akkor nem. Nem kell bejelentened, ha elmész, de azt sem, ha visszajössz. Sokan vannak, akik ritkán vagy sose írnak, csak figyelnek, tanulnak. Nem is tudod, hogy folyamatosan nézik a Dokkot. Itt tanulnak, máshova írnak. Nincs ezzel semmi baj, az űrhajósok se a szimulátorban mentek a Holdra.
Ja, és ne az legyen a mérce, hogy marad vagy múlik. Az csupán annyit jelent, hogy kész van-e egy vers, vagy van még tennivaló vele. De ha kell még rajta javítani, az se jelenti azt, hogy addig nem léphetsz tovább, míg jó nem lesz.
Lehet, hogy csak hosszú idő múlva látod át, hogy mit kell vele tenned. Lesz olyan, hogy felismered, hogy legjobb egy-egy verset végleg elengedni.
Amikor műszaki dolgokkal foglalkozom, elég hamar felmérem, hogy érdemes-e javítani valamit, vagy jobban járok, ha újat készítek. Igaz, ebben sok évtizednyi rutinom van. És még így is előfordul, hogy a praktikumot félretéve, mégis többet szánok rá, de csak akkor, ha egy tárgyhoz egyébként is kötődöm valamiért.
A versekkel nincs ilyen rutinom, de azért egyre több. Egyet viszont biztosan betartok: nem írok görcsösen. Csak akkor, ha mondani akarok valamit. És akkor nem szempont, hogy miként ítélik meg a versemet - verstanilag. Inkább csak azt szeretném, hogy más is tudja meg, hogy mit gondolok valamiről. De a gyakorlat azt mutatja, hogy egyre többször alkalmazom az itt tanultakat.
Gabikám! Ezt én eredetileg a Te naplódban kezdtem el, válaszként, de olyan hosszúra sikerült, hogy nem terhellek vele, felteszem az enyémbe!
| |
| 760. | [tulajdonos]: Hurrá, kikötő! | 2019-07-17 21:56 | Szívet melengető hír, lesz kikötőnk Triesztben!
Tengerész koromban gyakran jártam Triesztben, rengeteg kellemes emlékem fűződik hozzá.
Alkalmanként csak heteket voltam ott, de a nyolc év alatt, amíg hajóztam, ha ezeket összeadnám, összemérhető idő jönne ki azzal, amennyit a családommal töltöttem.
Akkoriban 22-28 magyar hajó szelte a vizeket. Aztán ezeket a hajókat szép sorban eladták, az aktív tengerészeket szélnek eresztették. Így magyar tengerészek - bár azért akadnak szép számmal -, idegen lobogók alatt hajóznak, és igen ritkán sikerül jobb hajókra kerülniük, hiszen azokat a nagyobb, tengerparttal és hajókkal rendelkező nációk tengerészei foglalják el.
Ritka a kivétel, egy olyan barátom van, aki modern, szép hajón szolgál, kapitány.
Nekem a legnagyobb hajó, amin voltam, az Ady nevű volt.
Tizenháromezer-hatszáz tonnás volt, 167 m hosszú, 11 méter volt a merülése.
Amikor a sok, jóval kisebb hajó után végre odakerültem, lenyűgöztek a méretei, pedig nemzetközi viszonylatban már akkor is a kisebb óceánjárók közé tartozott.
Úgynevezett tramp- (csavargó-) hajózás folyt akkoriban.
A kikötőkben voltak ügynökeink, akik minden hajónkról megkapták, hogy honnan hova megyünk, hol és mit rakodunk ki vagy be, és megpróbáltak fuvart szerezni a számunkra.
Volt olyan, hogy Amszterdamból vittünk Bangkokba műtrágyát, és Maniláról pedig mahagónit terveztünk szállítani Amszterdamba és Rotterdamba.
Az ügyes ügynök pedig szervezett egy rakomány kukoricát Bangkokból Manilára, így nem kellett ezt az utat üresen megjárnunk.
Manapság majd' ötvenszer nagyobb hajókkal zajlik a fuvarozás jelentős része, ás az áru konténerekben utazik.
Praktikus, mert a kamion - ami eleve konténert visz - odaáll a partra, a daru lekapja a rakományt, ami ugyanebben a "dobozban" kerül a hajóra, kirakodáskor meg fordítva.
Ezek a hajók nagyok, némelyik több, mint húszezer konténert képes egyszerre elvinni. Ezek 20 láb (vagy 6 méter) hosszúak, nagyon gyorsan lehet őket ki- és berakodni.
Természetesen egy-egy útra sok cég, esetleg sok ország cuccát rakják be, és nem is feltétlenül egy kikötőbe szól.
Gyorsan megy a rakodás. Gyorsabban, mint amikor mi rakodtunk, például amikor Bangkok előtt a folyó közepén horgonyoztunk, és saját daruval rakodtunk a mellénk kötött kis dzsunkákba, önjáró uszályokba. Persze, mikor már annyit sikerült kirakodnunk, hogy a hajó merülése kevesebb lett, mint a folyó további szakaszának a mélysége, akkor mehettünk tovább, a többit a kikötőben már gyorsabbak kirakták.
Egy mostani, modern hajónál, amikor megkezdődik a rakodás, leendő rakománya már elő van készítve. Mondjuk húszezer konténer. És úgy, hogy minden egyes konténer összes adatát figyelembe vették, tehát a címkikötőt, s kirakás sorrendjét, stb.
Én annakidején - persze kicsiben - sok órát töltöttem el az úgynevezett cargo plan (rakodási terv) elkészítésével, mert például amikor Triesztből vittünk árut Oránba és Algírba, úgy kellet berakodnunk, hogy amikor Oránban kiraktuk a cucc egy részét, a maradék áruval ne dűljön fel a hajó, hanem optimális maradjon a merülésünk és az úszóképességünk.
Szóval, ezeken a hajókon a cargo plan elkészítése nem a tiszt dolga, a számítógép pillanatok alatt megteszi az ember helyett.
A barátom a hajó hídjáról - ami 40 méter széles volt - mutatott egy filmet, percekig tartott, míg balról jobbra mindent bemutatott.
Én semmi olyat nem láttam, ami ismerős lett volna, pedig negyvenegynéhány éve a fél életemet töltöttem hajóim hídjain.
Most nézem egy ilyen hajó fényképét, adatait.
22 csomóval - majdnem 41 km/órával - megy. Szélessége 59 méter.
400 méter hosszú, és 16 méter a merülése.
A mi trieszti tengerpartunk 300 méter hosszú, és 13 méteres víz van mellette.
Majd még folytatom, ha valakit érdekel!
| |
| 759. | [tulajdonos]: Megadott szavakkal 4. | 2019-07-13 12:44 | Téma: szerelmes vers
Szavak: kerge, birka, szag, terjeng
Szerelmes vers birkaszagról?
Ez bíz' elég kerge lenne!
Hacsak, nincsen egy büszke kos,
és egy szende jerke benne!
Néhány hét, és terjeng a hír
a birkák közt tanya szerte,
úgy esett, hogy megesett, és
terhes lett a szende jerke!
A komor kos felkaptatott
a dombra, hogy ott üvöltse,
nemsokára világra jön
szerelmük szőrös gyümölcse!
| |
| 758. | [tulajdonos]: Megadott szavakkal 3. | 2019-07-13 11:55 | Téma: Sörhas
Szavak: párna, gyümölcsös tea, lakkcipő, nyakkendő
A tükörben láthatom, hogy
utolért engem a fátum,
szépen mutat derekamon
egy D-s sörhasimplantátum.
Azt hihetnéd, hogy egy párna
- vagy inkább egy dunyha talán -,
hogy jól lássam, jó nagy tükör
terpeszkedik szobám falán.
Gyümölcsös teát ha iszom,
egyben hagyom a gyümölcsöt.
Lehet, hogy a dinnye-tea
okozott egy kis hasgörcsöt?
Lakkcipőmet csapágyasra
hajtottam a súlyom mellett.
Nyakkendőből vennem sajnos
egyszerre vagy hármat kellett..
| |
| 757. | [tulajdonos]: Megadott szavakkal 2. | 2019-07-13 11:33 | Volt, hogy a témát is megadtuk a kötelező szavak mellett.
Téma: Bevásárlás
hitelkártya, bevásárlókocsi, kupon, hajnyírás
Heti kajánkat megvenni -
hitelkártya kell már hozzá.
Vagy sok kupon - azt az asszony
bevásárlókocsin hozná.
Feljelentem a pénztárost,
részes a kirablásomban,
azt hiszem, hogy Rózsa Sándor
se csinálta volna jobban.
Egy vásárlás - egy hajnyírás.
Engem itt megkopasztanak!
Otthon vár az üres kamra,
földön matrac, csupasz falak...
Bevásárlás? Ugyan, Pubi!
Ha akciós, talán veszek!
Jól tudom hogy merre vannak
olcsó polcok vagy rekeszek!
Foltos alma, csírás krumpli,
majdnem lejárt felvágottak,
féláron meg azt veszem meg,
amit mások máshol loptak!
Szerencse, hogy nincsen pénzem!
- Hogy néznék ki új ruhában,
jóllakottan, kipihenten,
és ha nem fájna a lábam,
jólnevelt barátaimmal
kártyázgatnánk minden este,
néznénk egymás feleségét,
melyiküknek jobb a teste,
míg a pezsgőt kortyolgatom,
eltartanám kisujjamat,
megmutatnám, vén testemben
egy jó adag fiú maradt,
- csak az éjjel... Hánykolódnék
álmatlanul. féltve kincsem.
Most viszont nyugodt az álmom.
Vesztenivalóm az nincsen.
| |
| 756. | [tulajdonos]: Megadot szavakkal 1. | 2019-07-13 11:00 | Vagy tíz éve párbajoztunk egy kedves barátommal, úgy, hogy egymásnak adtunk meg szavakat, hogy azokat foglaljuk versbe, hasonlóan, mint a Hetedíziglen játék. Annyi volt az eltérés, hogy postafordultával kellett reagálni, sportot csináltunk abból, hogy "reakcióidőn belül" válaszoljunk.
Persze, akkoriban - még jóval hatvan alatt - még nem okozott fizikai fájdalmat a gondolkodás.
Az akkor születettek közül szemezgettem ki néhányat.
szappanbuborék, kártyavár, ültetőfa, megnevettet.
Kártyavárként omlott össze
a nagynak hitt románc,
lepattantál kedvesem, mint
lavórról a zománc...
Szappanbuborék-szerelmed
elfújta a szellő.
Azt hitted, hogy ültetőfám
egy gyógyszertől megnő?!
Megnevettettelek vele,
ma már tisztán látom.
Mit tehetek? Régen voltam
már legény a gáton!
| |
| 755. | [tulajdonos]: Kosztolányi | 2019-07-12 22:56 | Kicsit több, mint tíz éve olvastam Kosztolányi versét, nagyon megfogott.
A rút varangyot véresen megöltük.
Ó iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafir,
a bõre selymek fonadéka,
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temetõ-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, meredten álltunk,
akár a gyõztes hadvezérek.
Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja,
s gõggel emeljük a fejünk magasra,
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.
Ekkor még nem tudtam, hogy mi az a parafrázis, de késztetést éreztem arra, hogy kísérletezzem.
Próbáltam olyan célt találni, amely legalább akkora viszolygást vált ki az emberek nagy részéből, mint a varangy.
Néztem különféle szakmákat, élőlényeket - egyedül a politikus, illetve a képviselő tűnt alkalmasnak a varangy pótlására.
Pártra, világnézetre, nemre, stb-re való tekintet nélkül...
A képviselõnek adtunk egy nagyot.
Ó, de szörnyû volt.
Nagyon vad csata volt.
A nap tüze izzó katlan-meleg.
Ügyködtünk, mint a kortesek,
s a képviselõ elesett.
Egész arany volt. Oldalát
majd' kibökte a sok karát,
órája, gyûrûje, tolla
majd' szétfeszítette üvegzsebét,
felhasítottuk, s a sok szemét
csillogva görgött szerteszét.
Felderítettük dolgait.
Nem lehet többé már újra itt!
Kenéstõl ragacs két kezére
szoros bilincs van félretéve.
Sógora, komája térde remeg,
hisz köröttük a hurok szorul.
Büszkén álltunk, mint vad félistenek,
élveztük gyõzelmünk piszkosul.
Itt vagyunk hát, a szavazószobában.
Ünnepeljük a szép csatát..
Egy piszoktól bár piszkos lett kezünk,
büszkék vagyunk, mi sosem vétkezünk,
mi, gyõztesekbõl álló sok barát.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 754. | Kosztolányi M.: re viszolygás | 2019-07-08 14:24 | | Éppen gondolkodtam mit írjak, ne legyek bántó, mégis egyértelmű, hogy az alagsor akkor legyen a miénk és az ilyen tudálékos, sehol nem jegyzett f. fejek maradjanak az emeleten , de Tamás nem köntörfalazott, megmondta a tutit . :) Köszönöm, és Neked is, hogy szóvá tetted. | |
| 753. | [tulajdonos]: A viszolygásről | 2019-07-08 12:57 | Előbb a tiszteletről írtam.
Most ennek pont az ellenkezőjéről szeretnék, a viszolygásról.
Időnként megjelennek a Dokkon olyan emberek, akiknek valami késztetésük van arra, hogy mások szórakozását tönkretegyék.
Nem kívánom megérteni lelki beállítottságukat, sőt, hiszen viszolygok tőlük. Egy biztos, ők még távolról sem szeretnék a Dokkot rendeltetésszerűen használni.
Kíváncsiak lennének a szerkik véleményére? Ugyan, hiszen eleve dehonesztálóan nyilatkoznak róluk.
Szeretnének tanulni, tanácsot kérni? Minek, hiszen mindent tudnak. Mindent is. És jobban.
Viszont gorombán, kioktatóan, pökhendien, ledorongolva a másikat nyilatkoznak, Ha egy baráti társaságban beszélnék róluk, egyszerűen nagyképű faszoknak jellemezném őket, ezt itt természetesen nem tehetem.
Nem tudom, hogy saját agyukból pattant-e ki az ötlet, hogy romboljanak, vagy megbízást teljesítenek. De igazándiból nem is érdekel.
Voltak már itt hasonlóak, lesznek is. Egy gyors lefolyású vírusos betegség az ilyen. Néhány nap vagy hét, és már a nevükre sem emlékszünk.
| |
| 752. | [tulajdonos]: A tiszteletről | 2019-07-08 10:24 | Az előbbi verset most feltettem a bírálandókhoz.
No, nem azért, hogy az ítészek elbírálják, de azt akarom, hogy szerepeljen az adatbázisban a nevem alatt. Ez a naplóban elég körülményes.
A tiszteletről szól, arról, hogy ahhoz hogy lehet hozzájutni.
Erőszakkal lehet?
Láttam a Klicskó - Joshua meccset. Akkor ők ketten voltak a Világ legnagyobb és legjobb ökölvívói.
Hatalmas mérkőzés volt, és lehetett érezni a kölcsönös tiszteletet egymás iránt.
Könnyű lenne úgy vélni, hogy csupán egymás megsemmisítő erejű ütését tisztelték, de igaziból nem. Ha így lenne, akkor mindketten egy gőzkalapácsot tisztelnének.
Egymás életútját, sportolói nagyságát tisztelték, amikor vége lett a mérkőzésnek, Klicskó gratulált annak az embernek, aki egy hihetetlen sportolói karriert zárt le.
A megvásárolt tiszteletről.
Van úgy, hogy nagyon gazdag, tehetős embert tisztelünk.
Azonban kiderülhet, hogy nem mindegyiket.
A küzdelmes életutat, a fantasztikus tehetséget, a jó és tisztességes döntések sorozatát lehet tisztelni, és szinte megelégedetten nyugtázzuk, ha az illető ezek eredményeképpen anyagilag sikeres lett, úgy véljük, megérdemelte.
Aztán vannak gazdag emberek, akiknek a vagyon az ölükbe hullt, vagy olyanok, akik tisztességtelen úton szerezték. Tiszteljük őket? Azt hiszem, inkább csak tartunk tőlük.
Biztosan sokan veszik körül őket olyanok, akik nagy tisztelettel beszélnek velük, de nem kéne sokat keresgélnünk, hogy a függőségi viszony napvilágra kerüljön.
Apámnak volt egy kollégája, egy hivatalnok.
Amikor az iskolában a szakkörön megépítettem az első detektoros rádiómat egy rajztáblára - egy VIM-es dobozra tekertem a 80 menetnyi litze- huzalt, és egy kémcsőben olvasztottam meg az ólmot és a ként, hogy a Gallenit-kristályt előállítsam -, ez az ember megdicsért, aztán nekem adott egy zsilettpengés dobozt, amiben ugyanez megvolt kicsiben. Adott könyveket, és sokat magyarázott - és elindított egy olyan úton, amin a mai napig is járok. Na, őt tiszteltem, és a mai napig is ezt teszem, haló poraiban.
Reggelente látok elfutni előttünk egy idős bácsit, úgy vettem észre, hogy időjárástól függetlenül, minden nap fut. Nem tudom, hány éves, olyan hetven és nyolcvan között lehet, húsz éve ugyanígy nézett ki. Nem fut gyorsan, hiszen nem siet, nem valahová fut valahonnan, csak fut, hogy fusson.
Még akkor is futni fog, amikor én már járni sem tudok. Hát én őt is tisztelem.
Tegnap volt egy riport egy 17 éves srácról, aki vagy harmincféle paradicsomot termel egy zsebkendőnyi kertben, és komoly éttermeknek szállít, de még sportolni, zenét tanulni is van ideje az iskola mellett. Ja, és gondja van a jótékonykodásra, a hajléktalanokra is.
Tisztelem őt is.
Sorolhatnám még azokat, akiket úgy tiszteltem és tisztelek, hogy erre nem szólítottak fel, sőt, javarészt még azt sem tudják, hogy én létezem.
Mert felszólításra nem megy. Azt ki kell érdemelni. Közhely? Akkor már tényleg tudni kéne!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
